Alfa Romeo Giulietta menetpróba

Na jó, azért egy-két arc beugrott, elvégre az ember legyen tájékozott. Voltak ott nők, férfiak és Csonka Pici, valahol még tán Bergendy István, aki állítólag nagy alfás, és persze a playmatek. Pusztuljak el, ha egyet is ismertem közülük, lövésem sem volt, hogy éppen Miss Októbert és Miss Jövő Hetet állítom-e egymás mellé a képen, de nem zavart. Dekoratív magyar lányok, szépek, díszek, profik, csak a spiritusz hiányzik belőlük.

Ellenben a kicsit halkra sikeredett, zsúfolt sajttájon megtudhattuk, hogy nem hiányzik az új Giuliettából. Kicsit tán sorba venném, mi mindent tudtunk meg, aztán, hogy egyetértenek-e vele vagy sem, azt már önökre bízom. Vezettem is persze, arról is lesz szó, elvégre menetpróba volt ez.

Az elején megtudtuk, hogy az Alfa Romeo és a nők mindig is szoros kapcsolatban álltak (erre azért diszkréten összeszaladt a szemöldököm, lehet, hogy nem éppen ezt domborítanám a 100 év történelméből). Sophia Loren és Uma Thurman fotók villantak, emitt Miss X hónap unottan sms-t pötyögött karmaival. Aztán jött a centenárium említése, ami vitán felül az utóbbi évek legvalósabb születésnapja, és az olaszok méltán büszkék rá, ezzel teljes mértékben egyetértek. Az Alfa száz éve az kérem nem semmilyen száz év. Itt már 1910-ben is kereke és motorja volt egy Alfának, nem a vasárnapi levest borsozták vele.

Ez mind szép és jó, a Forma-1-es, DTM-es, ralis-túraautós múlt, oké. Csak ne könnyezzük nagyon össze magunkat, siránkozás helyett nézzük csak, miből kell élni 2010-ben.

A Giulietta a következő Bravo padlólemezére épül, igaz, némileg könnyítettek rajta itt-ott, gondolom, kicsit drágább is lett ettől, de a cuore sportivo megköveteli. Ellentétben a megszokottól, nem külső dizájnstúdió rajzolta meg, hanem a cég saját berkein belül a Centro Stile. Húzómodellnek szánják, ez egyértelmű, az Astra–Golf–kitudjamimég kategóriába. Ott pedig nem könnyű helyet találni, kell hozzá hozzáadott érték.

A kivetítő izzadt, a prezentáció haladt. A 147-est is elővették (tudják, a 2001-es év Autója), mely szerintük kategóriája legjobb futóművével rendelkezett. Fene tudja, én másra emlékszem, de hát hol van már a tavalyi hó?! Mostanra a 147-es menthetetlenül elöregedett, minden szempontból, tán csak a formaterve tartotta még magát, ebben az olaszok azért mindig is jók voltak, nem csoda.

A Giulietta célközönsége a 30–49 év közöttiek, ez még egy éppen elég aktív, dinamikus réteg, ezért 100 lóerő alatti motorokat (egyelőre) ne is keressünk a motorháztető alatt. De ne rohanjunk ennyire előre. A taknyos, párás időtől kellően leszedálva lapoztam bele a gyári brosúrába, tudtam, hogy fel fog dobni. Ezért engedjék meg, hogy legalább címekben körbevezessem önöket, beleszőve saját kis sztorimat a Giuliettával. Figyelem, első fejléc következik.

MERÉSZ SZÉPSÉG. Legyen kellően merész stílusában és egyéniségében, hogy kitűnjön a tömegből.

Nos, igen. A cikkírás G pontja következik. Ezt, ha a célalanynak nem tetszően stimuláljuk, akkor pofán rúg, ellenkező esetben boldoggá tesszük. Mivel harmadik út nincs, ezért valószínűleg a monoklit választom, de ez az Alfa nekem nem az igazi. Éppen az egyéniséget és a stílust hiányolom belőle, már csak azért is, mert első blikkre masszív déja vu érzést okoz. Kicsit MiTo, kicsit 147-es, hátulról pedig egy koreai Seat.

Ez még nem lenne baj, hiszen részleteiben finom megoldásokat találunk, az oldalindexeket simán kiállítanám a Modern Művészetek Múzeumában, de az Alfa a MiTo után nagyot akart és átesett a másik oldalra: túldizájnolták ezt az autót. A gülüszemek a sarkokban, ellenben hátul a széles, benyúló lámpatestek, a lökhárító lefelé görbülő ívei és a rejtett kilincsek. Láttuk már ezt, ha nem is pontosan ebben a formában, de szemünk már ismeri. Persze nem lehetne csúnyának nevezni, leginkább a semmilyen jelzőt akasztanám rá. Alfa-szinten bizonyosan tudnak ettől sokkal izgalmasabbat is, lásd 159!