Ha terepjárónkat nemcsak városban, hanem rendeltetésszerűen is használjuk, fokozott szerep jut tájékozódási képességünknek. Ebben szerencsére ma már nemcsak papírtérképekre, hanem azok elektronikus megfelelőire, a GPS-ekre is támaszkodhatunk.
A pár éve még csak elhivatott mániákusok számára ismerős GPS rövidítés ma már szinte teljesen közismerté vált - azok számára legalábbis mindenképpen, akik érdeklődnek a különféle közlekedési eszközök iránt. Bár a köztudatban a navigációs eszközök és egyáltalán a GPS-rendszerek elsősorban a közúti közlekedés megkönnyítésével és az ellophatatlan, távfelügyelt autókkal kapcsolódtak össze, az okos kis készülékek a terepen is jó szolgálatot tehetnek.
Ha valaki esetleg még nem ismerné, az eredetileg az Amerikai Védelmi Minisztérium (DoD - Department of Defense) által kifejlesztett, jelenleg is általuk üzemeltetett globális helyzetmeghatározó rendszer lelkét 24 darab, mintegy 20 ezer km magasságban keringő műhold alkotja.
Ezek folyamatosan sugároznak mindenféle adatokat - többek között a fedélzeten hordozott atomóra által szolgáltatott időt és saját pontos helyzetüket. A GPS-vevő rendelkezik adatbázissal a műholdak helyzetéről, hiszen azok pályája pontosan ismert, de az apró eltéréseket a szatelliteket folyamatosan figyelő DoD a műholdakon keresztül azért elküldi nekünk.
A rádióadás elindulásának és vételének időpontja közötti különbségből pedig meghatározható az adott műholdtól mérhető távolság is. Ezzel természetesen még nem tudnánk kitalálni, hol vagyunk, hiszen az egy ponttól egyenlő távolságban lévő pontok halmaza gömbfelületet alkot, de három, vagy inkább négy műholdról érkező jelek segítségével már egész jó (5-10 méter) pontossággal meghatározhatjuk helyzetünket.
Ennél nagyobb precizitás már csak az USA-ban WAAS-nak (Wide Area Augmentation System), Európában pedig EGNOS-nak (Euro Geostationary Navigation Overlay Service) nevezett, kiegészítő javítórendszerekkel érhető el. Sajnos a számunkra fontos EGNOS hazánkban még nem igazán fogható (2006 első negyedévére ígérik teljes elkészültét), pedig ezzel akár 3 méteres pontosság is elérhető.
A műholdról érkező jelek meglehetősen gyengék - épületek falán, földön, kövön nem hatolnak át, de még a sűrűbb lombkorona is zavarhatja a vételt.
Eltévedés kizárva
Természetesen semmi sem akadályoz, hogy külön megvásárolt vevőt építsünk be autónkba - terepezők számára pedig ez az egyetlen és kötelező megoldás. A gyári rendszerek ugyanis utcai navigációra vannak kitalálva, így terepen nem sok hasznukat vesszük - jobbik esetben meglehetősen drága iránytűként egyszerűen haladási irányunkat mutatják, rosszabb esetben semmi hasznukat sem látjuk. Ma még a sokmilliós terepjárókban található gyári navigáció sem lesz képes minket a terepen kiszolgálni - ezt csak külön beszerelt eszközöktől várhatjuk el.
Mit várjunk egy kifejezetten terepezésre alkalmas készüléktől? Az első, és legfontosabb, hogy a legprofibb GPS sem sokat segít, ha nincs hozzá térkép. Egy papírtérkép-GPS kombináció is hasznos tud lenni, de ha anyagi helyzetünk megengedi, válasszunk olyan készüléket, amelynek belső memóriájába lehetőségünk van elektronikus térkép feltöltésére.
Fontos, hogy a készülék ne csak utcákhoz kötött navigációra legyen alkalmas, azaz tervezhessünk két pont között légvonalban is útvonalat, ne csak a térképen szereplő utcák szerint. Ha nem saját gépkocsinkkal megyünk az erdőbe, hanem szervezett túrán veszünk részt, jó, ha a GPS-nek nem fixen beépített, hanem levehető tartója van.
Komolyabb feladatok megoldása esetén hasznos, ha a szerkentyű nemcsak a gépkocsiban működik, hanem kézben is használható - így egyrészt akár este a sátorban is megtervezhetjük az útvonalat. Másrészt akkor is segít a hazatalálásban, ha autónk mozgásképtelenné válik. Jól jöhet, ha a készülék számítógéppel is összeköthető, így aztán otthon megnézhetjük, merre jártunk.
