Jól összerakott, néha egészen kellemes, meglepően stabil futóművel - ez a Qashqai. Gyenge, hangos, értelmetlenül magas, pokolian drága - ez is ő. Talán a legkevésbé magyarázható modell.
Az autógyártás zsákutcája, kihalásra ítélt neandervölgyi ága a most divatos egyterűsítés, álterepjárósítás - legalábbis a 40-50 évvel ezelőtti sci-fi-írók akkori ábrándjai szerint. Akik lapos, kétszemélyes, sugárhajtású közlekedési eszközöket vizionáltak. Erre a megfontolt autógyártók kétségbeesve kapkodnak a haszonjárműves tervezők után, és mások szabadidő-autóit másolják, ésszerűtlen extrákkal pakolják teli a széles néptömegnek készülő gépkocsikat. És szörnyen csodálkoznak, ha nem viszik a felülárazott portékát.
Félő, hogy a Nissan Qashqairól is így emlékezünk meg pár év múlva. Arról fogunk beszélni, micsoda könnyebbség, hogy addigra törölték a téveszmét, miszerint a felfelé terjeszkedés a jó. Most viszont még él a gondolat, hogy a dunsztosüveg nem véletlenül nem váltott alakot száz éve, hiszen így, állítva fér el benne a legtöbb kovászos uborka. Vagy a fogpiszkálós tégely, az is milyen praktikus, száz és száz rudacskát lehet összezsúfolni erre a semmi alapterületre. És az akasztós szekrény? Ennyi felöltővel, pantallóval, aljjal, inggel, blúzzal eltorlaszolható a főutca, függőlegesen meg elég a két ajtó.
Nem is szép. Bár választott távoli rokonaihoz, a Q7-es Audihoz és a többiekhez próbál hasonlítani, tulajdonképpen egy RAV4-es kicsinyített mása. Méghozzá az unalmas második szériáé. Talán nem is csinos akarna lenni, hanem tekintélyes. Hát, az sem sikerült. Megnézték az emberek, kíváncsiak, mi ez a csodabogár, de semmi tisztelet, netán túlzott udvariasságban megnyilvánuló rémület: "ez valami kisebb fejes az alvilágban". Ha így halad a világ, azt fogják elérni, hogy a Touaregtől sem fog el senkit páni félelem.
Élet a befőttesüvegben
Hamarost szalmaözvegy leszek fél évre, ideje hát a konyhaművészet felé fordulnom. Betartva a fokozatosságot, ma például magam melegítettem a tegnapi borsófőzeléket, nehezítésképpen gáztűzhelyen. De nem dicsekedni akarok, hanem a dunsztosüveg példátlan praktikumát magasztalni a savanyúságokon keresztül.
Pompásan tartósítható a nyersen nem túl gazdag ízű uborka. Anyám mellett lábatlankodva kicsinykoromban háromféle eljárást ismerhettem meg. Az első az ecetes uborka, melynek fő aromáját a hígított ecetsav adja. Mivel a bomlasztó hatású, lúgos környezetet kedvelő baktériumokat elpusztítja, a sokéves üvegben ácsorgás után is frissen roppan a fogunk alatt az élő állapotára erősen hasonlító termés. Fontos tudni, hogy az ecetsav bizonyos háztartásban használt fémekkel (alumínium, réz, cink) érintkezve mérgező vegyületeket alkot, tehát máris kiderült, hogy a jó régi üveg nélkülözhetetlen.
A vizes uborka a leghagyományosabb tartósítási eljárás, a sózás eredménye. Ennek is a nedves fajtája, amikor sóoldatot készítünk, ezt öntjük az üvegbe gyömöszölt alapanyagra. Mint tudjuk, az uborka eléggé ízetlen, sóval locsolva legfeljebb sós lesz, ezért markáns aromájú kiegészítőkkel javítják fel: torma, bors, kapor. Pár hónapra konzervál.
Minden savanyúságok fejedelme a kovászos uborka . Sok embert ismerek, aki utálja az almapaprikát. Nem egyet, aki inkább enne nyers cserebogarat, mint egy szelet savanyított céklát. Másoknak a csalamádé forgatja a gyomrát. Olyat azonban még sosem láttam, akinek ne futott volna össze a szájában a nyál, amikor a kovászos uborka került terítékre. Pedig a legegyszerűbb eljárást, az erjedést használják elkészítéséhez. Uborka, víz, kapor, fokhagyma, só, szelet kenyér és persze a nap melege, ennyi kell a remek savanyúsághoz. Ízét semmi máshoz nem tudom hasonlítani. Egy nagy baja van: a leggondosabb érlelés és tárolás mellett sem áll el 2-3 hétnél tovább. Talán épp szezonalitása adja varázsát? Természetesen igazi kovászos uborkát csak ötliteres dunsztosüvegben lehet készíteni, abba férnek bele a bumszli 10-15 centis termések. Vagyis megint mi a nélkülözhetetlen? Igen, a hasas befőttesüveg.
A felfelé törő személyautók helykínálata kegyes csalás eredménye. Mivel a testalkatunk eléggé hosszúkás, minél mélyebbre lógatjuk a lábunkat, annál rövidebb hely kell neki. Egy ekkora forma 431 centis autóban mindig a kerékjárati dobon felakadó bal alsó végtagom miatt siránkozok. A Qashqaiban nem. Elfér, nem kell a pedálok közé nyomnom, ha a kényszerű derékszögű mozdulatlansága miatt üszkösödés tüneteit érzem. Meglehetősen közel ülök a műszerfalhoz, mögöttem pedig hatalmas hely tátong. A csomagtartó sem kicsi, 410 liter. Ennyit számít a furgonos kivitel.
