A tesztautót az alap, háromhengeres (in memoriam Barkas B1000), 69 lóerős mini benzinmotor hajtotta, nem sok örömünk volt benne. Ennek a motornak sajnos egyetlen jó tulajdonsága sincs. Vagyis egy azért van: az alap Roomster hárommillió alatt elvihető. Doszt. A motortér szigetelése gyenge, a motor hangos, és csúnya a hangszíne. Ereje sem alul, sem felül nincs, minden fordulatszám-tartományban kiegyensúlyozottan lagymatag, és mivel nagyon küszködik a közel 1,2 tonnával, még a fogyasztása sem kedvezőbb, mint az erősebb testvéreknek.
A Roomster megrendelhető 1,4-es, 1,6-os benzinmotorral, valamint 1,4-es és 1,9-es turbódízellel. Ha a vásárlónak egy fikarcnyit is számít a motorerő, vagy sokat jár városon kívül, és nem akarja az életének egy-egy hosszabb periódusát nyerges vontatók mögött tölteni, mindenképpen megéri több pénzt költenie erősebb motorra. 1,4-es Roomstert már 3,2, 1,6-ost 3,6, dízelt 3,8 millióért adnak.
A motorhoz kapcsolódó váltó se nem jó, se nem rossz. Hosszú utakon jár, és nem is a legprecízebb, de használható; az 1,2-es Roomsterrel úgysem fog senki száguldozni, úgyhogy a célnak tökéletesen megfelel. Ugyanígy a célnak a futómű is tökéletesen megfelel, de ez nem jelenti azt, hogy jó. Természetesen nem tartja feszesen az autót, ami nem is várható el ebben a kategóriában, viszont nem is csillapít túl jól. A Roomster utasai közepes kényelemben zötykölődnek.
Miután kipróbáltuk a tesztautót, Csikós kollégával nagy egyetértésben megállapítottuk, hogy a Skoda Roomster a szegény ember Corolla Versója. Sokkal olcsóbb, mint amennyivel kisebb; sokkal nyersebb, sprődebb és bénább, de a célnak még így is kiválóan megfelel. Remek igavonó és családi autó lehet egy személyben, vidám formája miatt még megkedvelni sem lehetetlen, de az 1,2-es motort senkinek sem ajánljuk.
