A Jó, a Rossz és a Csúf

2006.07.24. 08:11

Fontos tényező az állapot egy ilyen idős autónál. Ha öreg is, mechanikailag legyen masszív, elektromosan és elektronikusan megbízható. Azt mondják a hozzáértők (idézet a 480-as fórumról: "amiről még nem hallottam, hogy elromlott volna, az a motor maga"), a blokk elpusztíthatatlan. Tesztautónkon mindezt maradéktalanul tapasztaltam. A motortér száraz, a hangok egészségről tanúskodnak, a teljesítmény megfelelő.

Ugyanezek a tapasztaltak viszont minden mást a 480-as rákfenéjének ismerik: "gyakorlatilag ***bármi*** betojhat rajta, az ülésállító kallantyútól a bukólámpákon át a váltóig. Minden egyes alkatrésze potenciális hibaforrás." Túl sok bonyolult megoldást, izgalmas, de kipróbálatlan újdonságot tartalmaz. Nincs tipikus probléma, a csapás érkezhet bárhonnan, bármikor. Persze sokat tehetünk megelőzésükre gondos karbantartással. Jelen piros paripa eddigi tulajdonosa messze lakott a típus rajongott szervizgurujaitól. Mégis - némi odafigyeléssel, a kiadásokkal nem fukarkodva - jó állapotban tartotta a gépet. Ösztöndíjasként megjárta például Spanyolországot. És ha már ott volt, kószált erre-arra, meg átugrott kicsit Portugáliába. A hétezer kilométeres túrát rezzenéstelenül tűrte a kis járgány.

Láttam sok korabeli autót eddigre szétporladni, ez meg gyakorlatilag tökéletes. Nem ez a tipikus, tudom, de a csalódottak ledorongolását is illik fenntartásokkal kezelni. Elhivatott, kevésbé költségérzékeny tulajdonossal szép közös évekre számíthatnak. Azóta gazdát cserélt, és az internetes hozzászólásai alapján igen óvatos, döntését háromszor is meggondoló vevő lelkesen ömleng. Én is így tennék, jó vétel volt.

Érdemes bekukkantani a Népítéletek közé, a rajongás és megbízhatatlanság feletti kesergés elegye nagyszerű címeket súg az ítélkezők fülébe:
"Banyeg, méromlasszelmegin, pedigénannyiraszeretlek" ;
" Imádnivaló kis szutyok";
"Svéd narancs - kicsit savanyú, és mégis édes" .

Kis kockák, avagy biztonsági játék - 440/460

A 480 után - saját vakmerőségüktől halálra rémülve - a köznépnek szánt 440-460 párost ultrakonzervatívra tervezték. Egyenként tizednyi cw-érték-növekedésért felelős téglalap alakú fényszórók, nagy, mafla hűtőrács ('93 végén szerencsére megkapták a 850-es arcát). Nem csúnya, de jellegtelen. És ez a rosszabb. A 480-as rút, mégis kéne. (a szerző hülye, a 480-as csodálatos - szerk.) A 440/460 nem csúnya, de isten ments'. Na jó, egy automata váltós, utolsó évjáratú 460-as esetleg, hőfokszabályozós klímával. Ja, hogy utóbbival nem készült? Amikor a vértucat Renault 21-es meg igen? Érti ezt?

Amilyen hosszan tudtam lelkendezni az imént a fickós kis turbóról és a hozzá tartozó autóról, olyan röviden fogom elintézni a polgári változatokat. Nem rosszak ezek sem. Feltöltővel biztosan jól mennek. A próbadarab viszont (és valószínűleg ebből fut a több) a sima befecskendezős 1,7-es volt. A vezetési élmény nagyjából azonos egy szobabiciklijével. Jóval fiatalabb példányt próbáltam, a gatyarohasztó melegben klímával kényeztettek, mégis, ezerszer jobb a 480-as, a huzattal együtt.

Mivel a 440/460-ról minden mást a rövid távú memóriámba helyeztem, így kénytelen vagyok a katalógushoz fordulni. Ezek szerint gyártották 1,6, 1,7, 1,7T, 1,8, 2,0 benzinmotorokat, ebben a sorrendben 83, 102-106, 120, 89, 110 lóerős teljesítménnyel. És a modellciklus legvégére az 1,9-es dízel, 90 lóval. Nyugodt úrvezetőknek szánt lista, az életkor növekedésével és az anyagi gyarapodással együtt tompuló reakcióidőre gondolva. Kétségtelen, hogy a kis Volvo is biztonságosabb, mint kategóriatársai. De az esztelen száguldozást és az ebből eredő súlyos baleseteket is erősen korlátozta az igen szerény maximális teljesítmény. Tessék csak belegondolni, az autósportban nemigen jeleskedő Opel a nagyjából ekkora, kb. azonos időben készült első Vectra-sorozatba 5 erősebb motort rakott! Különösen arcpirító, hogy a motor szerinti csúcsmodellek között 1,7-szeres a szorzó.

El nem tudom képzelni, kinek készült az ötajtós 440-es. Kilenc centivel rövidebb, de csak hátsó túlnyúlásban, vagyis amit a könnyebb pakolhatóságon nyerünk, azt bőven elveszítjük a csomagtér 330 literre zsugorodásával. És csúnyább is. A 460-as puttonya kölcsönöz némi tekintélyt, bizonyos látási körülmények között hihető, hogy nem is nyamvadt. De a 440-esnél még ez az optikai trükk is hiányzik.

Volvo

  • 925
    480 kéne
  • 483
    Nem kéne egyik sem
  • 441
    460 kéne
  • 250
    440 kéne

A minőség sokat javult a 480-as óta. Legalábbis itt már kevesebb a panaszkodó. Azért akadnak, akik inkább tartják rossznak (népítélkezőink: Csinos fürge, de nem megbízható ; Majdnem Volvo...;) , de a többség jónak véli (Ezt még nem a marketingesek tervezték...; Kényelmes cirkáló - mi, 250 cm-es tengelytávval?). Ha nem zavarja a rózsaszín látásmód, tájékozódjon a hazai rajongók honlapján.

Van, akinek a négyes sorozatú Volvo jó, másoknak rossz, egyeseknek csúf. Szerencse, balszerencse és ízlés kérdése. Én csak annyit sejtek, hogy nem ezekre a legbüszkébbek a göteborgi gyárban. 20 éves a legkorosabb, 10 esztendős a legfiatalabb. Lélektelen használóknak nem ajánlott!

Leone, a jó western atyja

Hiteles korrajz készítése az adott társadalomban élőknek nem könnyű feladat. Míg az Amerikát meghódító pionírok és leszármazottaik az indiánok módszeres lemészárlását hősies tettnek értékelték, addig ez kívülről (pláne a törzseknek) kevésbé látszik annak.

Talán ezért a legjobb westernfilmek nem is Hollywoodban készültek. Sergio Leone, az olasz rendező és forgatókönyvíró a leghitelesebb példa. Csinos, kellemes modorú és igazságos hősök helyett nem habozott gonosz, pénzéhes kalandorokat főszereplőnek állítani. Hullahegyek mellőzésével alkotott, mestere a feszültséggel való játéknak, a közeli képeknek és a gyors vágásoknak. Szívesen dolgozott Clint Eastwooddal (akit ő fedezett fel), Lee Van Cleeffel, Charles Bronsonnal, Henry Fondával. Spagettiwestern Ennio Morricone nélkül hiteltelen, ki ne ismerné a Volt egyszer egy Vadnyugat elnyújtott szájharmonika-dallamát?

Fő vadnyugati filmjei: Egy maréknyi dollárért; Volt egyszer egy Vadnyugat; Nevem Senki. És persze A Jó, a Rossz és a Csúf, 1966-ból. A film ajánlója szerint "három férfi három alaptulajdonság álarcát ölti magára. A Jó nem jobb, mint társai, a Rossz nem rosszabb, és a Csúf, nos ő sem csúnyább, mint a másik kettő."