Tesztautónk belső felszereltségének fantázianeve, ha jól emlékszem, Soul Glow volt. A lélekderengés lényege, hogy ránézésre olyan, mint a Swift olcsóbbik műanyaga, tapintásra is olyan, csak még annál is sokkal jobban karcolódik. Ebben az autóban is alig van ezer kilométer, de mintha a yeti járatta volna be barátjával, a tobzoskával hancúrozva.
Mindenhol mély, látványos karcok, az ajtón, a műanyag kilincsen, a műszerfal borításán – hát ez az autó egy év után elég lelakottan fog kinézni, kizárt, hogy annyira vigyázni lehessen rá, hogy három év után ne úgy nézzen ki, mint amiben flexkorongokkal frizbíztek. A kormány pedig elvileg bőrborítású, a varrás is ott van a karimán, de ha bőr, akkor valami undort keltő betegségben szenvedő mélytengeri hal bőre került rá. Iszonyú.
A sajtóanyag azt írja, a Soul belsejét a csúcsminőségű audiokészülékek inspirálták, mármint formailag. Nyilván nyelvbotlás, hiszen a csúcsminőségű audiokészülékek többnyire úgy néznek ki, mint a drótos tót hátizsákja, vagy jobb esetben egyáltalán nem néznek ki sehogy. Így egyáltalán semmilyen audiokészülék nem néz ki, ami jó hír mindazon hifistáknak, akik átaludták az elmúlt 50 esztendőt. Viszont legalább a Soul hifije egész jól szól, főleg ahhoz képest, hogy kicsi a tér, és mindenhol kemény műanyagok borítják.
Gyárilag rádughatjuk az iPodot, azonnal felismeri, és át is veszi felette az uralmat – elsőre kicsit ijesztő, hogy mondjuk az addigi Iron Maiden felirat helyett egy KIA embléma jelenik meg a kijelzőn. Gondolom egy erősítő betoldásával még jobb lehet, de így se kezd torzítani a maximális hangerő táján.
A kesztyűtartóba ígért beépített notebookot igen vártam – tulajdonképpen legfőbb ideje volt, hogy ilyesmi legyen egy autóban. Bluetooth, USB portok, wifi – mindez már megint Amerika mákonya marad, hozzánk ilyen felszereltség maximum szürkeimportban jöhet. Kívül kicsi, belül nagy, mondja a sajtóanyag, és ez stimmel is. Kényelmes elöl, kényelmes hátul. Hátul egyébként a Scionban is meglepően sok a hely, elöl szerintem az okos középkonzol miatt a Soul tágasabb. 14 centivel rövidebb, mint a Scion, amely egyébként igazából egy Yaris Verso, a Soul viszont nem egy hosszított Picanto vagy rövidített Rio: ez állítólag új platform.
És hát természetesen: milyen vezetni? Tudja az ördög. Ezekkel a 18 colos kerekekkel olyan, mint bármilyen kompakt autó 18-as kerekekkel – döglött és ráz. Szériában 15-ös vasfelnik lesznek rajta dísztárcsákkal, azokkal abszolút el tudom képzelni, hogy jó lesz soulozni, egyelőre csak az biztos, hogy ez a kerékméret a nagy tömeg miatt kicsit sok az 1,6-os benzinesnek. Megy, persze, ha kitapossuk a belét, még autópályán is megindul, de semmi nincs benne az 1,4-es Cee'd örömteli fürgeségéből. A kisebb keréktárcsával nyilván majd az egy év múlva érkező 1,4-es benzinmotor is szépen viszi, így viszont empatikus tesztelőként csak azt érzem, ezekkel a kerekekkel szenved a motor, a futómű, és a fékrendszer is.
A dízel persze erősebb, csak hát ugye az egy dízel. A 18 colos kerekek a tétel, amit ki kell hagyni a csomagból, mert minden autó olyan lesz tőlük, mintha vontatna. Kínlódnak. A váltó nem kiemelkedő, de jó – mondom: alapvetően a Soul vezetési élményét 15 colos kerekekkel lehetne reálisan értékelni.
A KIA most már nemcsak megbízható, de trendi autót is tud gyártani, egyetlen súlyos hiányosságuk azonban van: a PR. Városi legendák tucatjai keringenek a szakmában arról, melyik autógyártó hogyan csal a tesztautókkal. Kedvencem a külön gyártósoron, vastagabb szélvédőkkel készülő sajtóteszt-Audik meséje. Ezzel ellentétben a KIA tesztautók belseje összevissza volt karcolva, miközben egy csomó védőfóliát nem távolítottak el, mi konkrétan még a hátsó lámpán is védőfóliákat találtunk.
A sajtótájékoztatón felszólaló gyáriak angolját alig lehetett érteni, legyenek akár koreaiak, akár németek, akár belgák. És a reklámmal is vannak bajok. Azt nagyon jól csinálja a KIA, hogy évek óta marha drága tenisztornákat szponzorál, most viszont a sajtóanyagba a Soul és a célközönség alapján a "young at heart" szlogen került. Szívében fiatal?! Mi jelenik meg ettől az ember fejében? Hát persze, hogy egy kócos szipirtyó hálóingben, aki szívében fiatal, ezért eszelős tekintettel egy réten ugrándozik a pongyola pitypangok között.
Ha hallgatnak rám, ezt a youngatheartozást sürgősen elfelejtik: a Soult a városi fiatalok fogják megvenni, idősebbek, a csak szívükben fiatalok szinte kizárt, hogy megértenék vagy vágynának rá. Ez a fiataloknak való, és ha hinni lehet a forgalmazónak, hogy nagyjából a Cee'd körüli áron hozzák ki, akkor a nemcsak szívében, hanem évgyűrűileg is fiatal urbánus lakosság ezt bizony meg fogja venni.
