Így kapják el a gyorshajtókat

Néhány nappal a témában közölt véleménycikkünk után Szalóki Flórián, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Közlekedési Programok Irányító Hatóságának főigazgatója sajtótájékoztatón tompította az indulatokat. Azt ígérte, a tizenkét, uniós forrásból származó milliárdocska nagy részét forgalomtechnikai fejlesztésekre költik, nem kizárólag a gyorshajtók elfogására. Több száz útkereszteződést újítanak fel, az elavult közlekedési lámpákra is fordítanak, biztonságosabbá tesznek rengeteg vasúti csomópontot, és csak ezeken felül fordítanak majd az új traffipaxokra. Akárhogyis, néhány száz új berendezésre mindenképpen lehet számítani, ezek egy része mobil, a többit az autópályák mellé telepítik majd.

A körülbelül kétszázötven, túlnyomórészt autóban használható, vagy az út szélén felállítható lézeres eszközből, illetve fixen telepített radaros sebességmérőből álló jelenlegi rendőrségi állomány nagy részét, nagyjából száz darabot az NJL Kft. szállította az évek során. Szándékosan nem használjuk a traffipax kifejezést, mert a Traffipax régi márkanév, nem pedig az eszközök neve, vagyis emlegetése olyan, mintha a fénymásolóra azt mondanánk, xeroxgép.

Az NJL végzi a mai berendezések zömének rendszeres ellenőrzését. A jogszabályok előírják, hogy kétévente újra kell hitelesíteni az összeset, de a karbantartás ennél rendszeresebb. Bár a szakemberek állítják, nagyon ritka a pontatlan mérés, mi már tudjuk, hogy amikor a gép mégis téved, a vétlen autósnak esélye sincs bizonyítani az igazát a hatóság állítása ellenében, mondván az a hiteles. Több százezer mérésből egy rossz, ezen érdemes gondolkodni.

Az új közbeszerzésen indul az NJL is, sőt, már el is készítették legújabb csodafegyverüket, a SpeedPax 401-et. A negyedik generációs lézeres eszköznek nincs kiskereskedelmi ára, hiszen minden attól függ, mennyit rendel belőle egyszerre az ügyfél. Mivel magánszemélyek és önkormányzatok nem végezhetnek sebességmérést, az árról csak annyit tudtunk meg Nagy Lászlótól, a cég ügyvezetőjétől, hogy nekünk 6,5 millióért szívesen adnának egyet. Nem csak magyar, de külföldi megrendelőknek is szállítanak, és nemzetközi hírüket erősíti, hogy az autósok fegyvertárát gazdagító lézerblokkolók gyártói gyakran az ő, korábbi eszközükre, a rettegett SCS-103-ra hivatkoznak, amikor a termékek hatékonyságát hirdetik.

A behatárolhatatlan árért meglepően hétköznapi hardver jár. A masszív műanyag és fém dobozban egy közismert elemekből épített számítógép található, mert az pont megteszi. A processzor a netbook-kategóriát egykor naggyá tevő, alacsony fogyasztású Intel Atom lapka. Ehhez 32 gigabájtos SSD-meghajtó társul, és az egyszerű rendszert megpakolták akkumulátorral, így nyolc órát bír egy töltéssel, a képeket pedig egyszerűen le lehet tölteni egy pendrájvra az USB-csatlakozón keresztül. Nem érdemes összeszámolni, mennyi bevételt termel ennyi idő alatt a SpeedPax, hiszen elég annyi, hogy még a baráti árat is hamar kitermeli a gép ha tudjuk, hogy egyetlen gyorshajtással manapság könnyedén összehozhatunk egy 30-60 ezer forintos bírságcsekket. Nem csak a rendőrség, de a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér és több, nagy telepet üzemeltető cég is használja a berendezést, hiszen a gyorshajtás ott is komoly kárt okozhat, ahol nincs közúti forgalom.

A bootolás hamar megy, kutyaközönséges Windows alatt fut a méréshez használt szoftver. Ez a berendezés egyetlen, nehezen reprodukálható értéke. Nagy úr névtelenséget kérő kollégái büszkék, mert a rendszer stabilan fut és nagyon nehéz félreérteni az egyes funkcióit. Az érintőképernyős kezelőfelületet kifejezetten úgy alakították ki, hogy az egyenruhás felhasználók a lehető leggyorsabban elkezdhessék a munkát, és a lehető legritkábban kelljen beavatkozniuk a gép működésébe. A fejlesztés részleteit egyszerű újságírói rámenősséggel nem tudtuk kihúzni belőlük.

A mérési távolság tíz méterenként állítható az érintőképernyőn, ezen kívül meg kell adni az adott útszakaszon megengedett sebességet, és hogy mekkora tempó fölött készüljenek képek a közeledő vagy távolodó járművekről. Nem evidens, hogy a megengedett sebesség fölött azonnal fotó készül az autósról. Nyilván kitalálták már, az egyes most használt berendezések beállított sebességértékei is titkosak.

Hangulatos próbamérésünket a budapesti Bartók Béla úton végeztük, ahol kiderült, nem csak a rendszámtáblával közlekedő autókat, buszokat is motorokat, de akár a villamost, sőt, a kerékpárosokat is pontosan beméri a lézer. Utóbbiak ezúttal megúszták, mert nagyon lassan közeledtek. Ettől függetlenül szórakoztató így méregetni, az ember szinte érzi, ahogy egy-egy jól irányzott lövéssel hatalmasat lendít a közlekedési morálon. Ez persze vicc, mint ahogy az sem teljesen komoly amire a rendőrség rendszeresen hivatkozik, hogy a közlekedési balesetek több mint negyedét a gyorhajtás okozza. A valóságban húsz százalékot a relatív gyorshajtásra vezetnek vissza, azt viszont nem lehet kiszűrni a méregetéssel.

A 904 nanométeres hullámhosszon dolgozó rendszer másodpercenként több lézernyalábot bocsát ki, a visszaverődő nyalábot a készülék két optikájának egyike fogadja. Így méri meg az autó távolságát a mérési sorozat kezdetén és végén, majd ebből és az eltelt időből számítja ki a sebességet. Mindez éjszaka is megoldható, hiszen ahogy az NJL korábbi készülékeire is szereltek infralámpa-sort, ebben is megtalálható ez az egység. Mellesleg ez termeli a legtöbb hőt a készülékházban.

A hasonló berendezésekre vonatkozó OEML szabvány három százalékos pontosságot ír elő, az NJL fejlesztői viszont állítják, a csodafegyver egy-két százaléknyi eltéréssel megállapítja, mekkora tempóban haladt egy jármű az optikája előtt. Egyikük felhívja a figyelmet, hogy az eltérés minden esetben az autósnak kedvez, vagyis a gépek következetesen alábecsülik a valós sebességet, még ha csak ilyen elhanyagolható mértékben is. Az autósok persze mindennel próbálkoznak, hogy elkerüljék a büntetést, így sok belső tükrön még mindig ott lóg az elterelő CD lemez, nem tudják, hogy az is csak egy újabb fix pont, amely segíti a mérést.

Állunk a Bartók Béla úton, a tizenöt kilométer per órás gyorshajtási határra belőtt SpeedPax 401 tucatszám készíti a fényképeket, akár a sűrűn egymás mögött haladó autókról is. Vicces, hogy amikor egy újabb autó felbukkan a kijelzőn és vezetője észrevesz minket, azonnal lassítani kezd és a kijelzőn leszalad a sebességadat, de olyankor általában már késő, hiszen kész a fénykép. Csak néhányan lépik át az útszakaszon érvényben lévő valódi sebességhatárt, például egy fehér Volvo, amely 57-tel száguld el előttünk.

A még nem rendszeresített, de már hitelesített lézeres sebességmérő nem készít nagyobb felbontású képeket mint az eddigiek, de erre nincs is szükség. Egy autóról legfeljebb 50-60 kilobájtos fényképeket tárol vagy továbbít a rendszer. Még azok is elég részletesek ahhoz, hogy a rendőrségi központban a kiértékelést végző munkatárs minden fontos paramétert le tudjon olvasni róluk. Technikailag már most is megoldható lenne a teljesen automatizált bírságolás, a csekk kiküldéséig bezárólag, de egyelőre nem ez a gyakorlat.

Az utóbbi években amúgy teljesen zárttá vált az adattovábbítás. A kipróbált eszközön például már GPS és GSM antenna is található, így egyszerre határozza meg pontosan a mérés helyét, és küldi át gyorsan a fényképeket, illetve kísérőadataikat a hatóságnak. És mi van, ha egy sietős államtitkár Audija kerül a profi Sony kamera optikája elé? Egyszerű, akkor valaki ott fönt nyilván kiveszi a sorból a felvételt, mert ez azért még most sem lehetetlen.

Nagy úr és csapata büszke. Még nem is írták ki a hazai tendert, ők máris olyan készülékkel állnak a rajtnál, amelyet egyszerű használni. Egy képzetlen újságíró percek alatt képes bámulatos sorozatok készítésére, megoldott az időjárás elleni védelem, a SpeedPax háza ütésálló. Ha megfelelő szögben, az úttal párhuzamosan helyezkedik el a rendőrautó, amelynek ablakából a gyorshajtókra vadásznak, már csak arra kell ügyelni, hogy teljesen tiszta legyen a szélvédő. A radaros méréshez a ferdeszög a megfelelő, de ott az is bekavarhat, ha a közelben túl sok az óriásplakát vagy sok az érkező teherautó.

Az NJL technikusai állítják, működési rendellenességek a korábbi években általában akkor fordultak elő, ha nem volt tiszta a sebességmérő optikája. Márpedig a gépek karbantartása mindig fontos feladat lesz, hiszen évente sokmilliárdos (egyes becslések szerint akár 30-40 milliárd forintos) bírságbevételt termelnek. Így már tényleg filléres kiadásnak tűnik néhány tucat ezekből a sebességmérőkből. Hurrá.