Gumival is lehet rosszul spórolni
ADAC nyárigumi-teszt 2015
Nehéz eldönteni, kinek higgyen inkább a tájékozott fogyasztó: a gyártóknak, amelyeknek már kötelező felcímkézniük a gumikat a teljesítményük szerint, vagy az ADAC-nak, amely tavaly csúnya csalós botrányba keveredett. A német autóklub idén mindenesetre merészet lépett: tesztjükben rendesen utánamentek az eco-gumis porhintésnek.
Amikor tavaly a Goodyear fejlesztőközpontjában jártam, a nagyfőnök személyesen mesélte el, mennyire fontos nekik, hogy a gumijaik úgy a gumicímkén, mint az újságok, klubok tesztjein jót mutassanak. Világos, hogy a szivárványszínű energiacímke három paraméteréhez képest jóval többet vizsgál például az ADAC, mégis zavartan böngészem most az első teszttáblázatot, amelyben a címke és a klub mérése egymás mellett szerepel. Nehéz felfedezni bármilyen összefüggést a kettő között, mintha nem is ugyanazt a gumit vizsgálták volna.
Van itt például egy A-A-s gumi (Bridgestone Ecopia EP001S), melynek elvileg parádésan kellene teljesítenie, hiszen a fogyasztásra és a vizes tapadásra vonatkozó két A betűnél egyelőre nincs jobb, viszont az ADAC-nál a középmezőnyben végzett. Egy B-B-s (Kumho KH27 Ecowing ES01) éppen csak megfelelt, az utolsó előtti helyen. Az E-A-s Continental PremiumContact 5 győzelmét még meg lehet magyarázni a különböző kritériumok súlyozásával, de hogy lehet az, hogy egy A-ra értékelt vizes tapadású gumit (Michelin Energy Saver+) pont a vizes aszfalton nyújtott gyenge teljesítménye miatt kritizál az ADAC, és sokkal jobbnak mérték a C-s Semperit Speed Life-ot?
Nehéz jó magyarázatot találni erre; valószínűleg más mérési módszerekkel dolgozik az ADAC, mint a gyártók, amelyeknek saját maguknak kell meghatározniuk az abroncsaik címkén szereplő besorolását. Akárhogy is, nem árt tisztában lenni azzal, mi is szerepel a gumicímkén, és hogyan értékelnek a német autóklubosok. A két eredményt összevetve talán már megalapozottabb döntést lehet hozni.
Hogy pontoz az ADAC?
Negyven éve gyártják már a gumiteszteket, van tapasztalatuk bőven, idén pedig a tesztmódszereik között a legnagyobb fejezet a minőségbiztosításról szól, talán nem véletlenül.
Öt fontos kritériumot vizsgálnak: a tapadás száraz és vizes úton nyilván a legfontosabb, de a kopás (20%), az üzemanyag-fogyasztás (10%) és a zaj (10%) is beleszámít a végeredménybe. Azért kap a vizes tapadás 40%-os súlyt, míg a száraz csak 20%-kal számít bele, mert esőben jellemzően jóval közelebb autózunk a tapadáshatárhoz, ezért statisztikailag sokkal nagyobb az esélye, hogy a gumi miatt bajba kerüljünk. Nehéz lenne ezzel vitatkozni, száraz úton még egy közepes abroncsot is ritkán fogunk megnyikkantani.
A pontozás a magyar logikához képest fordítva történik, a legjobb elérhető pontszám a 0,5, a legrosszabb az 5,5. Az egyes kritériumokból a fenti súlyozással jön ki a végeredmény, de a tapadásnál, illetve a fogyasztásnál elért osztályzatoknál jobbat semmiképpen nem kaphat egy abroncs sem. Ez a szabály középkategóriás abroncsoktól lefelé érvényesül: akik szerencsétlenül 2,6-os értékelést kaptak a vizes teszten, ami már nem jó, hanem közepes eredménynek számít, nem kaphatnak jó ajánlást. Ugyanígy a két sereghajtó is a vizes eredményt kapta az összesítésben, mivel az ADAC logikája szerint hiába jó egy gumi szárazon, hiába kicsi a gördülési ellenállása, ha vizes aszfalton leszerepel, nem szabad ajánlani. Igazuk van.
A gumicímkén éppen ezért a fogyasztási (gördülési ellenállási) besorolás mellett a vizes tapadás szerepel, mivel talán az a legkényesebb kritérium: nehéz olyan abroncsot gyártani, amely vizes úton jól fog és minden más szempontból is előnyös. A zajmérés eredményét decibelben tüntetik fel, és fontos hangsúlyozni, hogy ez a kifelé kibocsájtott zaj, ami nem ugyanaz, mint amit az autóban hallunk.
Újdonság az idei teszten, hogy négy gyártótól két-két típust is teszteltek, egy környezettudatosságra kihegyezett, úgynevezett eco-abroncsot, illetve a komfortosnak árult párját. Ezek a táblázatban is szerepelnek, de külön kiemelték az eco-párbaj vizes pályás fékúttesztjét, ahol négyből három eco-gumi csúnyán leszerepelt. A Michelin Energy Saver+, a Continental EcoContact 5, illetve a Hankook Kinergy Eco mind méterekkel hosszabb fékutat produkált, mint nem-eco párjaik. A Bridgestone Ecopia EP001S ugyan hamarabb megállt, de a vizes aszfalton nyújtott összteljesítménye még így is rosszabb volt, mint a gyártó Turanza T001 nevű gumijáé. Utóbbi összehasonlítás jelentősége egyébként minimális, mivel az Ecopia EP001S-t a forgalmazó szerint már nem is árulják.
Ha káprázik a szeme a félsoros, sokszorosan összetett abroncsnevek láttán, nem csodálkozom, de muszáj teljes nevükön nevezni a gumikat, mert sokszor egy szám, egy betű vagy egy jelentéktelennek tűnő plusz-jel óriási különbséget jelent a teljesítményükben. Erre mindenkinek érdemes figyelnie, aki gumit vásárol, akár újonnan, akár használtan. A gyártók szándékosságát se tartom kizártnak ezen a téren, a gigantikus gumibiznisz összefüggései sokszor kifürkészhetetlenek.
185/60 R14 82 H méretű nyári gumik
A kis-közepes autókra való méretben a Continental PremiumContact 5 győzött, holtversenyben a Goodyear EfficientGrip Perfomance-szel és a Nokian Line-nal, amelyről azt érdemes megjegyezni, hogy sokkal lassabban kopik, mint az előző kettő. Rajtuk kívül még hárman fértek be a jó kategóriába, de a közepesek első fele sincs sokkal lemaradva, leginkább a nedves tapadás húzza le őket. Itt a Michelin Energy Saver+ és a Pirelli Cinturato P1 Verde a két nagy kilométerdaráló, ezek jóval hosszabb futást ígérnek, mint a hasonló tudású konkurensek.
A teszt alapján náluk is tartósabb a Kumho KH27 Ecowing ES01, ám vizes úton annyira rosszul tapad, hogy csak elégséges értékelést kaphat. Nála is rosszabb a Matador MP16, amelynek teljesítményére olcsósága nem lehet mentség, főleg, mivel hasonló ársávban sokkal jobb gumikat is lehet kapni.
205/55 R16 91 V méretű nyári gumik
Egyértelmű győztes a 16-os gumik között a Michelin Primacy 3, elsősorban kiemelkedő futásteljesítménye alapján. A hatos élmezőnyben nincs meglepetés, a szokásos top-márkák modelljei versengenek itt, nagyon hasonló teljesítménnyel.
Az eco-abroncsok lemaradását viszont látványosan demonstrálja, hogy a tesztgyőztes gyártó Energy Saver+ típusa csak az alsó harmadban kapott helyet, egy csoportba rendeződve a másik három környezetbarátnak kikiáltott gumival. Ráadásul a természetkímélő hatásukat is jelentéktelennek értékelte az ADAC, amit jól tükröznek a mindössze néhány tizedes eltérések a fogyasztásban, illetve kopásban. Ebből nem nehéz leszűrni az üzenetet, amit az ADAC közvetíteni szeretne: ne vegyenek eco-abroncsokat, mert nem éri meg.
A környezetbarát gumiknál rosszabb eredményt csak a Kumho HS51, a Kleber Dynaxer HP 3, illetve a Nankang Econex Eco-2 kapott, utóbbi elégtelen ajánlással a vizes tapadása miatt.
Nem könnyű levonni a megfelelő következtetéseket, ha valaki igazán okosan szeretné kiválasztani a számára megfelelő gumit, mivel a címkére nyomtatott értékelés sokszor ütközik az ADAC tesztjével. Annyiban talán biztosak lehetünk, hogy az elsővonalbeli márkák, a Bridgestone, a Continental, a Dunlop, a Goodyear, a Michelin és a Pirelli (ábécésorrendben) legalább a nagyobb méretben rendesen odateszik magukat, az eco-gumikkal pedig jobb szkeptikusnak lenni.
Érdemes még tudni, hogy a tesztek a megjelölt mellett legfeljebb egy-egy közvetlen méretszomszédra érvényesek, de más átmérőre semmiképpen. Aki más méretű gumit keres, inkább nézze át a 2013-as (185/60 R15 és 225/45 R17), 2012-es (165/70 R14 és 205/55 R16) vagy akár 2011-es (175/65 R14 és 195/65 R15) teszteket, hiszen bőven akad még a kínálatban azokból a modellekből, amiket akkor vizsgáltak.
