Brazil Dacia, adócsalás a javából

Hirtelenjében a kakaón, kávén és a futballistákon kívül más brazil exportárut nem tudnék megnevezni. Ki gondolná, hogy a Copacabana, az őserdő és a tőle elnyert ültetvények között valahol elfér az ipar is? Pedig tesztünk szereplője Dél-Amerika legnagyobb országából való. Ahol a munkaerő olyan olcsó, hogy a hosszas hajókázás költségét is elbírja a Strada. A bruttó 2,75-3,35 millió közötti vételár a kisteherautók Daciájává teszi a Fiatot. Ne higgye, hogy ez pejoratív, a románok új büszkeségét (Logan) kivétel nélkül szeretjük.

Mit kapunk ennyi pénzért, jogos a kérdés. Két karosszériaváltozatban három motor közül választhatunk (a műszaki táblázatban szerepel még egy egykettes benzines, de szerencsére az árlistán már nincs rajta.) A rövidfülkés platója 177 centiméter hosszú; bizony, elég szerény hatásfokkal használták ki a 4,4 méter teljes hosszt. A hosszított utastér javára a raktérből 30 centit csíptek le, ami második üléssornak még apró kupé-kabrióknál is kevés.

Járművünk utóbbi verzióból való. A fülke tehát elég szellős, a lábtér különösen, mivel a tengelytáv 2,72 méteres. Meglehetősen sok motyó befér az ülések mögé. Személy szerint egy 55 cm képátlójú tévéhez illő állványt cipeltem vele haza, minden korlátozástól mentesítve utasomat. Behuppanva a habpuha ülésbe még azt is mondom, kényelmes, kézre-lábra esik minden. Innentől viszont nincs okom pozitív jelzőket alkalmazni. Olcsó az összhatás, olcsók a részletek, durva plasztik mindenütt. Kopogni, inkább dörömbölni lehet a műszerfalon. Műbőr találkozik műszállal az ajtón. A váltógomb anyaga és formája mindenkit leszoktat a helytelen menet közbeni szorongatásáról. Sajnos, ugyanígy a kormányt is csak muszájból érintjük.

A legiszonyatosabb azonban a teljesen víztaszító anyagból szőtt üléskárpit. Egyetlen személynek engedtem át az autó vezetését; webszerkesztőnk a látható élvezet mellett hamarosan az ülést kezdte tapogatni. Nem csinált maga alá kiskutya módjára örömében, hanem a megelőző 20 perces ott-tartózkodásom lecsapódott verejtékét érezte. Pedig nem volt kánikula. A Dacia Loganhoz akartam hasonlítani a belsőt, mivel a vállalt spórolás miatt használt anyagok, a masszív fogantyúk, a szándékosan lebutított dizájn, de még a szag is ugyanolyan. De a román Renault ülései luxustermékek a brazil Fiatéhoz viszonyítva.

Kint ritkán fogdossuk autónkat. A gyári takaróponyva ez alól kivétel, ha nagyobb tárgyakat óhajtunk szállítani. Mihamarabb szerezzünk hozzá kesztyűt. Egyszerre nyújtja a gumi, a habosított polisztirol és nejlonfólia érintésének borzalmát. Más problémám nincs vele, esőben nem tesztelhettem, és a környékünkön élő csibészek sem választották duhajkodásuk tárgyának, a plexi buszmegállóreklám helyett.