Tíz fogás, amivel litereket spórolhatsz

Alapvető dolgokról lesz szó, aki gépkezelésileg túlképzett, ne fárassza magát a prédikációmmal. Ritkán írunk ilyesmiről a Totalcaron, de mivel új kütyü jutott a birtokomba, kötelességemnek éreztem a közhasznú feladatot. Összegyűjtöttem a Sparfuchs-alaptételeket, amelyekkel – elsősorban városban – lejjebb lehet vinni bármilyen autó fogyasztását, és végig is mértem műszerrel két szélsőséges esetet, hogy legyen mit elemezni.

Ennél persze sokkal tovább lehet menni a spórolásban, ha valaki igazán elhivatott, de ha csak ezeket a javaslatokat tartaná be mindenki, máris többet érnénk el, mint az EU egész szén-dioxid-kibocsátási szabálycsokra.

A tesztalany egy Opel Cascada, 1,6-os, 200 lóerős, turbós benzinmotorral, ami persze megkönnyítette a dolgomat, hogy látványos különbséget produkáljak két azonos tesztkörön, amelyeknél kizárólag a vezetési stílusomon változtattam. A modern, hosszúra áttételezett turbós benzinesekkel lehet talán a legtöbbet spórolni, ha ügyesen vezetünk – más kérdés, hogy ezt a technika hosszú távon mennyire tolerálja. Némelyik közvetlen befecskendezéses benzines nem kifejezetten szereti a nyektetést alacsony fordulaton, kis gázzal, de a benzintakarékos vezetés talán nem öli sokkal jobban a motort, mint az átlagos városi használat.

Meleg motor, azonos napszak, minden körülmény nagyon hasonló volt, amikor a szerkesztőségből indulva Káposztásmegyerig és vissza baktattam kétszer egymás után. Először spórolósan, de csak a jó ízlés határain belül, úgy, hogy lehetőleg ne tartsak fel senkit, és ne akadályozzam a forgalmat, inkább a gépkezelésre és a lendülettartásra koncentrálva. Másodszor pedig úgy, mintha az éves prémiumosztó meetingre rohannék tíz perc késéssel indulva. A fogyasztásbeli különbség – 6,36 liter a 9,82-vel szemben (száz kilométerre vetítve) egyáltalán nem lepett meg, sőt, többre számítottam. Viszont nem gondoltam volna, hogy egy 26 kilométer és 60 méteres úton (legyünk pontosak) majdnem le tudok dolgozni egy tízperces késést: 7 perc 13 másodperccel voltam gyorsabb a második körben. Mostanáig azzal hitegettem magam, hogy álmatag stílusommal nem sok időt veszítek, de úgy tűnik, a tőlem idegen agresszív furakodásnak városban mégis megvan az eredménye.

mínusz 1. Meg nem tett út

Ha Citroën AX-szel járunk a legádázabb hypermiler-technikákkal, az kutyafüle ahhoz a spóroláshoz képest, amit meg nem tett utakkal érhetünk el. Nem aszkéta életmódra gondolok, hogy tartózkodjunk a közlekedéstől, hanem ésszerű életvitelre: nem biztos, hogy muszáj elvágtatni a város túlfelére egy akciós sólámpáért, vagy miután hazaértünk a munkából, még egyszer visszacsörtetni a belvárosba mozizni. Sokszor meg lehet spórolni egy-egy utat, ha úgy szervezzük az életünket, vagy végképp kihagyni egy menetet, és mondjuk postán megrendelni valamit, amit egyórás autózással kaphatnánk meg a boltban.

Ide tartozik az is, ha a kollégával/szomszéddal egy helyre, egy időben járunk dolgozni, és kölcsönös rugalmassággal összebeszélünk, hogy legalább egy héten három nap egy autóba üljünk, illetve a telekocsizás, carpooling minden más válfaja.

0. Útvonalválasztás

Ha két kilométerrel rövidebb úton jutunk el Cs-ből Zs-be, mondjuk 20 helyett 18 kilométeres útvonalon, máris spóroltunk tíz százalékot úgy, hogy nem változtattunk se a járművön, se a vezetési stílusunkon. Sokat segítenek ebben az útvonaltervezők, a navi vagy az olyan okostelefonos alkalmazások, mint a Waze, amely még arra is ad tippet, hogy elkerüljük a dugót. De most már ne csapkodjunk a lecsó mellé, jöjjön, aminek jönnie kell.

1. Relax

Önmagában az, hogy nem harci hangulatban, hanem lehiggadva ülünk autóba, deciket jelenthet. Ösztönösen kevésbé fogunk rohanni, nem gyorsítgatunk feleslegesen, nem tiporjuk az autót ész nélkül. Aki sokat dudálgat vagy rendszeresen káromkodik vezetés közben, nem teszi rosszul, ha indulás előtt végez egy félperces légzésgyakorlatot, és tudatosan lelassítja a pulzusát. Már ha számít neki, hogy mennyit eszik az autója.

2. Lendület mindenek felett

Aki már vezetett igazán gyenge autót, vagy szokott zűrösebb terepre járni, tudja, mit jelent, ha egy-két tonnát meg kell indítani, vagy le kell lassítani. Ha a fogyasztásra megyünk, képzeljük azt, hogy 30 lóerőnk van, mindegy, mi a valóság. Ennek megfelelően kezeljük a gázt, és értékeljük a forgalmi helyzeteket, próbáljunk minél egyenletesebb tempóban haladni, és törekedjünk arra, hogy ha már mozgásban van az autó, minél messzebbre guruljunk, például a piros lámpánál keressük meg a legrövidebb sort, és próbáljuk meg kanyarban is megtartani a lendületet.

3. Fordulatszám, váltókezelés

Automata váltónál egyszerű a feladat, ki kell választani a legzöldebb üzemmódot, ha van ilyen, és óvatosan gyorsítgatni. Kézi váltónál már inkább oda kell figyelni. Pár éve megjelentek a váltásjelzők a műszerfalon, ha ezeket követjük, nagy hibát nem követünk el, kivéve, ha elfelejtenek visszaváltásra buzdítani, ahogy az gyakran előfordul. Ha nincs ilyen az autóban, törekedjünk a legalacsonyabb fordulatszámra anélkül, hogy érezhetően szenvedne, rángatna, remegne az autó. A legtöbb motor ezerötös fordulatszámtól már elviszi a dobozt, ami átlagos váltóáttételezésnél azt jelenti, hogy alacsonyabb fokozatokban legkésőbb kétezeröt környékén, negyedikben-ötödikben már kétezernél lehet dugni a következő gangot.

A kütyü által készített tortadiagramon jól látszik, hogy a spórolós körön majdnem az idő felét ötödikben és hatodikban töltöttem, míg amikor siettem, fel se váltottam hatodikba. Nem csoda, hogy az átlagfordulatszám 1400 alatt maradt, amikor a fogyasztásra mentem; a 2141-es érték a zúzós menetben még nem is olyan extrém, de egy turbós motort fölösleges is lett volna szétforgatni.

4. Ésszel gyorsíts

Ha betartjuk az előző pontot, és alacsony fordulatszámon járunk, talán nem is lesz nagy a kísértés a padlógázas gyorsításra. A papás vezetési stílus határát nálam a forgalom feltartása jelenti. Ha annyira sikerült leszedálni magunkat, hogy mindenki kikerül, sor gyűlik össze mögöttünk vagy nem érjük el egyik zöldet sem, akkor túlzásba estünk. A forgalom átlagos ritmusa egyáltalán nem öldöklő mifelénk, ha ehhez igazodunk, mindenki jól jár.

Belenagyítottam kicsit a gyorsítási/lassítási lázlapba, amit a két menetben felvettem, és egyértelműen látszik is a különbség: 2 m/s2-nél nagyobb hosszirányú gyorsulásra nem is volt szükség öt kilométer alatt, amikor nyugisan mentem – ezt jó gumival még jégen is el lehet érni. Amikor rohantam, ugyanezen a szakaszon jóval ziláltabb a görbe, és kétszer akkora maximális gyorsítási/lassítási értékeket produkáltam.

5. Hagyj helyet magad előtt

A komótos gyorsításhoz hasonlóan csak a jó illem szab határokat a követési távolságnak. Nem szép dolog feltartani másokat csak azért, hogy pár századot optimalizáljunk a saját fogyasztásunkon az időnk kárára, ne tegyünk ilyet. Ám ha úgyis ritka a forgalom, és egy fékezgetős fajta van előttünk, kellő távolságtartással kisimíthatjuk a fűrészfogas sebességgörbéjét.

6. Fék = pazarlás

Amikor fékezünk, kárba vész a benzin (gázolaj) elégetése árán megnyert mozgási energia. Minden fékezésnél megpörgetjük felfelé a fogyasztásmérőt, csak nem látjuk, mert a következő gyorsításnál, áttételesen jelentkezik a pazarlás. Képzeljük azt, hogy a fékpedál izzik, csak akkor lépjünk rá és sisteregtessük meg a talpunkat, ha muszáj. Idővel automatikusan átállunk fejben egy másik stílusra, és már a gyorsításnál arra fogunk gondolni, hogy nem fölösleges-e a nyomulás, ha úgyis megint meg kell állni.

7. Meddig látsz el?

Nem csak a takarékosság érdekében érdemes időnként végigpásztázni az előttünk lévő utat, de a fogyasztás-optimalizálásban is sokat segít. Klasszikus példa a piros lámpa, amit ha kiszúrunk sok száz méterre, azonnal levehetjük a lábunkat a gázról, és távolságtól, valamint tempótól függően akár ki is lökhetjük a váltót üresbe. De nem csak a lámpa, a hárommal előttünk lassító teherautó, az öbölből kihajtó busz vagy az éppen beálló dugó vége is ugyanazt jelenti: fölösleges tovább gyorsítani.

A két szélsőséges vezetési stílus között itt is mérhető különbség van: elővárosi forgalomban spórolásra kihegyezve több, mint a megtett út tíz százalékát, vagyis közel három kilométert gurulva tettem meg, és mindössze öt százalékban fékeztem. Sietősen ez megfordult, 15 százalékban fékeztem, és ötöt se gurultam. Mindehhez hozzájön 30 százaléknyi motorfék, ami persze pillanatnyilag nulla fogyasztással jár, de akkor is elfűtjük a mozgási energiánkat, amit később megint üzemanyaggal kell pótolni.

8. Szörfözzünk

A zöldhullám megéri az áldozatot. Érdemes akár vadul félgázt is adni, hogy elérjük a zöldet, hiszen elkerülhetjük, vagy legalábbis elodázhatjuk a fékezést. Amerre gyakran járunk, nem rossz ötlet megfigyelni, megtanulni a lámpaváltásokat, hogy tudjuk, hol érdemes sietni, hol nem.

9. Sebesség

Városban nincs értelme a megengedettnél lassabban menni, hetvenig nincs nagy szerepe a légellenállásnak. De országúton, autópályán már jelentős tényezővé növi ki magát: vannak autók, amelyek 130-nál egy literrel többet esznek, mint 120-nál. Ennek fizikai hátteréről nemrég írtunk.

10. Emelkedő, lejtő

Akinek a fogyasztásmérő mutatója aranyozza be a napját, az nem szereti a hegyvidéket, de a fogyasztásnövekedés okozta fájdalmat lehet enyhíteni. Hegynek fel – és akár a hidak emelkedő részét is ide vehetjük – nem érdemes küzdeni azért, hogy minden áron tartsuk a tempót. Ha nem tartunk fel senkit, nyugodtan elkoptathatunk egy kicsit a sebességünkből azonos gázpedálállással, mint sík úton, majd a lejtőn úgyis visszanyerjük. Ha pedig a dombtetőn azt látjuk, hogy lent valamiért úgyis lassítani kell vagy egyenesen meg kell állni, bátran legurulhatunk szinte ingyér' üresben, vagy ha annyira lassítani kell, akár motorfékkel.

	Spórolós kör	Sietős kör
Táv	26,05 km	26,06 km
Fogyasztás	6,39 l/100 km	9,82 l/100 km
Idő	39 perc 26 mp	32 perc 13 mp
Max. fordulatszám	2381 1/perc	4816 1/perc
Átlagos fordulatszám	1367 1/perc	2141 1/perc
Átlagsebesség	36,06 km/h	45,95 km/h
Fékezések száma	39	87
Váltások száma	85	82

Persze, a három és fél liter különbség szélsőséges, de az abszolút értékeket elnézve nem áll annyira távol a valóságtól. Azt hiszem, a 6,36 literes értéknek sokan örülnének, akik városban járnak, de a 9,82 se brutálisan sok egy kétszáz lóerős autótól. A realitás valahol a kettő között van, én sem tudom magam mindig annyira visszafogni, mint a teszt kedvéért tettem, de törekszem. Hiszen aki Budapestre jár dolgozni, az tudja, bármennyire szeret vezetni, a városi közlekedés a legritkábban okoz örömet. Akkor meg minek nyomni, ha olcsóbban, környezettudatosabban is eljuthatunk, ahová szeretnénk.