Vászontetős, és nincsenek használhatatlan hátsó ülései. Mélyvörösénél semmi sem emeli ki jobban az ősz haj és a napbarnított arcbőr kontrasztját. És nem ezt nem fogják érettségire vagy diplomaosztóra ajándékozni.
Carola hogy mondja?
A Pininfarina, a kabriófelelős álomcsapat óriási, felszteroidolt Brera-feneket rajzolt a Spider Alfa 159-ről és a Breráról is ismert orra mögé. A Spiderre írhatták volna azt is; Brera Cabriolet, de így mennyivel stílusosabb, és a Spidernek sokkal több köze van a stílushoz, mint bármi máshoz.
A hűtőmaszk vízszintes krómszilái és a lámpabura nélküli
gonosz pókszemek a rájuk boruló motorháztetővel minden
formatervezési trenddel szembemennek, fütyülnek a légellenállás
rabságában szenvedő irányelvekre. A Spider plasztikus
részletmegoldásai, bogártemető fényszórói
hiába nem újdonságok, még mindig hatásos izgatószerek, és a
kabrió nem túl félénk arányain még hangsúlyosabbak.
Az első kerekeken durván túlnyúló orr és a karosszéria legvégébe kitolt hátsó kerekek becsapják a szemet, a Spider mintha előrecsúszott volna a tengelyeken, a pók előrenyúlt szegény verdeső lepkéért. Szinte álltában is orra bukik. A túlméretezett, vastag izomkötegekkel összefogott magas far erős, hátsókerekes sprintert sejtet a dizájn mögé bújtatva, mintha elemelkedett farral füstölné a hátsó kerekeit. Pedig erről szó sincs.
A fenekén a Spider felirat és az oldalán a Pininfarina-logó retróhangulata jól elfér az 1966 óta gyártott modellen . A krómkilincs szokatlanul visszafogott, pedig az Alfákon gyakran ez a főfogás. A lyukmintázatú alufelni nélkül odalenne az egész dizájnprodukció, de szerencsére a tesztautó a hagyományos lyukas Alfa-felnik harapós újraértelmezett változatát kapta. Ez az egyik legjobb részlet az autón, és ez a legjobb felni a választékban, a küllős Audi-sztájl borzasztóan kínos, nem is értem hogy ajánlhatják egyáltalán fel. A sok ökör majd azt választja, mert ilyent még nem látott, nem érti.
A műszerfal is ismerős. A sofőr felé fordított középkonzol és a kerek műszerekből felépített rendszer pont ilyen az előbb említett modelleken is. A durvára szálcsiszolt alumíniumpanelek gyönyörűek, de betesznek a felkelő napnak hátat fordító kabriózásnak, a visszatükröződés egyszerűen elviselhetetlen, viszont kiválóan derítene fotózáshoz. Háttal a napnak nincs nyitott tetővel spiderezés, de ez a kellemetlenség a nappali városi használatot sem könnyíti meg.
Az ülések magassága tág tartományokon belül állítható, de magas sofőröknek még így is gond lehet a túl alacsonyan beívelő szélvédő, 188 centivel már pont homlok felett ér véget, bezártság érzését keltve. Pont egy kabrióban. Az ülések mögött kialakított kis pad nagyon hasznos, van hely a kézitáskáknak, bár az olasz autókra nyitott Natival megállapítottuk, ismerünk olyan szánalmas nőszemélyeket, akik oda is bekucorodnának. Ezzel a hátsó pakolási lehetőséggel ki is váltották a tárolórekeszeket, nincs pohártartó, és a kesztyűtartó is kicsi, a térkép se oda, se az ajtózsebbe nem fér be.
A vászontető előnye - a valódi kabrióságon kívül, mert egy CC csak kényszermegoldás, hamis praktikum -, hogy a 253 literes csomagtartóban minden tetőpozícióban elfér két kézipoggyász, ami elég is ide, ez nem dinnyés-Merci. A vászontető másik előnye a gyors átalakulás lenne, de ez nem jött össze az olasz mérnököknek: a Spider 30 másodperc alatt hajtogatja magát ki-be.
