A Sportage egy kicsit olyan, mint a Lexusok. Ingerszegény kívül, ingerszegény belül, hogy szegény, neonfényektől és mosóporreklámoktól megfáradt gazdája tökéletesen ki tudjon kapcsolni, mikor beleül. Csak ez nem biztos, hogy kéne.
Itt az új Sportage, hazudhatnám, és az átlagolvasó, akinek az ingerküszöbén sosem lépett át ez a Kia, ezért nem is tudja pontosan, hogyan nézett ki az előző modell, gondolkodás nélkül hinne nekem. De az is benyalná, aki csak lusta, és nem veszi a fáradságot, hogy tüzetesen összehasonlítsa a 2005-ben megjelent modellt az aktuálissal, a két autó közötti különbségeket ugyanis nagyítóval kell keresni.
Már kissé homályos, de annál boldogabb emlékkép sejlett fel a gondolataimban: fekszünk a Balaton-parton édesanyámmal a kellemes, késő délutáni nyári napsütésben. Ő egy gép alaposságával és gyorsaságával fejti meg egyik keresztrejtvényt a másik után a Fülesben, én lassan eszegetem a pálcikás Leót és várok. Várok, hogy, mikor kész lesz, odaadja nekem a füzetecskét, és én nekiláthassak végre a gyerekoldalnak. A két kép között összesen tíz különbség van, vajon megtalálom-e mindet?
A legkönnyebb a bozótrács, az rögtön szemet szúrt. Az első fényszórók alakja is más. Új ködlámpák és első lökhárító, négyet máris megtaláltam. Nini, a két hűtőmaszk sem pont ugyanolyan. Ha a Füles gyermekrejtvényéről beszélünk, azt mondom, ez aztán tényleg disznóság volt, miért kell így megszívatni a kisgyerekeket, alig lehet észrevenni. A Kia természetesen nem akart kibabrálni senkivel, ennek ellenére érthetetlen, miért gyártanak valamiből újat, ha a megszólalásig hasonlít a régihez. Mindegy, nem a Kia az egyetlen, aki így varrja fel a ráncait, kismillió hasonló megoldást láttunk már az évek során, ugorjunk inkább. Hátul is kell még lennie valaminek.
A 4WD felirat könnyű, és az új hátsó lámpákat is hamar észreveszi egy eltökélt hatéves szakavatott szeme – itt jegyezném meg, hogy a hűtőmaszkkal ellentétben ennek tényleg volt értelme, a Sportage jellegtelen farán sokat dob egy ilyen játékos megoldás, ha mégoly apró is. A nyolcadik a kulcslyuk, a kilencedik az alatta, vagyis a hátsó ajtó közepén található krómozott díszcsík, de bizony a tizediket csak nem találom.
Aztán, mintha villám hasított volna belém, egyszerre ráleltem a megoldásra. Csak azért nem vettem észre eddig, mert minden olyan sötét, de most már tisztán látom: a hátsó lökhárítóban a kipufogók felett húzódó műanyag betét alakja más. Elégedetten hátradőlök, mégiscsak szép munka ez egy óvodástól, de nem állok meg félúton. Jöhet a labirintusos, a számösszekötős, aztán a többi is szépen egymás után.
Lassan 34 éves leszek. Ha ma ránéznék egy ilyen képrejtvényre, nem sok energiát mozgósítanék, hogy megfejtsem. Csak megvonnám a vállam, és azt mondanám, nem tudom. Nem tudom, mi a különbség. A két Sportage-dzsel is így vagyok. Számomra pontosan ugyanolyan a régi, mint az új, egy igazi jellegtelen, koreai bakancsautó. Ha alaposan megvizsgáljuk, látjuk, hogy megpróbáltak némi színt és játékot csempészni az új modellbe, de ettől még a Sportage maradt, ami volt: személyiség nélküli, viszont annál praktikusabb használati tárgy.
