Most már minden közlekedő a zsebén érzi, hogy baj van: az üzemanyag lassan megfizethetetlenné válik. Tényleg vége az olajkorszaknak? Ha igen, mi jöhet utána? És ami nagyon nem mindegy: milyen megrázkódtatásokkal járhat az átállás? Többek között erről kérdeztük Hetesi Zsoltot, az ELTE óraadó tanárát, a témakör egyik elismert szakértőjét.
– Lesz még ön szerint olcsóbb az üzemanyag? Autózhatunk még valamikor kedvünkre, úgy, hogy ne képzelnénk folyamatosan egy tojást a gázpedált nyomó talpunk alá?
– A jelenlegi, rekordmagasságú európai és benne a magyarországi üzemanyagárak jelentős részben a rendkívül magas adótartalomnak köszönhetők, a világ sok országában jóval olcsóbb a benzin és a gázolaj. De az árak hosszabb távon mindenütt nőni fognak, mert a készletek apadnak, ez ügyben ne legyenek illúzióink. A probléma sokkal nagyobb és átfogóbb, mint azt a legtöbb ember, beleértve sok döntéshozót is, gondolná. A válság lényege egy mondatban: a fosszilis energiaforrások által biztosított energiatöbbletre egy túlméretes civilizáció épült fel, amely, ha az energiaforrásai csökkennek, képtelen lesz magát fenntartani. Annál is inkább, mert a folyamatos növekedésre épül, ez a hajtómotorja. Sok jel mutat arra, hogy nincs messze az idő, amikor a kitermelés elkerülhetetlenül csökkenni kezd, és a kínálat már nem tudja kielégíteni a keresletet.
– Sokan azt mondják, kár aggódni, hiszen már rég megszülettek az olajat leváltó új energiaforrások kiaknázását lehetővé tevő technológiák tervei. Amint tényleg elfogy az olaj, és a belőle kihúzható irdatlan nyereség csökkenni kezd, a hét lakat alatt őrzött terveket előveszik, és kisebb zökkenők után új síneken fut a civilizáció vonata tovább. Mi lesz a következő energia-jolly-joker ön szerint?
– Ki kell ábrándítsak mindenkit, ilyen újfajta energiaforrásra épülő, eltitkolt technológia nagyon nagy valószínűséggel nem létezik, ezt nyugodtan besorolhatjuk a városi legendák közé. Vannak reménybeli új technológiák, de ezek még csak a kísérleti fázisnál tartanak, és egyelőre nem lehet megmondani, melyikből lesz valóban hatékony, mindennapos forrás. Ráadásul minden felfedezésnek, minden új találmánynak megvan a maga felfutási ideje, ami több évtized is lehet, főleg, ha a világméretű elterjedésében gondolkodunk.
– Miért ilyen nehéz kiváltani az olajat?
Néha egy kis simsonozás
Hetesi Zsolt fizikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem óraadó tanára. Szakterülete a fizikai kozmológia, a matematikai statisztika és a fenntartható élet. A Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport tagja. Biciklizik és a tömegközlekedést használja, autója nincs. Az édesapjától megörökölt Simson motorkerékpárral időnként megy egy kört a szőlőhegyen – ez az ő „közlekedési luxusa”.
– A fosszilis hordozók (a kőolaj, a földgáz, a szén) valójában napkonzervek. Az élő szervezetek, a növények által évmilliók alatt megkötött napenergia további évmilliók alatt besűrűsödött. Ezt a nagyon lassan felhalmozott készletet használtuk el mi földtörténeti léptékkel egy szempillantás, úgy 150 év alatt. Óriási szerencsénk volt az olajjal, hiszen könnyen bányászható, nagy energiasűrűségű, a feldolgozása, szállítása sem bonyolult, és az energiatartalma is elég egyszerűen kinyerhető. Nem csoda, hogy robbanásszerű technikai-társadalmi fejlődés bontakozott ki az általa biztosított energiára építve. Ezt nem könnyű helyettesíteni, olyannyira nem, hogy úgy tűnik, egyelőre nincs is mivel.
– Atomenergia? A szél és a víz energiája? A napsugárzás? A bioüzemanyagok? Ezek semmiképp nem lesznek képesek fedezni az emberiség szükségleteit a közeli jövőben?
– Nem tartom valószínűnek! Az atomenergiával ugyanaz a baj, mint az olajjal: az uránkészletek végesek, és bár elképzelhető, hogy a jelenlegi atomhulladék-kontingens új eljárásokkal még egyszer felhasználható lesz energiatermelésre, de előbb-utóbb végére érünk a tartaléknak. Lehetséges továbbá olyan erőművet is tervezni, amely az uránnak egyelőre nem hasznosított – és a jelenleginél nagyobb felhasználható készlettel rendelkező – 238-as izotópját fogja munkába, az úgynevezett szaporítóreaktorokban. Sajnos egyelőre nincs kiforrott megoldás arra, hogy ez miként működhetne, ezért 10 éven belül a tömeges elterjedése nem várható. Szóba jöhetne még a nukleáris fúzió, tehát hogy a Napban zajló folyamatokat lemásolva állítunk elő energiát, ám erre még komoly kísérleti erőművünk sincs, az eddigi kísérletekben a francia ITER-ben több energiát kellett bevinni a folyamatba, mint amennyit kinyertek belőle. A szél, a víz és a napsugárzás energiatartalmából a jelenlegi technológiákkal nem tudunk hatalmas mennyiséget hasznosítani, forradalmian új eljárás pedig nincs a láthatáron. Növényekből üzemanyagot készíteni valójában hatalmas pazarlás, értékes területeket vonunk el ugyanis az élelmiszer-termelés elől. A felsorolt energiafajták nagy része hasznos forrás, és nagy szükség lesz rájuk egy vélhetően eljövő átmeneti időszakban, de nem tudják helyettesíteni a fosszilis hordozókat. Egy háztartás energiaigényét például már ma is biztosítani lehet nap- és szélenergiával, de a társadalom energiaigényéhez mérten ezek a források elégtelenek.
– Akár már az is megoldható lenne, hogy az elektromos autómat teljes egészében szél- és napenergiából nyert árammal töltsem otthon, kvázi ingyenessé téve a közlekedésemet?
– Igen, ez lehetséges, de akkora beruházással jár mind az elektromos autó, mind az otthoni mini erőmű megvétele, hogy egyelőre nem érné meg. Illetve a világ teljes autóparkját figyelembe véve ez egy hosszú folyamat lenne, amelynek még az elején sem tartunk. Nem egyszerű megbecsülni, hogy ez egyáltalán lehetséges-e.
– Amikor meg már megérné, biztos jön majd állam bácsi, és jól megadóztatja ezt is… Véleménye szerint mennyi időnk van még hátra az olajkorszakból?
– A jövőt pontosan megjósolni lehetetlen, hiszen rengeteg tényező bonyolult kölcsönhatása alakítja a folyamatokat. A 2008 óta tartó gazdasági világválság is évekkel tolta odébb az energiaválság idejét, hiszen drasztikusan visszaesett az energiahordozók iránti kereslet. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy 2005 óta az olajkitermelés lényegében stagnál, és valószínűleg rövidesen csökkenni kezd, miközben az igények napról napra nőnek. Ha mindenáron időpontot kell mondanom, akkor azt valószínűsítem, hogy valamikor 2030 körül, de legkésőbb 2050 táján már komoly problémákkal nézhetünk szembe. Addigra ugyanis az olaj eltűnőben lehet a világpiacról, és ha nem helyettesítik, az káoszhoz vezethet. A kutatócsoportok egy része szerint ilyen rövid időn belül nem lehet kiváltani az olajat. Az energiahiány ráadásul csak a problémakör egyik eleme, amely szorosan összefonódik a természeti környezet drasztikus leromlásával és a túlnépesedéssel. Ezek talán még jelentősebb gondok, mint az, hogy elfogy az olaj. A MEA (Millenium Ecosystem Assesment) 2007-es jelentése szerint a huszonhárom nagy biológiai rendszerből hét jelentősen, további nyolc pedig már visszavonhatatlanul károsodott az emberi tevékenység következtében. A jelenségeket a végtelenségig sorolhatnánk, az erdőirtástól a tengerek túlhalászásán és a természeti élőhelyek drasztikus zsugorodásán át a globális felmelegedésig. Ez utóbbi is nagy valószínűséggel az emberi tevékenység következménye: az évmilliók alatt a föld alá temetődött, a növények által kivont szenet most visszapöfögtetjük a légkörbe, márpedig a szén-dioxid üvegházhatású gáz. Ami a népességet illeti, az azért tudott hétmilliárd fősre felszaporodni, mert a fosszilis hordozók és a természeti erőforrások felhasználásával sikerült annyi pluszenergiát pumpálni a rendszerbe, amennyi ezt a megszaladást lehetővé tette. Ezen az energiagazdagságon kialakult egy fejlett, sokrétű civilizáció, a nagy kérdés az, hogyan alakul ennek a jövője, ha energiaszűkébe kerülünk.
Jól befűtünk magunknak
A jelenleg a Földön élő fajok mintegy egyharmada kipusztulhat, ha még 2 C°-kal növekszik a hőmérséklet (IPCC, Fourth Assesment). Ez elképzelhetetlen csapással járna bolygónk ökoszisztémájára. Az ember fennmaradása egy ilyen környezetben alig biztosítható, ennek egyszerűen az az oka, hogy az ember a tápláléklánc végén foglal helyet, ezért csúcsragadozóként fogható fel. Az emberiség túléléséhez 23 nagyrendszer működése szükséges, ezekből 15 jelentősen sérült, többségük visszavonhatatlanul (MEA).
Az átlaghőmérséklet növekedtével négy egymástól független következmény várható:
1. A hőmérséklet növekedésével valószínűleg elolvad az Északi-sark jege. Ennek következtében a Golf-áramlat előterében felhígulhat a só sűrűsége, ez pedig magával hozza az áramlat lelassulását, hiszen azt a só sűrűségkülönbsége (gradiense) hajtja. Ez valószínűleg hűteni fogja Európát. A grönlandi jég elolvadása megemeli a tengerszintet néhány méterrel. A hideg északi tájak melegedése miatt egyes kutatások szerint még a Golf-áramlat jelentős lassulása előtt is hidegebb levegő tolódik Európa fölé, keményebb telet okozva.
2. A hőmérséklet növekedésével a világtenger is melegszik, a CO2-megkötő képessége ezzel csökken, tovább gyorsítva a felmelegedést.
3. Továbbá a melegedés miatt összeomlik az Amazonas-medence őserdei élővilága, valószínűleg ezzel eltűnik az utolsó jelentős szárazföldi CO2-megkötő nagyrendszer.
4. Ha 5 C°-ot emelkedik a bolygó hőmérséklete, akkor felolvad az összefüggő jégtakaró a föld alatt Szibériában. Az ott található jég 10%-ban metánt tartalmaz; a vízmolekulák csapdába zárják a metánmolekulákat. Ha mindez felszabadul (a jelenség Nyugat-Szibériában már zajlik), akkor összesen 450 milliárd tonna metán jut a légkörbe, ami rövid távon annak felel meg, mintha 23-szor annyi CO2 jutna ki. Ennek következményei beláthatatlanok. (H. ZS.)
