Használtteszt: Toyota Prius benzin-gáz

Szeretne ön is három literrel kisebb fogyasztást?

Tesztautóval mentem Tatabányára, ahol a Priust kipróbáltam. Történetesen egy 200 lovas, benzines Citroën DS4-est sikerült elkötnöm, meg is járattam az 1,6-os turbóst. Országúton, egy kis várossal, 8,6-on állt meg a fogyasztásmérő, amikor pattogó kipufogóval letámasztottam a tatabányai parkolóban. Nem rossz érték, jegyezném meg, ekkora autótól. Visszafelé megfogadtam, úgy fogok menni, ahogy Márk szokott, minden ravasz spórolási technikát alkalmazva. 5,3-at mutatott a fedélzeti, amikor Budapest határába értem.

Ide kell betekerni az adaptert

Ha nem hiszi el, próbálja ki ön is. Nem mondom, hogy én ezentúl így fogok járni, de a forgalom akadályozása nélkül el lehet osonni az utakon spórolósan, csak némi koncentrációt igényel. Egyes trükkök ugyan ölik az autót, de a nagyobbik részük tényleg csak az odafigyelésen múlik.

Evidens ugye, hogy nem szabad gyorsan menni. Valahol az országúton megengedett 90 km/h körül van az a sebesség, amire egyáltalán érdemes felgyorsítani, hogy az exponenciálisan növekvő légellenállásunk ne rondítson nagyon bele a fogyasztásba. Ezt a tempót persze úgy kell elérni, hogy a motorunk a lehető legjobb hatásfokkal dolgozzon, ami a legtöbb benzines esetében 2000-es fordulat körüli felváltást jelent, de úgy, hogy ne essen a mutató 1500 alá.

Itt látni, mennyi gáz van még a csomagtartóban

Gyorsítás közben arra érdemes gondolnunk, hogy ha már alapjárat fölött járatjuk a motort, a működésből eredő veszteségek mellett minél több mozgási energiát nyerjünk ki belőle. Vagyis: érzéssel, de ne tetű módon gyorsítsunk. A domborzati viszonyokat a gázpedállal lehetőleg ne nagyon vegyük figyelembe, azaz lejtőn ne vegyük el, hagyjuk felgyorsulni az autót, mert ha csak simogatjuk a gázpedált, pazarlunk azzal, hogy a motort kétezren járatjuk úgy, hogy nem veszünk el tőle energiát. Emelkedőn pedig inkább hagyjuk lelassulni egy kicsit, de ne adjunk ész nélkül gázt, csak azért, hogy tartsuk a tempót.

Nem részletezném az olyan magától értetődő dolgokat, mint a kellő távolságtartás, a lehető legnagyobb előre tekintés és a kanyarok előtti felesleges fékezés elkerülése, úgyis mindenki érezni fogja egy idő után, min lehet még csiszolni. Kanyarokat természetesen ideális íven vesszük, fölösleges kacatokat kipakoljuk az autóból, tetőcsomagtartót sem hagyunk fenn lustaságból. Légkondit elvileg 60 fölött érdemes használni, mert onnantól a leengedett ablak nagyot ront a légellenálláson.

A lassításnál érdemes fejben tartani, hogy a motorféknél ugyan nem fogyaszt semmit az autó, de a mozgási energiánkat felzabálja. Vagyis ha a forgalom miatt nincs szükség akkora lassulásra, amit a motorfék eredményez, jobb kivenni üresbe az autót, és hagyni gurulni.

Ez a kulcstartó sem volt olcsó

A legordasabb trükk még hátravan, de azt jó szívvel csak fogyasztási versenyen alkalmaznám, mert kicsit gyilkolja a kuplungot és a váltót.

Amíg nem gondoltam bele, én is azt hittem, hogy a tempomattal, változatlan tempóban haladás a legtakarékosabb. De nem. Fogyasztás szempontjából akkor vagyunk a legjobbak, ha finoman felgyorsítunk kábé 95-re, majd kivesszük a váltót üresbe, hagyjuk kigurulni mondjuk 85-ig és ezt ismételgetjük. Ha ugyanis a gyorsításból és a gurulásból átlagot vonunk, jobb fogyasztást érünk el, mint egyenletes sebességgel.

Ennek az a magyarázata, hogy a motorunk ilyen alacsony tempónál olyan jelentős fordulatszámfüggő veszteséggel működik, hogy az elégetett benzinből elég keveset fordít az autó hajtására, inkább csak magát tartja életben. Ha alapjáratban hagyjuk berregni, kilométerre vetítve töredékére csökkennek ezek a veszteségek.

Így jöttem haza Tatabányáról, és azt kell mondanom, fejben pörögnöm kellett rendesen. Vagyis elalvás elleni technikaként is alkalmazható a spúrmódszer. Ahogy agyaltam, milyen üzemmódban mi lenne a legjobb, rájöttem, miért is fogyasztanak olyan jól az ósdi szívódízelek. Azok ugye sokkal jobban erőlködnek a közlekedés normális ritmusában is, vagyis jobb hatásfokú üzemállapotban működnek az idő nagy részében. Egy erősen túlmotorizált gépnél ehhez ügyeskedni kell.

A legjobban viszont azon lepődtem meg, hogy nem kellett feltartanom a forgalmat ahhoz, hogy megspóroljak mondjuk húsz-harminc százalék benzint. Az 1-es úton pont úgy úszott a forgalom, 90 körüli tempóban, ami nekem az ökoautózáshoz feküdt. Autópályán persze más a helyzet, városban is korlátozottan lehet csak használni a technikákat, de ha odafigyelünk, tíz-tizenöt százalékot simán lehet fogni az átlagos vezetési szokásokhoz képest. Ami havi több ezer forint.