Hátulról, oldalról szép: jó kis nyújtott bakancsforma, célszerűnek, praktikusnak néz ki. Szemből viszont – uramatyám, mi ez? És min röhög teli szájjal?
Eredeti változatában, Mitsubishi Outlanderként semmi baj nincs az arcával. Citroën C-Crosserként , EKG-görbével az orrán pedig kifejezetten szép. Peugeot-ként viszont igencsak meghökkentő szegény.
Az arányok ugye adottak voltak, szegény pözsós márkaimidzs-faragóknak pedig muszáj volt valahogy harcsaszájat és cicaszemeket kendácsolni a Peugeot-termékvonal hangulatától ugyancsak elütő járműre. Így sikerült: vaskos ajkaival a 4007-es – különösen ez a fekete tesztautó – sokkal kevésbé hasonlít veszélyes ragadozó halra, mint a mosolygó Louis Armstrongra.
Van, akinek tetszik a bálnaszilás tányérajak!
Kedves Rácz Tamás!
Mindig érdekes más véleményeket olvasni, akkor különösen, ha
az annyira eltér az enyémtől. A Peugeot 4007-esről írt írása
már az első mondatában "megbontránkoztat". Éppen fordítva van,
ahogyan Ön írja. Az autó eleje oldala kifejezetten szép, de a
feneke a legrondább, amit valaha láttam, összehasonlítva más
Peugeot-kkal pedig még rosszabb a helyzet. Ha ilyen fenekű
autót akarok látni, elmegyek és megnézek néhány dél-koreai
példányt.
A többi rendben van. :):):)
üdvözlettel:
Csaba
A legjobb terápia az arc elfelejtéséhez, ha beülünk az autóba. A szürke-fekete, nagy, egybefüggő, sivár műanyag felületek hamar kilúgoznak az agyból minden korábbi élményt. Ritka, hogy egy bőrkárpitos, extrákkal bőven megszórt, tízmillió forint körüli új kocsi belseje ennyire ingerszegény legyen. Francia autóról lévén szó mindez pedig kifejezetten abszurd.
Csak növeli ezt az abszurditást a színes érintőképernyő. Eleve már az is, hogy egy ilyen, gombnyomásra a lemezkiadó nyílás elől elegánsan lehajló egység létezhet a Mitsubishikből ismert nagyon célszerű, jól használható, de felettébb primitív megjelenésű háromtekerentyűs klímakonzol felett. Amikor azonban elkezdjük tapickolni az LCD-t, és a szürke-fekete környezetben megjelennek az élénk színekkel ábrázolt légáramlatok a klímamenüben, vagy amikor először feltűnik a tolatókamera éjjel is jól látható, kontrasztos képe; mindez valóban szürreális élmény.
Miért kell ezt?
Beírom a keresőbe, hogy peugeot.hu, rákattintok a 4007-es képére, és milyen szöveg jön az arcomba egy kis fülön? „Innovatív, újszerű városi terepjáró, de mindenek előtt jellegzetes Peugeot!" Na most ez egy 2005 óta gyártott (innovatív, újszerű) japán (jellegzetes Peugeot) SUV (se nem városi, se nem terepjáró). Ritka eset, hogy egy bullshit-mondat minden egyes szavába bele lehessen kötni – itt még a mindenek előttbe is bele lehet, mert azt meg egybe kéne írni.
A ki-beforduló érintőképernyőhöz tartozik még egy Rockford-Fosgate hifi is, 650 wattos mélynyomóval a csomagtérben, 820 ezer forint összértékben. Jól szólt a 4007-es.
Meg jól is ment. Ha a franciák ehhez a Mitsubishihez nem adhattak rafinált, kreatív, süppedősen kényelmes belsőt, adtak hát hozzá egy nagyon jó motort. A 2,2 literes HDI 156 lóerővel és 380 Nm-rel könnyedén, ráadásul meglepően csendesen hozza-viszi az üresen tizenhét és fél mázsás autót. Országúton, autópályán is bőven elég a motor ereje az előzéshez, a belső sáv kibérléséhez – városban néha még kicsit sok is.
Hülye divat, hogy a modern kor SUV-jai már alapértelmezésben elsőkerék-hajtásúak. És nem csak azért mondom ezt, mert fáj, hogy a 4007-essel nem lehet rendesen keresztbecsúszkálni. Hanem mert nedves úton, erős motorral néha érdekes dolgok történhetnek.
mindig elöl-hátul hajt
Zöldre vált a lámpa, jaj, induljunk, egyes, kuplung, padló – hogyaza! Miért csapkod a kormány negyed fordulatokat jobbra-balra, miért csóvál a kocsi eleje tíz centiket oldalra, veszélyesen közel a többiekhez? Ja, hogy a hirtelen érkező nagy nyomaték miatt el-eldifferál valamelyik kerék; végül is meg lehet szokni, hogy esőben kis gázzal rajtolunk. Meg azt is, hogy esőben kis gázzal előzünk. Elég egy kis tócsa, nyomvályú, hogy ugyanez a szitálás egy keskeny úton, a megelőzni kívánt kocsi mellett jöjjön rá az autóra. Az ESP persze beavatkozik, de néha így is elég ijesztő a jelenség.
Egyszerűbb, ha esőben, hóban már elinduláskor tekerünk egyet a váltókar mögötti kis kapcsolón, és az elektronikusan vezérelt központi tengelykapcsoló innentől elvezeti az elöl feleslegesen sok nyomaték egy részét, ha kell. Ha még egyet tekerünk a tárcsán, akkor meg mindig: ilyenkor 50-50% jut előre is, hátra is a motor erejéből.
