Hosszabb legyen, vagy magasabb?

Saját Népítéletünk és a külföldi felmérések egybehangzóan igazolják, hogy a német és a francia autókat sújtó előítéletek a Scénic és a III-as Golf esetében teljesen helytállóak. A Volkswagen alapvetően problémáktól mentes, de korántsem hibátlan autó, míg a Scénicek néhány szerencsés kivételtől eltekintve többnyire sok bosszúságot okoznak tulajdonosaiknak. De lássuk a részleteket.

A Golf viszonylag gyorsan fogyasztja kopó alkatrészeit, ha nem garázsban tartották, sérülésmentesen is rozsdásodhat kicsit, főleg az ajtók kereténél. A kuplung-utánállító hibája miatt szélsebesen elkopó tárcsa létező gond, mint ahogy a dízelek olajfogyasztásán sem kell meglepődni. Ennél a típusnál sem ismeretlen fogalom az elektromos hiba, négyfokozatú automatikus váltójával is lehet baj, meg persze a többnyire csillagászati futásteljesítménnyel rendelkező dízelmotorokkal is. Mindezek ellenére tulajdonosai zömében kedvelik a típust, és sokkal elégedettebbek vele, mint az utána érkező, elég megbízhatatlanra sikerült IV-es Golffal.

Mivel a Golf németesen fekete utastere elég szomorú hely, érdemes kivárni egy jobban felszerelt darabot, különben túlságosan spártai élmény benne az utazás. A dízelek jobbára már elhasználtak, és egy TD nagyjavításának számlájából elég sokáig lehet fedezni a benzines többletfogyasztásának plusz költségeit. Ezért szerintem jobban megéri nagyobb lökettérfogatú benzinesre vadászni a gazdag kínálatból. Ilyenek már 600 ezer forint körül akadnak a használtautó-hirdetések között.

Százezer forinttal kell többet adni egy 1,6-os, szintén benzines Scénicért, pedig annak a hibalistája valamivel hosszabb. Mind az automata, mind a kézi váltó idő előtt beadhatja a kulcsot, gyakorta fogy el a kuplung is. Leeshet a helyéről a pillangószelep szenzora, amitől mozgásképtelenné válik a kocsi. A Scénic produkálja az egyik tipikus Renault-betegséget, a hengerenkénti gyújtótrafók rendszeres sztrájkját is. Ezek cseréjénél figyeljünk oda, hogy Bosch vagy Denso gyártmányú legyen az új alkatrész, mert az eredeti francia Sagem záros határidőn belül újra tönkremegy.

Gond lehet a motorvezérléssel és a nem túl jó minőségű elektromos kábelezéssel is, ezek a legváratlanabb helyzetekben a leghajmeresztőbb hibákat produkálhatják. A hengerfejtömítés fáradtságát az olajsapka alatti „majonéz” buktatja le, ezt mindenképp ellenőrizzük, ahogy a kormányszervó olajfolyását is. Napfénytetős modelleknél keressük beázás nyomait, mert ennek javítása fájdalmasan költséges lehet. További ismert hibaforrás az ablaktörlő motorja, amit elég időigényes cserélni vagy javítani.

Ha mindezek ellenére a Scénicnél maradnánk, mindenképp légkondis példányt keressünk, mert a nagy üvegfelületek miatt klíma nélkül nyáron elviselhetetlen forróság tombol a kocsiban. Egy – akár utólagos – tolatóradar is jól jöhet, viszont első elektromos ablakok és központi zár nélkül nem érdemes megvenni egy ilyen családi járgányt. A motorok közül a dízelekkel sincs jelentősen több probléma, mint a benzinesekkel, viszont a gyenge alapgépeket mindenáron kerüljük el. Az 1,4-es igazi siralomház, de még a 90 lóerős 1,6-os is letargikus, ha két főnél többen utaznak benne.

A fentiek fényében talán nem meglepő, hogy én bizony inkább a kissé rozsdás, szörnyű színű Golffal gurulnék haza. Elsősorban azért, mert valódi autó, nem csupán személyszállításra alkalmas négykerekű eszköz. Persze meg tudom érteni, hogy sok családos embert csábított el a levegős utasterű, franciás kényelmű, zseniálisan kihasználható Scénic. Viszont a kitűnő koncepciót a pocsék kivitelezés csúnyán hazavágta, így használt autóként csak igazolt előéletű, keveset futott és fiatalabb példányok jöhetnek szóba. Azok is csak fenntartásokkal.