Nem sokat gondolkodtak a Volvo Hungáriánál, milyen felszereltséggel rendeljék meg a sajtóflottába az új kis SUV-t. Legyen a legdrágább Summum, ikszeljünk be mindent az extralistán, oszt’ hadd ámuljon a sok újdondász! Így aztán tizennégy milla fölé kúszott a kocsi listaára. Szép péz, sokkal-sokkal erősebb dízel X3-asunk is lehetne ennyiért. És a Volvo kerülhetne még többe is!
A legolcsóbb XC60 a 2.4d jelzésű, 163 lovas, öthengeres dízelmotorral szerelt alapmodell, 9,7 milliós listaáron. Ennek erősebb, 185 lóerős verziója brummogott a tesztautóban, hatfokozatú automatával kiegészítve. Aki azonban végképp nem tudja, mit csináljon a pénzével, ezért magas építésű, nehéz kocsival kíván eszementeket gyorsulni, hathengeres turbós benzinmotorral, a kreatív módon T6-nak nevezett 285 lóerős szerkezettel is vehet XC60-at, Summum felszereltségben, az erős dízelnél majd’ hárommillióval magasabb, 14,2 milliós listaáron. És ehhez jöhetnek még az extrák.
Kinyitom az ajtót, beszállok, becsapom az ajtót, öv, D, gáz, megyek: ezek az új Volvók annyira ergonomikusak, hogy a legnagyobb természetességgel veszi birtokba őket az ember. Bónusz könnyítés: az XC60-ban szerencsére már nem kártyadugdosós fedélzeti telefon van, hanem sokkal egyszerűbb, értelmesebb, ráadásul nagyon könnyen konfigurálható Bluetooth-rendszer.
A fémes-szürkés beltérrel kapcsolatban ugyanaz a véleményem, mint az új Volvók külsejével: nekem túl technós, de számos embert ismerek, aki szerint ez a tökély. Az ülések kényelme, az anyagok minősége, a hifi hangzása viszont vitathatatlanul prémiumosztályú. És milyen tágas az autó! Elöl nagyon kényelmes, hátul elég kényelmes, a csomagtartó pedig irdatlan, az ülések egyszerű ledöntésével furgonosra bővíthető.
A nyomatékos dízel lendületesen cibálja az 1,9 tonnát; nem túlhegyezett, de modern, kifinomult, szép hangú motor az öthengeres. De akkor miért fogyasztott az XC60-ban kényelmes, főleg országúti tempó mellett tíz liter felett? Az XC90-esben nem evett ennyit!
Valószínűleg kisebb részben a bejáratottság hiánya, nagyobb részben a váltó volt a ludas. A Geartronic nevű régi vágású, ostobácska automata mára megérett a cserére. Nem lehet már messze az idő, amikor a hirtelen gázadásokra meghökkenő, nyomaték- és gázolajzabáló váltót felváltja valami kétkuplungos cucc – hiszen a DSG Powershift néven már ott van a Volvónál.
Legyen ön az első, aki az XC60-ról ítéletet ír!
A köhécselő, reszketeg váltótól eltekintve jól megy a D5-ös XC60. Futóműve magas építését meghazudtolóan stabil, az állandó összkerékhajtással mindig könnyű a nyomatékot átpasszolni az aszfaltra, a kormányzás pontos, a fékek kiválóak. A nagy kerekek, a hellyel-közzel terepezésre is alkalmas felépítés nem jelent kompromisszumot országúton, sztrádán. És hogy milyen nagyon-elképesztően-csodálatosan biztonságos autó ez! A falra másztam tőle.
A középkonzol alján van egy gombsor, sorolom balról jobbra. 1. követési távolság tartására figyelmeztető rendszer, 2. sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, 3. holttérfigyelő rendszer, 4. parkolássegítő rendszer, 5. kanyarba bevilágító rendszer, 6. lejtmenetvezérlő rendszer. A sok pittyegés, jelzés, vijjogás nagyon hasznos lehet (kedvencem, amikor kóválygás esetén az autó egy kávéscsésze ikonjával jelzi: ideje megállni pihenni), de a tervezők gondosságát jelzi, hogy egy vízszintes ujjsöpréssel az összes miskulancia egyszerre kikapcsolható.
Vagy be. És akkor még hozzányomjuk a 30 km/h-ig aktiválható követőradaros tempomatot, és semmi dolgunk többé. Csak kormányozni kell, ha szól a csíkfigyelő-sávelhagyó, vagy fékezni, ha riaszt a távolságfigyelő-vészfékező (Pom-Pom barátai mind).
Jó autó ez, biztonságos. Erős. Frissebb, mint a BMW. Szimpatikusabb, mint a GLK és a Q5. De – nekem – túl rideg, túl hideg. És valami érthetetlen okból kifolyólag marha drága. Nem adnám oda érte egy X3-as árát. Önnek melyik kéne?
