Filléres Neppertrükk - Fagyállót így még nem mértél!

Több módszer is van arra, hogy megtudjuk, fagyálló hűtőfolyadék van-e a rendszerben. A költséges megoldás, amikor az első komolyabb fagyos éjjel után lehajolunk a kocsi alá, és keressük a blokkból kitört darabot – van, hogy a motorban, illetve a hűtőkörben megfagyó víz szétfeszíti a motorblokkot, megrepeszti a hűtőt, a fűtőradiátort. Ha eddig a pontig sikerül eljutunk, az akár sok százezer forintba is kerülhet, ezért nem javaslom ezt a módszert.

Aztán van az önveszélyes módszer: megnyaljuk a hűtőben lötyögő folyadékot. Ha édeskés az íze, az már jó jel, ha kezdünk úgy viselkedni, mint aki berúgott és a vesénk és a központi idegrendszerünk is felmondja a szolgálatot, biztosak lehetünk benne, a hűtőfolyadék etilén-glikol tartalma elég lesz a fagyok ellen. Sajnos ez önmagában nem elég megnyugtató, ugyanis ha elég sok etilén-glikolt kortyol valaki, az igen nagy valószínűséggel bele is fog halni, igaz, legalább az örökösök nyugodtak lehetnek: nem fagy szét a kocsi hűtője. Ha fagyállót ivott, de mégsem szeretné, ha egymással ritkán találkozó rokonai a temetésén fussanak össze, olvassa el ezt az írást, életet menthet.

Ha gyíkarcok vagyunk, és nem élünk veszélyes életet, se az anyagi kockázat, sem az életveszély nem izgat fel, választhatunk ortodox módszereket is. Egy fecskendő és egy kis edény segítségével gyorsan meg lehet mondani, kibírja-e a hideget a hűtőfolyadékunk: tegyük egy éjszakára a mélyhűtőbe a levett mintát. Ha megfagy, cseréljük le gyorsan, ha nem, akkor -18 fokig biztosan jók vagyunk. Ennél azonban sokkal gyorsabb és nem sokkal költségesebb az, ha veszünk egy pumpás fagyállómérőt, 520 forintért azonnal megmondja, fagyálló-e a fagyálló, és ha igen, mennyire.

A pumpás fagyállómérő úgy működik nagyjából, mint egy fokoló, felszippantunk vele egy kevés fagyállót, a folyadék fajsúlyának megfelelően fogja mutatni, hány fokig fagyálló a folyadék. Ráadásul, hála a kétféle skálának, mérni tudunk etilén-glikol és metilalkohol alapú folyadékot is.

Ennél precízebb műszer a refraktométer, de sokkal drágább is – nem hobbistáknak találták ki. Durván tízezer forintos árával azoknak érdemes megvenniük, akik gyakran mérnek, pontos adatra van szükségük, ráadásul akkumulátorsavat is szeretnének vizsgálni.

Egyetlen csepp folyadékból pontosan megmondja, mennyire bírja a hideget, mindegy, hogy etilén-glikol vagy propilén-glikol alapú a hűtővíz. A nézőkébe pillantva ilyesmi képet láthatunk:

Na de mire jó a trükk, amivel többek kedélyét is sikerült felborzolnom, amihez nem kell más, csak egy botegyszerű, kétezer forintos multiméter? Ezzel a méréssel azt tudjuk megállapítani, mennyire esett szét a fagyálló a rendszerben, mert bizony idővel ezek a folyadékok is elkezdenek öregedni. Elvesztik korróziógátló és egyéb tulajdonságaikat, és nem akadályozzák meg, hogy a hűtőkör különböző fém alkatrészei (a vas motorblokk, az alu hengerfej és hűtő, a réz érzékelőfejek) egy nagy, közös galvánelem-partit csapva elkezdjenek áramot termelni. Ami önmagában nem baj, csak sajnos az ilyen galvánelemek úgy termelnek energiát, hogy közben a fém alkatrészek szépen feloldódnak a folyadékban, márpedig senki nem örül annak, ha elfogy a hengerfeje.

A mérés annyira egyszerű, hogy szinte szégyellem leírni: a multimétert egyenáramú (amperbubusok kedvéért: egyenfeszültségű) mérésre kapcsoljuk (biztos, ami biztos alapon legyen 20 voltos méréstartomány), az egyik mérőszárat a fagyállóba merítjük, a másikat testhez érintjük. Arra azért figyeljünk, hogy a kiegyenlítőtartályba, illetve ha a hűtőn is van sapka, akkor a hűtőbe merített érintkező csak és kizárólag a folyadékkal érintkezzen, csak úgy kapunk helyes értéket. Fontos, hogy ha a kiegyenlítőtartályba csak a túlfolyón keresztül tud folyadék áramolni, mindenképpen a hűtőbe merítsük a mérőszárat, különben nem lesz zárt az áramkör.

Ha a multiméteren olvasott érték 0,01 és 0,05 Volt érték között van, a folyadékunk még nem öregedett el, ha 0,05 és 0,07 Volt között mérünk, írjuk fel a teendők közé a hűtőfolyadék-cserét. Ha 0,07 Volt feletti értéket látunk a kijelzőn, a lehető leghamarabb engedjük le az öreg folyadékot (és juttassuk el veszélyes-hulladék kezelőbe), majd töltsünk friss folyadékot (természetesen szigorúan a gyártói előírásoknak megfelelő anyagot, az utasításoknak megfelelően hígítva) a rendszerbe.