Mindenre jó, mégse kéne?

Szép marha nagy monstrum, tornyosul, elnyúlik, terpeszkedik, meg minden. Nagyon masszív, nagyon tömör. Egyenesen megborzongok, ha arra gondolok, hogy ez a' irdatlan csak a második a Nissan terepjáró-tornasorában a Patrol mögött. Minek ennél nagyobb autó?

Ez legalább még arányos, nincs meg benne a Patrol esetlensége. Nincs akkora, hogy eltűnnének benne a finom formai játékok, nem oldódik fel minden részlete a monumentalitásban. Jól érvényesülnek az ötszögletű fényszórótestek, a króm V az embléma körül a hűtőmaszkon elölről; a szép küszöbök, a vaskos sárvédődomborítások, a kubista, mégis könnyed tetőkorlát a nagy P A T H F I N D E R felirattal, a rejtett hátsó kilincs oldalról; a kis kör alakú ködzárók, a hatszögletű, külső zsanéros füstüveg csomagtérablak hátulról.

Odabent is izgalmas a látvány, az újkori Nissanok tipikus kormányával (billentgetős gombok, küllők 3, 6, 9 óránál), a nagy központi monitorral, a volvósan-ikeásan hajlított középkonzollal, rajta a sok-sok gombbal. A funkcionalitás, az átláthatóság már elég esetleges. Hogy mást ne mondjak, az első kilométereken semmit nem tudtam elintéztetni az Aggyal, mert sötétben vettem át a kocsit, és a menüvezérlés mindenható joystickját, rajta az Enter gombbal véletlenül elfelejtették kivilágítani a tervezők, így sokáig azt hittem, nem is létezik. E nélkül pedig semmi sem működik.

No de az ilyesfajta engedetlenségek, kis butaságok is hozzátartoznak a személyiséghez, kellenek ahhoz, hogy egy XXI. századi autónak lelke legyen. Az viszont nem lenne baj, ha végre-valahára egy gyári navigáció haza tudna vinni egy tizenmilliós kocsiban Vértesboglárra, utcához, házszámhoz. Ez nem (sem) tudott, csak a falu főutcájáig jutott. Szégyen.

A navigációért és a tízhangszórós BOSE hifiért viszont még további forintokat kell fizetni. Szeretik a keserű szájízt? Amerikában a V8-as Pathfinder most 39 ezer dollár (úgy 6,75 milla, 173 forintjával). Igaz, náluk nincs dízel.

Nálunk viszont csak dízel van, a Pathfindert Magyarországon kizárólag a két és fél literes, 171 lóerős, négyszázhárom(!) newtonméteres négyhengeres kerregővel kínálja az importőr. Jó kis motor ez. Közös nyomócsöves, persze, de nem olyan esetlen alul, mint például a Mitsubishi L200 . Nemigen fulladtam le vele. Viszont szívesen pörög, élmény kihúzatni egy-egy előzésnél. A behemót, két és negyed tonnás monstrum a hatfokozatú kézi váltóval egész fickósnak bizonyult (automatával nem volt az), nagyjából érzésre egy száz lóerő körüli dízel kompakt dinamikáját hozta. Száznál hatodikban kétezret forog a motor, sok tempós országúttal, némi tereppel, némi várossal elketyegett tíz literből.

Szép, erős, gyors, ügyes. Lapozzon, és megmondjuk, kinek nem kéne mégse.