Bocsánat

Pedig az ML alapjaiban nem erről szól, vagyis nem erről kéne szólnia. Olyan jó lenne arról írni, hogy a több mint két tonnás, és a már ecsetelt presztízstulajdonságú autót már 15 milliótól meg lehet venni. Vagy hogy a 320 CDi-be szerelt dízelmotor és a hétfokozatú automata váltó (munkanevén 7G Tronic) elvesz minden maradék örömöt és jelzést, amit vezetés közben kaphatnánk. Emellett a váltó még lusta is, de nagyon. Meg azt, hogy senki se képzelje, hogy az ML-t olyan vezetni, mint egy személyautót, mert a kanyarokba bele kell masszírozni, meg aztán alaposan dől is. De sajnos ezeknek a soroknak nincs hallgatói füle. Nem figyel rájuk senki.

Az érdeklődést az kelti fel, ha elmesélem, mi történt, amikor három percig tartottam fel a sort egy benzinkúton, mert a nyitott ajtótól nem fértek el az ML mellett. Nos, semmi sem történt. Míg a kabátom halásztam elő a hátsó ülésről, és felvettem, vártak az autósok. Sem dudaszó, sem bekiabálás. Sőt. Mikor végeztem, a mellettem elhaladó Peugeot vezetője halkan ennyit mondott: bocsánat. Hát igen, egy ML akaratlanul is tekintélyt parancsol. Igazi tekintélymaker, kisebbségi érzésben szenvedőknek ideális gyógymód.

Az ülésből magasról tekintünk a többi autósra, ha unjuk az automata lomhaságát, a kormány hátsó felén levő gombokkal váltogathatunk is. Kicsit több mint 220 lóerő nem a világ ekkora súlyhoz, de nem is kell ezzel törődni. Megy, ahogy megy: egy hasonló motorral szerelt E kombihoz képest lassan, de biztosan. Fogyaszt, amennyit fogyaszt - olyan 10-12 körül -, de ez mégiscsak egy ML, és 510 Nm nem tréfadolog. Menet közben a helyettünk mindent elvégző elektronika gondoskodik a biztonságról, a védelemről, a kényelemről, vezetés közben kívülről szinte semmilyen inger sem ér. Csoda-e hát, ha az ember nem figyel másra, csak magával törődik, és hozzáidomul a képhez, amit egyébként is feltételeznek róla a kívülállók?

Ők csak azt látják, hogy ha befordul az ML egy utcába, kigyullad a fényszóró alatt egy másik lámpa, így világít be a kanyarba. A gyalogosok riadtan menekülnek a fal mellé, az autósok meg félrehúzódva adnak utat. Az elöl-hátul kettős keresztlengőkaros futóművel és a 235/65 R17-es gumikkal még azt sem venni észre, ha az autó kicsit felszalad a járdára. De nincs erről szó, ugyanúgy ülök az ML-ben, mint más autóban. Nem tettem semmi különlegeset.

A környezet provokálja az ML-est. Hatalmas méretével, még ha akarna, sem tudna csendben megbújni a forgalomban. A lábunk alatt rejlő erőkkel meg aztán pláne nem megy a mimikri, átcsúszik minden taxiszöldön. Milyen lehet a 510 lóerős ML 63 AMG? És akkor ehhez párosul a többi autós távolságtartó viselkedése. Az egész így együtt kész rémálom. Félek az új ML-től. Kényelemben, megjelenésben a Merci régi egyéniségét hordozza, de a körítéssel az elődök sajnos eljátszották a megítélést. Nemcsak súlyos személyiségtorzulást okozhat a tulajdonosnál az ML tartós használata, de a kevesebb pénzű - tehát kisebb, olcsóbb autóval járó - autósokban további félelmeket kelt.

Márpedig sok lesz belőle, mert elég jó. Figyeljenek, én megmondtam.