Teszt: Renault Thalia RT 1,4 16V

Négy nap, 840 km. A második nap hátulról ellopták a rombuszt. Azt hittem, ebből már kinőttünk. Szomorú dolog. Persze a műveletnél megsértették a fényezést. Muszáj megcsináltatni a szervizben, mert oda a 12 évre szóló korrózióvédelmi és 3 éves fényezési garancia. Remélhetőleg nem kell az egész csomagtartót fényezni öt milliméter karcolás miatt.

Az 510 literes csomagtartó a Thalia erőssége, a konkurenciákhoz képest a legnagyobb (Polo Classic - 455 l, Suzuki Sedan- 325 l, Opel Astra 5 ajtós 360 l , Opel Astra Sedan 4 ajtós 500 l, Daewoo Lanos- 390 l). A támlát a további jobb helykihasználás érdekében ki lehet szedni, bár nekünk többszöri nekifutásra sem sikerült. Én aztán nem feszegettem. Ha szorgos török kezek berakták, maradjon csak ott.

Az óriási csomagtartó alaposan rányomja bélyegét az autó kinézetére. Mi tagadást, a helyes kis Clio-t rettenetesen elcsúfították a fenekére akasztott hátizsákkal. Látszik rajta, hogy eredetileg nem ilyennek képzelték. Nem hiszem, hogy a leendő vásárlók elsősorban a külsejébe szeretnek majd bele.

Az ára viszont meggyőző: 2.445.000-ft ért már jól felszerelt autót kapunk: 1.4-es, 16 szelepes motor, szervokormány, távirányítós központizár, ködlámpák, minden külső műanyag elem színre fújva, villanyablak elöl, elektromos állítású, fűthető tükrök, SRP biztonsági rendszer (programozott leeresztésű légzsákok) az utas előtt is, övelőfeszítővel és överő-határolóval ellátott biztonsági övek, magnó sebességfüggő hangerő szabályozással, kormányoszlopra szerelt vezérlővel és persze kedvező hitelfeltételek.

Az állítható kormány mellett sajnos az ülés magasságállítása kimaradt, így egy magas ember szinte beveri fejét a tetőbe, és ha lehajtja a napellenzőt, semmit sem lát. Persze mindent meg lehet szokni, ahogy a rettenetesen nehezen mozgó váltókart is.

A kuplung ezzel szemben nagyon finoman működik, a fékre pedig elég rágondolni, és már meg is áll az autó, pedig dobfék van hátul. ABS nincs. Természetesen financiális okokból maradt ki, de ideologizálhatjuk azzal (idétlenül), hogy ha megszokjuk az ABS-es autót, mi lesz ha egy ABS nélkülivel bajba kerülünk.

A motor kiváló, és belülröl rendkívül csendes. A 98 lóerő elég a 980 kg súlyú autóhoz, ugyanezt a motort szerelik a legkisebb Scénic-be is. Dinamikus, és nem fogyaszt sokat, vegyes használatban beéri a hét literrel.

A rövid teszt alatt a futóműre sem volt különösebb panasz. Az autó magasabb pár centivel a Clio-nál, és a hosszirányú útegyenetlenségeknél talán ezért billeg egy kicsit. A keresztben fekvő akadályokat viszont nagyszerűen veszi. Persze azért ne várjunk csodát.

Belül a sorjás, kopogós műanyagok uralkodnak. Csak úgy csillognak a napfényben. A kapcsolók helyesek, a formákkal nincs baj, csak az az átkozott műanyag mindenhol. Hiába bőrjakó-nagyhatalom, Törökörszágban is a plasztik a legolcsóbb.

A fordulatszámmérős műszeregyüttes hibátlan. Egy éjszakán át autózhatunk csak azért, hogy gyönyörködhessünk a kezelőszervek hangulatos piros derengésében, hallottam már ilyenről. Indítás után egy gombnyomással a folyadékkristályos kijelzőn ellenőrizhetjük az olajszintet, ez a kis extra még belefért. A pillanatnyi fogyasztás, a külső hőmérséklet és a hasonló nélkülözhető információk kijelzője viszont kimaradt.

Hátul három alacsony, vékony ember tűrhetően elfér. Középen fejtámla és hárompontos öv is jár. Először a fekete csat, majd a piros, nem ám össze-vissza. Az elv nem rossz, csak a hely kevés, így a csatok a feneket nyomják.

A Törökországban gyártott, és ott Clio Symbolnak nevezett Thaliát alapárban a hangzatos gleccserfehér, királykék és andalúz piros színekben választhatjuk. 60 ezer forint felárral a hologram-szürke, sarki fény ezüst, lakkfekete, cseresznyepiros és éjkék variációk is megrendelhetők. A belső kárpit viszont csak egyféle változatban kapható: Voltige by Renault - szép kék, piros ecsetvonásokkal.

A szerződés megkötésekor a márkakereskedő (Baumgartner) külön kérésre - és persze jópárezer forintért - váltózárat szereltet az autóba. A szerelést ők végzik, tehát a garancia nem szenved csorbát az idegen kéz általi beavatkozástól. Így múzsánk bármennyire népszerű, csak a miénk marad.