Láttam a jövőt: maradhat
Próba: Honda FCX üzemanyagcellás hidrogénautó - 2007
Előttem a felvezetőautó hasít. Elvileg hogy elejét vegye az éktelen száguldásnak. Mivel tényleg fogalmunk sincs a sebességről (mármint ösztönösen, mert kiírva persze látjuk), kicsit könnyű volna kidönteni egy pálya menti szélerőmű oszlopát egy alaposan elsokallt kanyarban. Valójában elég izmos tempót diktál. Sokszor kerül a pedál a kárpitra, sokszor izzik narancsosan a napocska a műszerfalon, de csak a villanymotor távoli, fojtott nyüszítése szüremlik be nagyritkán. A dobhártya idegesen feszül, rezgető ingerekre vágyik, hogy segítsen megérteni, mi történik, de még menetszél és futóműzaj sincs.
Furcsa. Ha a némaságot leszámítjuk, ez egy autó. Kellemes Honda szedán, mint egy megkukult 2,4-es Accord, olyasmi. A villanymotor nyomatékával mindig egyformán gyorsul, és hangok híján csak a kanyarban érezni a tehetetlenségén át, hogy mégis van teste. Nem a karaktere miatt hozták versenypályára, hanem azért, hogy ne törjük össze. A fejlesztési és egyedi gyártási költségekkel együtt hét generáción át törleszthetném az árát, ha meg találna semmisülni.
A karosszéria most karbon, de jövőre, amikor tényleg elkezdik sorozatban gyártani, már acél lesz. Szerintem bukjuk a tejüveg első lámpákat, és kapunk egy iPod-csatlakozót, hogy vihessünk motorhang mp3-akat, egyébként az FCX kész van. Egyelőre kevés lesz belőle, mert - mint bizonyára önöknek is feltűnt - hidrogént nem ad a hentes. De kísérleti kutak már alakulnak, és a Honda komplett rendszereket is kínál, amik maguk állítják elő és tankolják az autóba a gázt, miközben fűtik és meleg vízzel látják el a lakást.
A hidrogénezés rákfenéje, hogy magányos H 2 gyakorlatilag nincs a földön. Csak kötött állapotban találni, főleg vízben vagy szénhidrogénekben. Azaz olajban, földgázban. Ha ezekből ki akarjuk nyerni, ugyanúgy energiaigényes dolog, azaz a szennyezést és a bolygószipolyozást nem szüntettük meg, csak áthelyeztük/átalakítottuk. De ez csak a jelen. És az se teljesen. Ugyanis a bemutatót azért tartották pont Gotlandon, ezen a svéd szigeten, mert itt az áramot nagyrészt szélerőművek termelik, amik nem ártanak semminek. A szélből áram lesz, az áram felbontja a vizet hidrogénre és oxigénre, a hidrogén bemegy az autóba, és kijön a víz. Gyönyörű. És egyetlen közel-keleti országot se kellett lebombázni érte.
Miért jó a hidrogén?
Felmerül a kérdés: ha áram kell a hidrogéngyártáshoz, és aztán a hidrogénből az autó megint áramot csinál, hogy meghajtsa a villanymotorjait, mi az ördögnek beiktatni a hidrogént, miért nem tankolunk egyből áramot? Egyrészt mert a technika mai állása szerint több hidrogént tudunk magunkkal vinni, mint áramot. A hidrogént irdatlanul összenyomjuk (350 barra, a légköri nyomás 350-szeresére), így a Honda FCX-be befér 171 liter, és az még mindig csak alig pár kiló, annyira könnyű a hidrogén.
Másrészt talán – de ez szigorúan csak összeesküvés-elmélet – mert a hidrogént ugyanúgy tankolnunk kell valahol, mint a benzint és a gázolajat. Így úgy állhatunk át egy szennyezésmentes közlekedési eszközre, hogy közben nem forgatjuk fel fenekestül a világunkat. Az infrastruktúrát ugyan át kell alakítani, de nem válik feleslegessé egyik pillanatról a másikra.
Ahogy a pályán nő a tempó, némelyik kanyarban meg-megcsikordulnak a gumik. Lassan megszokom a csendet, az emberi fenékbe épített gyorsulásmérő fokozatosan átveszi a hallójárat szerepét. Ahogy a sötét szobában kihegyeződik a fülünk, ugyanúgy cseréli le az agy a fontos ingerek forrását az FCX-ben. Hallás kiesik, g-mérő bekapcsol. (Anatómiailag vicces, hogy gyorsulásmérésre és hallásra ugyanúgy a belső fület használjuk.)
A nagy gázok után nagy fékek jönnek. Fékezéskor a Honda nem pusztán a tárcsákat hevíti a kanyarra készülve, hanem visszatáplál a lítium-ion akksikba, azaz ugyanúgy tárolja az áramot, ahogy a laptop, amin most írok. Négy kört megyek összesen, ez úgy 12 kilométer. 12 kísértetiesen steril, de egyáltalán nem elkedvetlenítő kilométer.
Idefelé azt hittem, benzinszagú krokodilkönnyekkel fogom siratni a belső égésű motort. De nem nagyon van miért. Igen, hiányzik a dráma és az ordítás. És a sebváltó. A géperejű helyváltoztatás öröme viszont változatlan. Mindegy, mi hajtja az autót, csak engedjék vezetni. A radaros tempomat, a sávtartó automatika és a mindent látó, zéró toleranciájú szabályőrség öli meg a vezetést, nem a hidrogén.
Ha húsz év múlva ezzel susoghatok fel Lepencére, hogy forró gőzt izzadjon a meghajtott cella, egy rossz szavam se lesz. De azért titkon remélem, hogy egy kolonizáló űrhajó gyomrában jut majd 10 négyzetméter a 70 éves Corollámnak, hogy egy fosszíliákban gazdag, lakatlan bolygón az unokám még csapathasson párat a régi szép idők emlékére.
Mennyire hatékony az üzemagyagcella?
Maga a cella durván 80%-os hatásfokú, azaz a hidrogén energiatartamának 80%-ból tud áramot csinálni. Ez eddig klassz. De aztán az áramból mozgást kell csinálni (meg kell vele hajtani az autót), ezt az elektromotor végzi, szintén 80%-os hatásfokkal. Az összesen (100 × 0,8 × 0,8 = 64) 64 százalékos hatásfok. Ehhez képest egy szokásos benzinmotor a benzin energiatartalmának alig 20 százalékát alakítja hasznos mozgási energiává, a többi mechanikai és hőveszteségek során pocsékba megy.
Valójában azonban az üzemanyagcella se ilyen nagy király, ha hozzávesszük a hidrogén előállítását is. A vízbontáshoz használt áramot termelő erőművek ugyanis 40% körüli hatásfokúak, és az áramot szállító és átalakító rendszereinken is elvész 10%. Az egész rendszer tehát, az áram megtermelésétől az autóból kijövő vízig 100 × 0,8 × 0,8 × 0,4 × 0,9 = 23%, tehát összességében alig vagy egyáltalán nem jobb, mint a mai autók.
A különbség akkor lesz hatalmas, ha az áramot a hidrogéngyártáshoz megújuló forrásokból (vízerőmű, szélerőmű, naperőmű) nyerjük, ekkor ugyanis a hidrogén kvázi ingyen van, így kivehetjük a számításból, és megmarad a jármű 64% körüli hatásfoka. És a bónusz öröm, hogy nem öljük meg a Földet.
Miért nem fagy minden jéggé, amikor hidrogént tankolunk?
Fenyő fotográfus kiváló kérdése volt, hogy amikor 350 baros nyomású hidrogént tankol az FCX, és az a palackból beletágul az FCX üres tankjába, miért nem hűl abszolút nulla közelébe a cső és az egész miskulancia? Azért, mert a csövön direkt annyira kicsi a luk, hogy a nagy sebességgel átáramló gáz a súrlódástól körülbelül annyit melegszik, amennyit a tágulástól hűlne. Így nem dermed minden jéggé, a teljes feltöltés így is alig néhány perc.
Sajtógaléria
Aki további részletekre kíváncsi, ne hagyja ki sajtófotó-galériánkat.
Kattintson ide!
H.264 (640x360, 65 MB) * WMV (640x360, 48 MB) * DivX (320x180, 24 MB)
A Honda FCX próbaútjáról tévéadást is készítettünk. Ez az:
