Miért(,) szégyellnivaló?
Értetlenül látom, hogy a TotalCar fél évtizedes történelmében nincs egyetlen "A" Vectra-teszt sem. Pont az első szériásból, amiből több tízezernyi rója a magyar utakat? Amelyek egy időben az autókereskedések értékesítési potenciáljának zömét alkották? Amihez a bőséges alkatrész-utánpótlás konszignációs raktárbázisokat tölt meg? Itt az ideje pótolni a mulasztást - bár sok érintett szerint jobb lenne eltussolni az egészet.
A nagy versenytársak közül akkortájt is az Opel küzdött több problémával. Autóik a "sose kop' el" jeligét napról-napra hazudtolták. Minden igyekezet hiábavalónak bizonyult a Golf-osztály Kadett-kategóriára módosítására. Valahogy sose jött ki a lépés, pedig a négyajtós Ascona a maga idején tetszetős és tisztességesen motorizált, a cseppkadett pedig (formailag) szinte úttörő jármű volt.
Az Opel és VW egyszerre szakított a felfordított tepsiformával. Középkategóriás autóiknál egyszerre adták fel a karakteres megjelenést - előrevetítve az uniformizálódás keserű éveit. A Vectra a gömbölyded Opel-éra harmadik tagja; 1988-ban dobták a piacra, egy időben a fő konkurenssel, az új Passattal.
Az ipari kémkedés dicsőségére a motorpaletta is igen hasonlóra sikeredett: totyorgó öreguraknak való dízelek, a 12 mázsát éppen vonszolni képes 1,6-os benzinesek, illetve a túlvégen az erőteljes V6-osok. A hasonló áron beszerezhető járgányok aztán a másodkézi piacon más utat jártak be: a Passatot nagyra becsülték és magasra tartották gazdáik, ezzel szemben a Vectráktól a "mindegy, milyen áron, csak vigyék" jeligével feladott hirdetésekkel próbáltak szabadulni a könnyelműen vásárlók.
Megtorlatlanul
Idézet egy '90-es évjáratú romhalmaz hirdetéséből: "a kasztni az rohad, de erőteljesen. Taposók, első sárvédők, első doblemezek, hátsó sárvédő-ívek, hátfal, csomagtartó alja, váznyúlvány és egyéb apróság. Nem olyan veszélyes, mint elsőre hangzik, csak már kedvem nincs pepecselni vele." Megszerezhető 130 ezerért, érvényes műszakival...Szinte egyedüli nyugati gyártóként az Opelnek a kilencvenes évek elejére még nem sikerült a korrózió problémájára megfelelő megoldást kieszelnie. Míg mások a tartósítás különböző praktikáival 10-15 évre biztosították a rozsdamentességet, addig az akkori Omegák, Vectrák, sőt a '91-től gyártott Astrák lemezanyagának nagyobbik része mára túl van az önmegsemmisítésen.
Az igazán érthetetlen a vásárlók birkatürelme. Noha láthatták, milyen iszonyú sebességgel bukkan elő az oxidáció a hátsó sárvédőkön, az ajtók alján, mégsem vonultak kiegyenesített partvisokkal, kifent hólapátokkal a rüsselsheimi kontárok ellen.
Valószínűleg csak egy szószóló hiányzott, egy legújabb kori Dózsa György, netán egy modern Cato, aki a "ceterum censeo, Ruesselsheiminem esse delendam"* kiáltvánnyal tüzelt volna nevezett ipartelep lerombolására, helyének felszántására és sóval behintésére.
A megtorlás a németek szerencséjére elmaradt, és úgy tűnik, mára okafogyottá is vált.
*Eredetiben: ceterum censeo, Carthaginem esse delendam - egyébként azt tanácsolom, hogy Karthágót el kell pusztítani. Cato (i.e. 234-149) római államférfi. Nem érte meg Karthágó végleges lerombolását (i.e. 146).
Persze nálunk is kisebb populációja vegetálna, ha nem akartak volna pánikszerűen megszabadulni Vectráiktól nyugati tulajdonosaik. Így aztán ezrével zúdult az országra a balsorsú Opel - és az a furcsa az egészben, hogy mire ideértek, már nem is tűnt alkalmi vételnek egy-egy ütött-kopott példánya. Röhej, de az általában jobban felszerelt, mindenképpen nagyobb és kényelmesebb, ezzel szemben egyáltalán nem falánk Omegák kétharmad áron is csak a beragadt befektetések számát gyarapították.
Mostanság az átlagéletkorhoz tartozó átlagár 600 ezer körül van, ami már korábban kötelezően megejtett lakatolást-fényezést figyelembe véve akár méltányos is lehet. Mármint ha eltekintünk attól, hogy ugyanezért a 13 év körüli gépért Németországban nagyjából egy ezrest kell leperkálni, euróból.
Barátnőm édesapja igazi autóőrült. Amikor (kb. 20 éve) mások Wartburgra, ne adj' isten Zsigulira vágyakoztak, ő megvett egy 850-es Fiatot. Természetesen használt, mit használt, szétnyúzott állapotban. Az első közös hónapokban már a Soroksári út egyhuzamban végigautózása is dicsőséges tett volt az olasz technikától. Apránként javult a helyzet, de attól még megtréfálta őket a balatoni nyaralásra menet, és egyáltalán: bármilyen szituációban. Ha hideg volt, az volt a baj, ha kánikula, nemkülönben. A teljes körű generál sem javított a háztartáson belüli megítélésén, így a felújított autó már másnál bizonyította életrevalóságát.
Számos, kísértetiesen hasonló kaland után (Wartburg, Lada, Opel Rekord D) győzött az asszonyi fölény, és a józan észre hivatkozva egy hároméves, 1,4-es Astra kombiba, a legközönségesebb tucatautók egyikébe ültek át. A további 3 év alatt gyakorlatilag semmit sem kellett rákölteni a normál karbantartáson kívül, pedig szépen szaporodtak a kilométerek. A kisördög mégsem hagyta nyugodni Tiborunkat, így két és fél éve megvették ezt az akkor hét éves, full extrás Vectra CDX-et. Amely az utolsó évjáratú "A" szériából való.
A jó nép mindent megbocsát
A Népítélet szerint a tulajok javarészt elnézőek öreg Vectrájukkal, és minden galiba ellenére szeretik. Ebből vonhatta le azt a téves következtetést a gyár, hogy bármit lehet, és így a következő generáción még egy kicsit rontott, ezzel a jó átlagos minősítést kellemetlenül rosszra fordítva az ítélkezők szerint.
Ki gondolta volna, hogy a nyolcadik modellévében járó, kiforrottnak
vélt jármű több gondot okoz, mint a makrancos Fiat? Pedig
visszatértek az örökre elfeledettnek gondolt nyűgök. Csak
felsorolásszerűen: az ABS alkalomszerűen működött; a klíma semmikor;
javítottak hengerfejet; miután tovább melegedett, cseréltek hűtőt
(ekkor öklöztem volna a "szakember" arcába, és a lelki nyugalmamat csak
a feleslegesen elköltött pénz maradéktalan, sőt kamatos visszaszerzése
adta volna vissza).
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
