A Leon a kategória egyik legkarakteresebb darabja, az FR ráadásul sportos kivitel, és ez nemcsak a külső és belső dizájnon, hanem a menetteljesítményén is látszik. De vajon megéri-e az árát? Nem sok 7,5 millió forint egy alsó-középkategóriás dízelért?
Amikor annak idején leköszönt az Escort, és megérkezett a Focus, az új modell az év autója lett. Nem véletlenül, akkori szemünknek a Ford bátor dizájnja forradalmian izgalmasnak tűnt. De mindent megszokunk idővel, a 300 lóerős sportkocsitól a kirobbanó formatervekig − hogy ne megint a hálószobában keressük a hasonlatokat −, és ami egy nap még bizsergést, örömet okozott, az szépen, lassan beleszürkül a hétköznapok egyhangúságába. Az eleinte oly futurisztikusnak tűnő Focust is megszokta a szemünk, idővel már észre sem vettük, aztán jött egy modellváltás, és az újabb modell már vadonatújan sem tűnt izgalmasnak, a Focus pedig egy szebb jövő igéző darabkájából egyszerű használati tárggyá degradálódott.
Az alsó-középkategória nem kifejezetten extravaganciájáról híres. Golf-kategóriás kocsiból sokat lehet és kell eladni, ezért a gyártók általában megpróbálnak biztosra menni, már ami a formatervet illeti. Ezeknek a modelleknek a nagy része sosem próbált igazán nagyot dobni, sosem akart túlságosan izgalmasnak mutatkozni − de persze mindig voltak kivételek. A Megane például formabontó, amióta köztünk van, sőt, az utóbbi időben már szép is, üde színfolt a sok célszerszám között. Vagy mondjuk az aktuális Honda Civic. Vagy a Seat Leon.
Igen, a Leoné az egyik legizgalmasabb dizájn az egész szegmensben. Nincs olyan nézet, nincs olyan szög, ahonnan ne csodálhatnánk meg a kasztnit. Arcán egzotikus, mandulavágású szemek és egy meglepően kisméretű hűtőrács, mely mintha nem is hűtőrács, hanem maga a jelvény lenne. Oldalról – talán még nem felejtették el a PR-osok által oly sokat és oly hangosan kiabált kifejezést − a dynamic line teszi izgalmassá, amely amilyen erőltetetten hangzik, pont akkorát dob a látványon, szépen töri meg a kocsi oldalára érkező fényeket.
A Leonnak, mint a kocsiknak általában, a fara a legegyszerűbb, de a vékony hátsó lámpákkal így is egyedi, sőt, még kedves is lett, mintha mosolyogna. Az FR nagyobb kipufogót és sportos első kötényt kapott méhsejtes hűtőráccsal meg két szép ködlámpával, még a hátsó lökhárítójába is applikáltak egy sötét műanyag betétet, talán azért, hogy úgy nézzen ki, mintha a WTCC-s tesók diffúzora lenne. Kapott továbbá 17 hüvelykes könnyűfém felniket, meg egy csinos, fekete-piros FR feliratot az ötödik ajtóra, hogy pontosan tudjuk, mi előzött meg minket.
Belül is sportos hangulat uralkodik. Bár több helyen itt is felfedezhetjük az FR-logót, nem(csak) ez dobja fel az utasteret. A Leon FR-ben minden van, amire egy sportos autó sofőrje vágyhat. Kiváló fogású bőrkormány, egyedi váltógomb, fehér hátlapos műszerek és két kényelmes, jó oldaltartású sportülés, amelyek egy ennél kétszáz lóerővel erősebb kocsiban is megállnák a helyüket. Külön öröm, hogy a műszerfal egészét nyomott, jó minőségű, kellemes tapintású műanyaggal borították, amely ráadásul még szép is.
Lehet, hogy csak túl sok túraautó-világbajnokságot nézek az utóbbi időben, nekem mindenesetre nagyon tetszett, és ami ennél is fontosabb, hitelesnek tűnt az FR sportossága. Dögös kis autó, szó se róla. Aztán fordul a kulcs, és jaj. A dízel hidegen borzalmasan hangos. Az első pár perc igazi gyötrelem. Pont a dízel Subaru Imprezából ültem át, volt viszonyítási alapom. Abban alig hallani valamit a dízel kerregéséből, ez meg hidegen szörnyű, de melegen is inkább elviselhető, mintsem csöndes.
Van azonban jó tulajdonsága is cserébe. A VAG WTCC-ben érlelt turbódízel motorja 170 lóerős, csúcsnyomatéka 350 newtonméter. A Leon FR 8,2 másodperc alatt van százon, de a hatalmas nyomaték miatt úgy érezzük, nincs az hét sem. Az ember csak kapcsolja egyik fokozatot a másik után, és mire észbe kap, már 130-cal száguld. Annak ellenére, hogy dízel, jó érzés gyorsan menni az FR-rel, a bődületes nyomaték kárpótolja a sofőrt a nyers motorhangért.
A Leon végsebessége 214 km/h. Ezt természetesen nem tapasztalatból, csak a papírokból tudom, nem mentem óra szerint 140-nél gyorsabban. Autópálya-tempónál hatodikban szerencsére alig forog a motor, aminek következtében viszonylagos csönd van az utastérben. A szélzaj sem vészes, és a futómű felől sem érkezik több zaj az átlagosnál, szóval teljes nyugalomban utazhat a család. Az FR, ha normálisan használjuk, teljes értékű családi autó normális csomagtartóval, valamint rendes láb- és fejtérrel a második sorban.
Pedig tud ez az autó többet is. Amíg a városban használjuk, csak azt vesszük észre, hogy a futóműve egy picit feszesebb a megszokottnál: a tesztautó egy kicsit rázott. Nem illetlenül, nem bántóan, de egyértelműen jelezte, keményebben tartja a kasztnit, mint az alsó-középkategóriás autók általában. Egy hegyi szakaszon ki is próbáltam, mire képes. Sokra, meglepően sokra.
Olvasóink írták
Kényelmes autosoknak nem ajánlanám,de aki egy kicsit is szereti a sportos autókat nem fog csalódni! A motor nagyon bivaly és takarékos.
Írjon ön is ítéletet !
A Leon futóműve gyors és biztonságos. Könnyű vezetni, határon is jól irányítható, könnyen kiszámítható. Kicsit orrtolós ugyan, de ezt szinte minden utcai autóról elmondhatjuk manapság. Azt nem állítanám, hogy ez volt életem legizgalmasabb hotheccse, de a vezetési élmény egyértelműen felülmúlta a várakozásokat. Persze a kormány lehetne közvetlenebb, a motor erősebb és a futómű egy kicsit élesebb, de így, ebben a konstellációban is használható, sőt, élvezetes sporteszköz a Seat Leon FR, tökéletes kompromisszum egy családos apukának, aki még nem égett ki teljesen.
Remek külső és belső dizájn, egyedi, izgalmas megoldások jellemzik a Leon FR-t, ebből a szempontból egyszerűen képtelenség lenne belekötni. Műszaki szempontból már nem mondhatom el ugyanezt. A dízel, bár nagyon erős, sajnos hangos is, és nemcsak hidegen. Városban minden gyorsításnál markánsan hallatszik az utastérben a kerregés. A váltó azonban precíz, a fékek hatékonyak és a futómű is remek, annak ellenére, hogy sportos beállítása miatt valamivel kevésbé csillapít, mint hétköznapi autóinkban megszoktuk.
A tesztelt, pumpedűzés Leon FR-t már nem lehet kapni, az aktuális modell már közös nyomócsöves, vagyis nem PD, hanem CR TDI, így vélhetően jóval csöndesebb, közelít tehát a tökéleteshez, viszont még így is kicsit drága. A dízel Subaru Impreza 2.0D RS ugyanennyibe kerül, pedig az összkerekes, ahogy a VW Golf 2.0 PD TDi 4motionnek is pont ennyi az ára. Ezek az autók ugyan gyengébbek néhány lóerővel, de azon chiptuninggal könnyen és relatíve olcsón lehet segíteni, míg a négykerék-hajtás drága móka. Egy szó, mint száz, adjanak 10% kedvezményt az árából, és akkor kéne.
A tesztautót az M1 Autó Planet Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.
