Ez már autó

A Kia oldaldőlési szöge laikusnak szerénynek hat, de az a majdnem 19 fok a valóságban borzalmasan sok. A félkaréjban ívelt oldaldőlési pálya egyenetlen farönkjein magabiztosan lépdelt át a Kia, miközben nem csúsztattam, nem csúsztattam, ami már csak azért is nehéz volt, mert a kipörgő kerék értelemszerűen azonnal lecsúszik a lejtőről, azt pedig ugye nem akarjuk.

Az alapjárati nyomaték itt is kevésnek bizonyult a feladat teljesítéséhez, de az ilyen próbatételekkel a Sportage-nek legfeljebb akkor kell szembesülnie, ha egy elfajuló síelésen megpróbálják felkapatni a hütte alpesi tetejére. Kevés olyan burkolatlan út található az országban, amelynek leküzdésére kevés lenne a Kia alapképessége, a tapasztalatok szerint egy átlagos töltés oldalában is képes felkúszni a koreai.

A homokcsapdán csak röhögött. A progresszíven mélyülő, süppedős terepről minden egyes alkalommal gond nélkül surrant ki az autó. Először itt bizonyult hasznosnak a terepen később is aktív állapotban tartott menetstabilizátor: a kerekek kipörgése nélkül, folyamatosan gyorsulva mászott partra a kétéltű, stabilan tartva a kezdeti irányt. Mindezt az aszfalton kívül elméletileg teljességgel esélytelen, Bridgestone Turanza nyári túraabroncsokkal, de mi már ezen sem csodálkoztunk, hiszen a BMW X-eit, sőt a Cayenne-t is ilyenekkel szerelik, még ha nem is 235-ös méretben.

Megfelelő terepgumikkal (és ha átjutott volna a valódi terepjárók hasmagasságához igazított belépőn - a szerk.) talán a vizesárokba is leküldjük a Sportage-et, így azonban inkább kihagytuk ezt a gyakorlatot. Próbáltuk viszont a göcsörtös anyaföldön való csapatást. Remélem, a Totalsár minden cikkében elmondjuk majd, milyen életveszélyes baromság hatvannal átautózni az ismeretlen szántáson, de a rend kedvéért kontrollált talajviszonyok mellett, egy garantáltan akadálymentes szakaszon meglóbáltuk a Sportage fenekét.

A menetstabilizáló rendszert és az állandó négykerék-hajtást kikapcsolva remekül kézben tarthatóan, kis mértékben sodródva húzott végig a szlalomszakaszonpályán. A kellemes túlkormányzottság szinte teljesen eltűnt, amint a hajtásra visszaengedtük az unalmasító rendszereket, de megmaradt a jelentős oldaldőlés és az ezzel közvetlen oksági összefüggésben álló jó ütéselnyelő képesség.

A hepehupákon egyszer sem ütött fel a rugózás, az aszfalton gyűlölt kormány ilyen körülmények között felhasználóbarátnak bizonyult. Lassításkor is jól viselkedik a felfüggesztés, laza talajon eltekert kormánnyal fékezve egyszerűen bekanyarodik és megáll, nem pattog el, nem tolja le az orrát.

Ilyenkor persze érezhetően megfeszül a reteszelt négykerék-hajtás, de a gombot kinyomva egyetlen döccenés, és máris szabadon fut a hátsó tengely. Az eddigiek alapján Balaton-felvidéki szőlősgazdák, illetve az ő egykori birtokukat megvásárló, azon romantikus luxusvillát építtető és ott ügyfeleiket félkulturált orgiákon vendégül látó headhunterek nyugodt szívvel választhatják a Kiát. Majd ha a távol-keleti terepjáró is trendi lesz.

De mi van akkor, ha mondjuk a szőlőhegy tövében élő erdészember Nivája bekrepál, mire ő becsönget fent nevezett vállalkozókhoz, ugyan segítsenek már, ki kéne menni vadat etetni.

A helyzet komikumán fellelkesülve szegény Sportage-et kétszer is végighajszoltuk egy olyan erdei szakaszon, amely fél évvel korábban első blikkre a brutális Nissan Navarával is teljesíthetetlennek tűnt. Az itt kiépített meredélyeken és lejtőkön döbben rá az ember, hogy szervezete alapvetően vertikális életre teremtetett, és a gravitáció csak akkor barátságos, ha a talpunkon áthaladó vektorokkal operál.

De a Kiát még ez sem érdekelte, csak ment, ment előre, én meg nem csúsztattam. A terepszögek végig elégségesnek bizonyultak, vízmosások, rönkhidak és komplett nyúlcsaládot elnyelő kráterek sem állították meg.

Vigyázni azonban nagyon kell, a Sportage aljának védelme ugyanis körülbelül a nullával egyenlő. A kardántengely a padlótól kellő távolságban, mellette burkolatlanul nyúlik hátra a kipufogó, majdnem végig az autó legalsó pontjaként. Még a futómű karjait vagy a tankot sem védi lemez. Komoly terepen sohasem tudhatjuk, mikor belezzük ki a Kiát.

Kár ezért a hiányosságért, mert egyébként csak úgy halmozta a kellemes meglepetéseket. Jól belátható karosszériája és fordulékonysága áldás a szűk ösvényeken, a karosszéria átlósan két keréken állva, mindenét befeszítve sem nyiszorog, nem csavarodik. Kapóra jön a hagyományos turbódízel-karakterisztika: a legtöbb lejtőn alapjáraton gurulva, teljesen felengedett kuplung mellett folyamatos fékezéssel lehet leengedni az autót, a motor köhögés nélkül tűri a lassuló szívverést.

Gond legfeljebb a másik oldalon lesz: egy igazán súlyos siratófalon csak vagy a tizedik nekifutásra sikerült felkúsznunk. Ez a pont már a Navarában is ijesztően meredek volt, igaz, akkor öt másodperc alatt túl voltunk rajta, alapjáraton. Erről persze itt szó sem lehetett: a kuplungot kétezren finoman ráengedni, és onnan padlógázzal tolva minden próbálkozásra feljebb jutott a Kia, és a végén a létező legrosszabb nyomvonalat választva, de sérülés nélkül, és ami a lényeg, szagtalan tengelykapcsolóval jutottunk fel a dombtetőre.

Önhordó konstrukciója és urbánus arculata dacára a Sportage emberes teljesítményt mutat még komoly terepen is. A hajtáslánc adottságai az 50:50 arányú kihajtás egyszerű rögzíthetőségével (4WD lock gomb megnyomása) és az elpörgő kereket megfogó, ezáltal kvázi differenciálzárként működő menetstabilizátorral minden bizonnyal meghaladják a potenciális vásárlók legvadabb álmait is.

Felezővel a motor szerencsétlen nyomatékgörbéjét is ellensúlyozhatnánk, de az már egy egészen más autó. És más árkategória. A dolog másik oldala viszont, hogy terepen szűk tartományon belül mozog, nincs elég tartaléka, hogy helyre tegye a tapasztalatlan vezető hibáit. Ha beszakad a borospince a telek alatt, ki tudunk jönni a gödörből, de ehhez valószínűleg legalább a kuplungot be kell áldozni. Megnyugtató ugyanakkor, hogy ha szül az asszony, bárhonnan, bármikor be tudjuk vinni a kórházba.

Igazi családi kombi, tökéletesen alkalmas a budapesti közlekedéshez (az FKF szerint 287, a Főpolgármesteri Hivatal szerint 1700 kijavítatlan úthiba, szerintünk egyszerűen túl sok), ennek megfelelően könnyű terepen az átlagos képességű vezető is boldogul vele. Csak legyen elég gázolaj a tankban: a városban mért 11 literes átlag minősíthetetlenül sok. Ugyanakkor ha azt nézzük, hogy valamivel kevesebb mint hétmillió forintért mit kínál a Kia, a japán vetélytársak ellenében jó vásárt csinál, akinek mindegy, milyen embléma virít a hűtőn.

Fogyatékosságai ellenére gyorsan és tartósan megszerethető. Egyedül iszonyatos csipogási hajlamával nem tudtam mit kezdeni, nyivákolt bent felejtett kulcsra, égve hagyott lámpára, résre álló ajtóra, minimumra tekert szellőzésre. Nem szólt viszont, hogy be kéne gurtnizni magam, de hogy pont ezért miért nem?

Azt sem sikerült kiderítenem, miért nyugtázza öt csippanással a motor leállítását. Talán az indításgátlót aktiválja ilyenkor, bár az is lehet, hogy csak megköszöni az együtt töltött perceket, a gondoskodást, meg egyáltalán, hogy mellette döntöttünk, és neki szavazott bizalmunkkal támogattuk a dél-koreai ipart. A távol-keletieknél sosem lehet tudni.