Teszt: Honda CR-V 2.0i

A cicaszemek divatja sajnos a SUV-kategóriát is elérte. Illetve volt már korábban is cicaszemű hobbiterepjáró, de a Toyota RAV-4 női SUV, imígyen teljes létjogosutsággal visel cicaszemet. A Honda RAV-4-e a HR-V: ötmilliós induló ár, a terepjáró képesség olyannnyira korlátozott, hogy az alapmodell simán elsőkerék meghajtásos, viszont magas, szép, az első széria formái is frissen hatnak.

A Honda tehát egyértelműen a HR-V-t pozícionálta női hobbiterepjárónak, a CR-V-t pedig a heteroszexuális férfi közönségnek. A CR-V dizájnjában ennek megfelelően férfiasan bumburnyák vonások uralkodtak, kevéske agresszivitás, nem úgy, mint egyik-másik terepjáróban. Inkább afféle Korokodil Dundee-szerű, magának való, markáns, magabiztos esetlenség.

Konkrét vonásaiban nem, összhatásában annál inkább hasonlított a Subaru Foresterre, ami gyakorlatilag egyetlen igazi kategóriatársa. Nagyjából egy időben jött ki az új Forester és a CR-V, a Foresterből viszont még csak a régit láttuk, úgyhogy az összevetés nem igazán korrekt.

Sokat kritizálták az eredeti, 1997-ben piacra került CR-V "unalmas" formáját. Kicsinek is tűnt az újabb SUV-ok, a Mazda Tribute és a nálunk kevésbé elterjedt, de egyébként népszerű Jeep Liberty mellett. A CR-V jelentősen megnőtt, ennek ellenére sokat finomodtak a vonásai. Ez a mű-csörlő utalás az orrán mondjuk elég gyenge, így jár a japán dizájner, ha nem a funkciót nézi, és nem a saját ízlése után megy, hanem a kritikusoknak akar kedvezni.

A beltér korábban sem volt rossz, az új CR-V mellett kicsit fapadosnak tűnik, de ez inkább az új modellt dicséri. Elöl, hátul és az utastérben lényegesen több a hely. Érdekes kettősség, hogy míg az elődmodellhez képest kívül cicás lett, belül fokozódott a férfias határozottság. Sokkal szebb lett minden, a kárpitok, a műanyagok, a formák elegánsabbak. A minőségérzet nem javult lényegesen, de az az előző CR-V-ben is elég jó volt. A motoros tetőablak sajnos lényegesen kisebb, mint a Foresteré.

Sajnos a Hondát is fel kell vennünk az emberiségellenes Automata Ablakemelőt Kispórolók Feketelistájára. Csak a vezetőoldali ablak mozgatható egyetlen gombnyomással, az is csak lefelé. Értem én, az autóipar lényege, hogy a másfél dolláros megtakarítások egy milliós széria esetén másfél milliós megtakarításokat eredményeznek, sok kicsi sokra megy, de nem kéne a gyakorlatot minden típus esetén ilyen kegyetlen következetességgel alkalmazni. A SUV-vásárló nem a nyomott ártól vagy a kedvező finanszírozási lehetőségtől alél el, hanem a formától meg a kilátótorony-vezetési pozíciótól. Lehet persze, hogy ezt a Hondánál jobban tudják, ezért került az új CR-V-be egy szomorúan dobozhangú hifi berendezés - hangban, dizájnban és kezelhetőségben több kategóriával a Jazz fejegysége alatt.

A klíma- és szellőzőberendezés vezérlése az Alfa 147-es és az új 156-osból ismert tekerőgyűrűs megoldás, finoman kattog, könnyen átlátható a lényeg. Felette jó nagy, csukható tárolórekesz. A kesztyűtartó elviselhető, felette rakodópolc, az utasülés alatt titkos fiók, ami persze nem titkos, de mint önkéntes A6-teszpilótánktól megtudtuk, a kommandósok nem tudnak róla.

A másik formabontás, a kézifék már alighanem eredeti, legalább annyira, mint az Alfa 75 repülős tolóerő-karja. Ez..., hát ez igen! Jó kis macsó mozdulattal lehet behúzni, a kiengedéshez már kell is valamelyes bicepsz, mert akkor is magunk felé kell megindítani. Nemcsak az újszerűsége miatt jó, de praktikus is: ott, ahol ez van, másnak nem kell a hely, így viszont jókora tér marad a két ülés között, ahová szépen befér egy páncélozott fotóstáska. Dizájnban pedig övé a nagydíj.

Az előző CR-V-hez hasonlóan ebben is van az ülések között lebillenthető pohártartó tálca, jó vaskos, rönkházakba illően masszív szerkezettel. Az opcionális, nagy, rakodórekeszes könyöktámasz arra jó, hogy rájöjjünk, a vékony széria karfa nem is tökéletes, ezzel viszont úgy terpeszkedünk, mint egy indiai helytartó a gyarmatbirodalom fénykorában. Feltétlenül tessék bele nagy könyöktámaszt kérni.

Az új CR-V hatalmas, akinek azonban csak a rakodóhely miatt van szüksége nagy autóra, lehet, hogy egy kombival jobban jár. Ha eltekintünk a literektől és centiméterektől, és gyakorlati kihívás elé állítjuk az autók befogadóképességét, azt tapasztaljuk, hogy két komplett szörfcucc becájgolása ugyanúgy megy egy Renault Laguna kombival (Grandtour) , vagy Citroen C5-tel, mint a CR-V-vel. Lényegi különbség nincs, mindháromba befér, és a vezető egyikben sem fog jobbra kilátni.

A 11.2 literes mért fogyasztás jórészt városi használatban a másfél tonnás csatalótól kiváló, a 150 lóerős (6500 RPM-nél) i-VTEC motor húzza rendesen, sajnos néha szó szerint is. A CR-V-ben ugyanis Real Time 4WD van, a hátsó kerekeket tehát csak akkor hajtja meg, ha ha az elsők kipörögnek. Ez a fogyasztást lejjebb viszi, és aki telente nem hegyre jár haza, annak szinte soha nincs szüksége négykerék-hajtásra. Kicsit illúzióromboló, hogy egy-egy gázfröccsnél nagyot nyikkannak az első kerekek, míg be nem kapcsol az összekrék-hajtás, a paradoid sofőr (én) pedig aggódva néz körül; most mindenki megtudta sötét titkomat: nem vagyok full time négykerekes.

Jókora tank a CR-V, mégsem akkora, amekkorának látszik; ahol egy személyautó átfér, ott átcsúszik. A 10.4 méter átmérőjű fordulókör pedig azt jelenti, hogy még egy szűkebb négysávos úton is könnyedén megfordulhatunk. Parkolni is könnyű, például gond nélkül beálltam két autó közé, és csak a harmadikról kinézve láttam, mekkora a hely. Csináltam is gyorsan egy légifelvételt, mielőtt a horgász-szekció beteges nagyotmondással vádolna.

A váltó pedánsan drabális, ugyanolyan pontosan működik, mint legutóbbi szerelmem, a Jazz-é, csak annyival több anyag érződik benne, amekkorával nagyobb a CR-V. Az első fokozat kicsit rövid, és akár a másodikat is rövidnek nevezhetnénk, ha a fordulatszám nem szaladhatna közel hétezerig - ekkor több, mint 80 km/h-val megyünk. Ez így már nem rövid kettes, főlen egy ilyen tanktól nem. A váltó mechanikájáról az is sokat elárul, hogy akár 20-as gurulásnál is zokszó nélkül veszi az egyest.

A SUV nem terepjáró, de a CR-V-t azért sem teszteltem terepen, mert elődeink már megtették. A jobb oldali lengőkart sikerült fél centivel hátrébb ferdíteni, a lökhárító mögötti keresztmerevítő már csak annyira egyenes, mint egy pagoda teteje. Nem titok: a CR-V nem arra való, hogy hetvennel gepárdot kergessenek vele a Szerengetiben. Ezzel bezzeg kergettek, úgyhogy vihettem a márkaszervizbe futóművet állítani. A terepező képességnek csak a szaksajtóban jártam utána: a kollégák egy emberként dicsérik, és azt írják, egyértelműen a SUV-kategória legjobbja. Ami főleg akkor öröm, ha már láttuk, mennyire jó sztrádán és városban.

A szervizekben nem különösebben kedvelik a fellépőt: nem lehet tőle hozzáférni az autó emelési pontjaihoz. Megoldható persze egy emelő-toldalékkal, de a fellépő tervezőjének beírtuk a rosszpontot. Optikailag talán előnyös, de fellépési célokra teljesen felesleges; aki ebbe a magasságba nem tud fellépő nélkül fellépni, az inkább már a Velorex célközönsége.

A SUV-os menettulajdonságokat épp azért szeretjük, mert nem terepjárósak. A CR-V egyenesfutása még így, széttrancsírozott futóművel is csodálatra méltó, százötvennel, erős odalszélben is. Az aerodinamikát (meg nyilván a motort) nagyon eltalálták, mert 120-nál nem veszti el az erejét, ahogy egy 2000 köbcentis ostromtoronytól várnánk, és a 170-es gyári végsebességet is magabiztosan éri el. Az oldalszél-immunitás a 171 cm magas montrumtól lenyűgöző, a 30-40 kilométeres lökéseket alig érezzük, pedig az autó lengőkar csere előtt áll.

A csomagtartó (527 l) akkora, hogy a szokásos nagybevásárlás eredménye, ami egy normális csomagtartóban szépen elfér, a CR-V-ben úgy fest, mintha csak negyedannyit költöttünk volna. A csomagtér bónusz-meglepetése a rejtett rekesz műanyag fedele, ami 270 kg teherbírású asztallá alakítható, még napernyő-lyuk is van a közepén. Jól jöhet a somogybabodi dzsembori kempingjében.

A SUV-kategória három ásza a Toyota RAV4, a Subaru Forester és a Honda CR-V abszolút értékben csillagos ötös. Terepjáró képesség szempontjából a felezővel is felszerelt Forester a legkevésbé komolytalan. A Land Rover Freelander nekem nem tetszik, és nem is próbáltam. A RAV4 egyértelműen női autó, ennek minden előnyével és hátrányával. A Nissan XTrail is jó kritikákat kapott. A tavalyi CR-V még kifejezetten férfiautó volt, az új a növekedés ellenére is sokat cicásodott, de belül mindez nem érezhető. A Foresterből az új már egész szép, és még férfias is maradt. Árban nagyjából egy szinten vannak, úgyhogy a legjobb, ha mindenki azt választja, amelyik megtetszett.

Az új CR-V-t egy nagyáruház parkolójában vizsgálta meg a tavalyi modellel érkező Rákász Béla.

-A hátsó ajtón sokat javítottak. Azt enyémen, illetve a feleségemén - mert én 124-es Mercit hajtok - a hátsó ablakot külön be lehet csukni, és ha valaki előbb hajtja be az ablakot, utána rá az ajtót, törik az egész, elpattan.

-Az enyémen csak egy tolatólámpa, ami nagyon rossz, mert alig világít.

-Ez a kis lebillenthető tartópolc a két ülés között ugyanolyan, csak a tavalyi modellben a másik irányba billen.

-Nahát, ez a kézifék! Hát... ezt megírhatja, hogy megnevettetett! Egy pillanat, ez nagyon jó, ezt behúzom még egyszer. Az ablakemelők és a tükrök kapcsolói sokkal jobban kézre esnek, az enyémen itt elöl nyomkodok mindent. Az enyém automata, kicsit sokallom a 12 literes fogyasztást, viszont nagyon jó a Honda automatája, az ugyanolyan jól megy, mint ez, kézivel.

-A tavalyi szerintem jobban billeg.

-Nagyon jó, hogy ekkorák a külső tükrök. Ez a váltó nagyon jó. Az előzőben az ülés egyértelműen jobb, hogy nem csak a magasság, hanem a dőlésszög is állítható. Az emberek combcsontja között akár 10-20 centi különbség is lehet, hosszú úton pedig mindenki megérzi, ha nem tökéletesen kényelmes az ülés.