A Scenic kivételével a tartalom mit sem változott a bevezető modellek megismerése óta. Így tehát az egyterűnél sem számíthatunk teljesen megváltozott hangulatra, csak az építési sajátosságokból adódó, az ergonómiát szolgálni igyekvő eltérések fedezhetők fel.
Kezdjük a sort a Limousine-nal. Összeszerelése során - a törökországi Bursa városában - 80 százalékban azonos alkatrészeket használnak. Így az 520 literes csomagteret rejtő hátsó traktuson kívül nem is fedezhető fel jelentősebb eltérés. Épp a négyajtós forma miatt lesz elkerülhetetlen az összehasonlítás a cég másik, szintén Törökországban készülő lépcsőshátújával, a Thaliával, mivel az csak 10 literrel kisebb hátsó tárolót és a Limousine-ra kísértetiesen hasonlító C oszlopot visel. Az igazi különbségek tehát nem a fenekek körül keresendők, a miniket és az alsóközép-kategóriát elválasztó határ máshol rejtőzik.
A Thaliáénál 214 milliméterrel nagyobb tengelytáv és 266 milliméteres hossz differencia még a kisebb Megane-okhoz képest is 61, valamint 228 milliméteres növekedést jelent a Limusine esetében. Amit ebből - beülve - családunk tagjai is észrevehetnek, a hátsó lábtér 23 centis bővülése. Ezek a méretek, amelyek - a külső és belső megjelenés összehasonlíthatatlanul igényesebb voltától eltekintve - határozottan megkülönböztetik a két nyúlt végű típust, így mindenki saját ízlésének megfelelően választhat az 1.200 000 forint indulóár-eltéréssel rendelkező modellek közül.
Másodikként a Grandtourt, a nevéből adódóan akár nagy utazásokra is alkalmas kombit jártam körbe. Építésének jellege hasonló lépcsőshátú társához, már ami a 80 százalékos egyezőséget illeti. Csomagtartójuk a szabványos mérésből fakadóan - még a kombi 2 milliméteres hossznövekedése mellett is - literre megegyezik, persze kis rásegítéssel plafonig pakolva már nem összehasonlítható a két autótest. Itt érdemes megjegyezni, hogy az elődökkel összehasonlítva a Classic-Limousine differencia 10, míg a Kombi-Grandtour 35 literben számszerűsíthető.
A kombi lemezeit a spanyolországi Palencia mellett fekvő gyárban szerelik a Megane felirat alá, ugyanitt készülnek a Coupé és Berline modellek is. Míg a spanyolok az 1,4-es, 16 szelepes, 98 lóerős változattól építenek motorokat a Grandtourba, addig a török Limousine-okba már 80 lóerős változattól megtalálható ugyanez a motor, igaz légkondicionáló opció nélkül.
Az elmúlt egy év alatt eladott Megane-okhoz annyi tetőablakot értékesítettek, ami a gyáriakat is meglepte. Sajnos ezen adatok ismeretében sem érhető el ez az extra a kombi változatokhoz, de nagyon remélem, később megoldják. A fenti két karosszériához ezen kívül minden korábban már megismert extra megrendelhető, valamint - a hátsó ajtók napfényrolójától eltekintve - a felszereltségi szintek is megegyeznek a ferdehátú változatokéval.
És íme: a híres Scenic, az ötödik testvér. Itt fedezhetjük fel leginkább az embereket olyannyira megosztó, a három- és ötajtósokon megismert hátsó formavilág újbóli megjelenését. A vitatott vonalak maximálisan 480 literes csomagteret rejtenek, amit a hátsó lábtér 226 milliméteresre növelésével 430 literesre csökkenthetünk. Az 1,4 négyzetméteres, furcsán ívelő szélvédő és az opciós, 1,6 négyzetméteres tetőablak által világosított utastérben 91 liternyi rakodórekeszt rejtettek el, úgyhogy ember legyen a talpán, aki elpakolt apróságait szükség esetén azonnal megtalálja.
A már ismert dupla padlólemezben az előző Scenicben a hátsó utasok lábánál helyeztek el rekeszeket. Ezt később átvették az új Megane-ban is, az első lábtérbe helyezve. Az új Scenic mindkét elődjétől megkapta örökségét, így már négy, padló alá rejtett üreg vár elrejtendő tárgyaink befogadására. Az örökség mégsem teljes; néhol a Renault hasonló kategóriájú autóiban eddig még soha sem látott megoldásokat alkalmaztak. A legszembetűnőbb újítás a középkonzol-műszerfal párost érintette.
