A rettegés marketingjének korát éljük. A fogkrémet a fogorvostól való rettegés, a tisztítószert a bacilusokkal való ijesztgetés adja el. A Volvók pedig megtisztítják útjainkat a halál rémétől, mint egy sűrű, zselés vízkőoldó.
Most viszont azon dolgoznak a Volvónál, hogy ezt a sztereotípiát kicsit levetkőzzék. Az XC60-ast ezért rajzolták meg olyannak, amilyen lett. Fiatalos, lendületes – micsoda szentségtörés, nem hasáb formájú a csomagtartó! Most inkább az kell, hogy rá lehessen mondani a tető ívére: kupészerű. A biztonság inkább másodlagos, csupán azért van, hogy ha már megkívánta a vevő az XC60-ast, akkor meg tudja magának magyarázni: nem baj, hogy nem fér be a hűtőgép, de legalább biztonságos. Az XC60 mögé ennek ellenére minden korábbinál gazdagabb, három- és négybetűs rövidítésekből álló érvrendszer sorakozott fel, mint megtudtuk a hazai bemutatón, ahol nemes egyszerűséggel a valaha volt legbiztonságosabb Volvóként prezentálták a típust.
Az is kiderült, hogy ez a forma lesz a jövő Volvóinak alapja, külön felhívták a figyelmet a fényszórók belső oldalán lévő csíkszerű fényforrásokra, amelyek szintén ismétlődnek majd. A hatalmasra hizlalt Volvo-logó is hasonlóan továbbgyűrűző újdonság lesz – bár szerintem a Volvo akkor járna jobban, ha autói a mostaninál kevésbé lennének egységesek.
Csak hogy képben legyünk, az XC60 olyasmi, mint az XC90, viszont tizennyolc centivel rövidebb és héttel alacsonyabb. Szóval, nem fog beférni hét ember, jó ha öt. Viszont a kocsi ettől egészen emberi léptékű. Nem hosszú (4,6 méter), és nem is túl magas, így pontosan befér a két XC modell közé – és ezzel kellemetlen ellenfele a BMW X3-asnak, a Mercedes GLK -nak és az Audi Q5 -nek. Persze árban is: a jelenlegi alapmodell, a 2.4d jelzésű, 163 lovas dízelmotorral 9,7 millió, a 185 lóerős, erősebbik dízel tízmilliótól startol. A motorpaletta szén-dioxid-királya, a T6-os, háromliteres turbós benzines persze jóval drágább (13-14 milló Ft), de azt felénk úgysem nagyon fogják venni, gondolom. Most még minden XC60 összkerékhajtásos, de jövőre a legkisebb motor kapható lesz sima fronthajtással is. Ez roppant okos döntés, a többségnek amúgy sincs szüksége a Haldex-kuplungos összkerékhajtásra.
Az XC60 belseje nem okoz meglepetést, tehát nem nagyobb annál, mint amit kívülről saccolnánk. Elöl jó méretű a hely, de nem végtelenül széles, hátul pedig átlagos magasságú felnőttnek elég a tér, ha nem extrém magas a sofőr, így érzésre alig nagyobb, mint a V70/XC70-ben. A csomagtartó viszont nem kicsi, közel fél köbméternyi. A jobb verziókban a V70-esből ismert, felnyitható táskatartó is benne van.
Ami az összképet illeti, sok meglepetés nincs belül, de mégis kicsit másnak érezzük az XC60-ast, mint a többi Volvót. Többek között mert középkonzolját egy kicsit elferdítették és a vezető felé fordították. Aztán megnéztem, hogy jól emlékszem-e, és valóban: csak az S60-asban van hasonló, az összes többi típusnál merev szimmetria határozza meg a szerelvényfalat. Az XC60 esetében annyival léptek előre, hogy belekomponálták a vékony középkonzolt, ami mögött van egy kis tárolóhely. A körműszerek minimalisták, a fémbetétek szépek.
A bemutatón ezek után jött a hidegzuhany. A tesztvezetés a parkolóban zajlott, egy nagyjából húszméteres szakaszon (igaz, két héten belül úgyis itt lesz a tesztautó). A tesztpálya mentén ponyvára nyomtatva egy utcai jelenet volt látható - óriási nagyításban. A figyelmesebbek a kirakatok felirataiból észrevehették, hogy az oldalsó képet tükrözték, mert eredetileg az autók rossz irányban álltak. Így aztán csupa jobbkormányos kocsi mellett elhaladva rohamozhattuk meg a szemközti ponyvára nyomott Nissan Almerát, maximum 15 km/órás sebességgel.
De miért akarna az ember nekimenni egy Almerának tizenöttel? Katt!
