Egymillió kilométer, de ez nem csoda

Teszt: VW Golf 1.6D CL - 1990.

2013.09.20. 12:02 Módosítva: 2013-09-20 14:08:43
A kettes sokak szerint az egyik legjobban sikerült Golf. Ez az autó még abból az időkből származik, amikor nem szégyellték a gyártók, ha az utastérben fedetlen lemezfelület látszik. Az alapváltozat szinte semmilyen extrát nem tartalmazott, csak a jármű normál funkcióit. Kicsit mintha a közlekedés lett volna a fontos, nem a reprezentálás a szomszédok előtt. Legyen megbízható, egyszerű és funkcionális.

Az egyes Golf után sokat nőtt, jobb lett a korrózióvédelme, és a technika is bizonyított az elmúlt évtizedekben. Lassan hasonlóan, mint a Bogárhátú esetében, mindenki elő tud rántani egy történetet valakiről, családtagról, a család barátjáról, aki kettes Golffal közlekedett évekig, és a végkifejlet mindig az, hogy az autó sehol nem hagyta ott, és megbízhatóan működött. Ment vele kétszázezret, háromszázat, de nagyon kevés olyan van, aki megvette újként és ment vele egymillió huszonnyolcezret, egyetlen tulajdonosként.

Gyere Golftalálkozni!

Idén szeptember 21. a Golf-talákozó napja, helyszín a Hungaroring. A belépő nem fog földhöz vágni, csak kétszáz forint. Ha csak nézőként érdekel a program, akkor is érdemes regisztrálnod, mert ha el is jössz, nyerhetsz egy iPad-et. Még jobb esetben, ha az első 2500 látogató között vagy, kapsz egy tombolajegyet is, amivel egy Golf II-est nyerhetsz a tombolán. Biztos lehetsz benne, hogy akkor is jó napod lesz, ha nem nyersz. És hozd a csajodat, családodat is, mert nekik is lesz egy csomó érdekes program.

Borka Gyula ezt tette. 1990-ben, az akkor még gyerekcipőben járó magyar gépjárműkereskedelemben vett egy ötajtós Golf II 1,6 D-t. CL felszereltségben, központi zárral és ötfokozatú váltóval.

Nem csak családi kirándulós autó volt, munkaeszköznek is kellett, Borka úr gyakran járt vele külföldön. Volt olyan hét, amikor kétszer járt Németországban, de Angliában is megfordult. Évente átlagosan körülbelül 45 ezer kilométert ment, 23 éven keresztül nem kis teljesítmény. Hivatásos sofőrnek is teljesítmény, ennyi kilométer és idő után még egy lelkes autórajongó is beleun a vezetésbe. Persze a futás nem egyenletesen történt, hiszen volt év, amikor több, mint százezer kilométert ment. Volt, hogy kéthetente járt Csermelyéknél olajszervizen, mert annyit ment. Nem voltak az autóval nagy kalandok. A fényezése még most is részben gyári, a váltója teljesen az. A motor kapott korábban egy hengerhónolást és gyűrűzést, de a szó hagyományos értelmében vett nagyfelújítása nem volt.

Ennek a motornak az őse még 1500 köbcentis változatban a Golf I-esben jelent meg. Akkoriban, a 70-es évek végén nagy fordulatú és korszerű dízelmotornak számított, és hamar népszerű lett. Nagy fajlagos teljesítménye volt, és kis fogyasztása. Később megbízhatóságával is bizonyított és sokak szerint a kor legjobb dízelmotorja volt. Nagy darabszámban gyártották, és megalapozta a dízelmotorok elfogadottságát a személyautókban. Az alig több, mint 700 kg-os Golf egyest elég dinamikusan vitte az 50 lóerős motor, amely később, 1,6-os lett, és 54 lóerősre erősödött. Ez a szívódízel motor működik ebben a Golf kettesben is, tulajdonképpen alig változott a kezdetekhez képest. Örvénykamrás hengerfej, forgóelosztós Bosch adagoló, természetesen tisztán mechanikus, az autó legbonyolultabb elektromos rendszere az elakadásjelző. Ennek megfelelően meghibásodásra nem hajlamos, a mechanika pedig nagyon jó anyagból, pontos megmunkálással készült.

Nyilvánvaló, hogy az autó nem tudna minden körülmények között ennyit elmenni. Huszonháromszor az egyenlítő körül nem kis táv, ekkora futásteljesítményhez jó üzembentartói körülmények kellenek. Az első és legfontosabb a jó sofőr, aki nem hajtja, nem pörgeti a dízelt és karakterének megfelelően kezeli. Borka úr nagyon figyelt arra is, hogy például olajcsere után a szerelő ne adjon gázt, amíg az olajnyomás fel nem épül. Apróságok, de ekkora futásnál minden számít. A másik fontos dolog a megfelelő karbantartás. Az autót nagyon sokáig a Csermely és Társa kft, a hivatalos Volkswagen márkaszerviz szervizelte, később a Szakonyi kft. Fehérváron.

Borka úr szerint Csermelyéknél nem csak a szaktudás, hanem a segítőkészség és lelkiismeretes munka is jelen volt a szervizek alkalmával. Mert nem elég, ha a szerelő tudja, mit kellene tenni, és mit kellene beletölteni, ha nem csinálja meg. Nem lehet kérdés, itt nyilván mindent jól csináltak, és minőségi anyagokat használtak, a motor jellegzetesen szép volkswagenes dízel hangja tudtunkra adja.

A karosszéria már több helyen fárad, korróziós nyomok vannak rajta, de a teherviselő elemek még mindig hibátlanok. Egyszer egy figyelmetlen autós hátulról meg is koccolta, ezért a sárga fényvisszaverő tapasz a hátulján.

Már nem kap a hajdanában 420 ezer forintnak megfelelő valutáért vásárolt Golf annyi figyelmet, mint újkorában, kicsit elhanyagoltabb, azonban most is teszi a dolgát. Ilyenek azok a modellek, amelyek évtizedekre meg tudják határozni egy gyártó megítélését. Vajon gondoltak erre a tervezéskor, vagy csak a profit lebegett a szemük előtt? És vajon hogy van ez a mai autóknál? Térjünk vissza erre 23 év, és egymillió kilométer múlva.