Ilyen a nepperek álma

Használtteszt: Opel Corsa C 1,2 16V – 2003.

2017.07.03. 06:03 Módosítva: 2017-07-03 13:39:48
Talán túlzás ezt mondani egy Opel Corsára, azonban típustól függetlenül minden ilyen állapotú autó megérdemli ezt a besorolást. Új autó használt áron: ez lehetne a szlogen az eladáskor. Mi a helyzet a típus magyarországi kínálatával, mit válasszunk és mit kerüljünk, illetve mennyiért vehet ilyen Opelt, aki nem olyan szerencsés, mint én?

Barátom hobbi BMW-jét (E21, már eladta) szemléltük lelkesen, amikor rámutatott a jellegzetes dobozházi duplagarázs másik oldalán álló Opel Corsa C-re. Ezt nézd meg – mondta. Ugyan miért nézzem? Mert szalon. Mert tízéves, és húszezret sem futott. Tényleg az volt, igaz poros, de makulamenteátlan. Talán túl is léptünk volna a dolgon, de kiderült, hamarosan eladó lesz, így kértem, szóljon, ha megérett a meggy. Ilyen kocsit talán nem kéne itt hagyni.

Jó fél év múlva, mikor a feledés köde sűrűsödni kezdett, hívott cimbora, hogy eladó a kocsi, de egy rossz híre is van, nem húszezer van az autóban. Hát – mondtam -, mennyi hetven? Az se gond. De se hetven, se húsz, csak 4800 km. Na, ezt nem hiszem el. Minden használtautó-vadász álma megcsípni egy ilyen letárolt kocsit. A valóra vált legenda, az idős és gondos tulajjal, aki tényleg csak a Balcsira járt le vele, mindig garázsban tárolta, ami száraz és 15 fok alá nem hűl, és télire lekötött akkuval, 3 barra fújt gumikkal tette el.

És bár lehetne Merci is, vagy Audi, vagy BMW, de azokat nem adták volna oda piaci középáron, talán meg sem tudtam volna venni. Mindemellett a Corsa C a maga korában ugyan nem volt úttörő, de konzervatív fejlődési irányt képviselt továbbvirágozva a Corsa B-ből, semmi meglepetés, de jó szolgálóképesség.

Autónk még tartogatott meglepetéseket, mert Enjoy felszereltsége mellett digitális légkondival, dupla-DIN-es Cd-s, távirányítós fejegységgel, automata-elektromos ablakokkal, állítható dőlésszögű hátsó üléstámlákkal, bőrkormánnyal, fényezett tükrökkel és lökösökkel jött ki a szalonból. Ja igen, 1,2 literes, 75 lovas motorral.

De nem indult. A másfél év állás alatt beállt a benzinpumpa. A tulajdonos mondta, hogy megjavíttatja, de én meg mondtam, hogy viszem tréleren, mert ha ez a gyöngyszem bekerül egy szervizbe akkor hamar elveszhet a számomra. Ha szerelő lettem volna, azt mondtam volna a tulajnak, hogy a motorvezérlő szart be, 280 000 Ft a csere, plusz munkadíj, inkább felajánlok 3 kilót a kocsiért és nincs macera. Szóval ettől tartottam.

Így vittem a kocsit tréleren, ki a kedvenc szervizembe. Ott emelőre raktuk és mindenki a csodájára járt. Ez a kocsi 90-nél nem ment gyorsabban és esőben soha nem volt úton. Kosz sehol, viszont a gyári konzerválóviasz, amit szállításra tesznek fel, még nem gőzölt el a kipufogó hátsó kétharmadáról. Gyors benzinpumpacsere (Bosch, mert megérdemli), olajcsere (méztisztát engedtünk le), új akku (az eredeti GM-akku feltöltés után egy hetet bírt: még az indítási próbálkozások tapasztalata, amit megengedett a tulaj).

És már úton is volt újra a Corsa. Persze az első kilométereket azonnal esőben tettük meg. Ott nem volt teljes a komfortérzetem a tökéletes futózatú a tízéves gumikkal, vettem rá újakat. Vredestein négyévszakosokat választottam, akkor vezették éppen be a Quatrac Lite típust. Tetszett a mintázata, volt is már tapasztalatom négyévszakossal. Kis autókra teljesen jó választás, csak jó márkát kell választani. Ha nem megy egy évben többet a kocsi 20 000 km-nél gazdaságosabb is, mint a két (téli+nyári) garnitúra használata.

A régi Contikat meg eladtam a neten. És még valamit kapott a Corsa: ablakfóliát. B-oszloptól hátrafelé sötétítettet, az elsőkre pedig biztonsági UV-szűrőst. Azóta két év telt el. Bocsánat, két és fél év. Mindössze az olajcserére kellett költeni, meg kapott egy új hátsó ablaktörlő lapátot, de az pénzbe nem került, mivel volt otthon, szakmai ártalomból.

Hogyan törik a Corsa?

Az ezredforduló kisautó-kínálatában az ötből négy csillagot szerzett, így a jók közt végzett a harmadik generációs Corsa. Az EuroNCAP töréstesztjén négy csillagot szerzett, vagyis egy városi tempónál bekövetkező ütközést komolyabb sérülések nélkül átvészelhetnek az utasok. A gyalogosoknak nincs szerencséjük, az autó gyalogosvédelme csupán egycsillagos. 

Mi is keveset használjuk a Corsát, második autó lett, továbbra is óvott állapotú. Mivel a kiindulási helyzete és a mi használati intenzitásunk okán sem egy hajtós kocsi, ami jól reprezentálná az átlag Opel Corsa C helyzetet, egy kicsit utána néztem, mitől nyűglődhet, vagy minek örülhet egy Corsa-tulaj.

A típust 2000-ben mutatták be, és 2006-ig volt a piacon. Volt egyliteres, 3 hengeres, 60 lóerős motorral: ezt szét kell forgatni, hogy szedje a lábát, autópályán kevéske, de mindezzel megbékélve keveset fogyaszt. Teljesítményben ezt követte amilyen a miénk is, az 1,2 literes 75 lovas. Ez se egy erőgép, de már jobban megy, autópályán is bírja a megengedettet anélkül, hogy szétforogná magát és szuperzajos lenne. De fordulaton válik dinamikusabbá, 3500 fordulat fölött. Szerethető benne, hogy nyomatékból, alacsony fordulaton, papásan is lehet autózni vele, nem rángat, nem ideges – a kisebb motorral ilyet nem lehet tenni.

A 90 lóerős 1,4 literes benzines talán a legkiegyensúlyozottabb verzió, akkoriban szinte minden kisautóban (Skoda Fabia, VW Polo, Renault Clio), ezek a 90 lóerő körüli, egynégyes, tizenhatszelepesek voltak a legélhetőbbek. De nincs sok belőle a piacon, a derékhad egykettes, vagy tízdecis. Létezett itthon nagyon ritka GSi verzió is, 1,8 literes motorral, 125 lóerő teljesítménnyel. Emlékeim szerint dinamikusan autózható, de nem az a robbanékony, mint az elődje, vagy éppen az Astra GSi volt. Ekkoriban ilyen kicsit halvérű GSI és GTI modellek születtek ebben a kategóriában – az Fiesta ST se volt egy nagy dobás. Hozzájuk képest a 167 lovas Clio atom volt.

A GSi egyik jellemzője, hogy a hátsó lámpájának a nem világító, prizma része (a külső kerete) nem piros, hanem szürke. Ez adhat ötletet annak, aki szeret játszani az autójával, bevallom én is nézegettem az alkatrészboltokban, hogy veszek egyet, hátha vagányabb lesz tőle a kocsi, de végül sokadlagos lehetőségnek ítéltem. Igen, és vannak még a dízelek: az alul nyomatéktalan, lefulladós 1,3 CDTi hetven lóerővel. Igazi nyakatekert motor, csak épp télen nem fűt, semennyit, pörgetni kell, hogy ne fulladozzon, úgy vezetendő, mint egy benzines. Szét is hajtják őket. Igaz, keveset fogyasztanak.

Dízelből jobb az 1,7 literes CDTi (igen, még mindig valami Isuzu-eredetű volt), száz lóerős, 240 Nm nyomatékkal. Ez már olyan dízelesen, alapfordulat fölött vezethető, nem is fogyaszt sokat, de ritka a piacon. Egyébként az egyhármasnál tovább bírja, érdemes ilyet keresni, aki dízelt szeretne. Már csak azért is, mert nem véletlenül vásárolnak újonnan dízel autót, akik dízel autót vesznek: sok futásra szánják őket. A 10+ éves sokat futott autók pedig nagyon sokat futottak, szerencsésebb tűrőképesebb motort keresni. Így például nagyobbat választani, amit többet használnak részteljesítményen, nem kell mindig üvegelni őket, hogy menjenek.

Amúgy a Corsa futóműve is klasszikus, elég jól bírja a strapát, nem bonyolult, nem szétesős. Ami nem szerethető benne, az az akkoriban új elektromos kormányrásegítés. Nagyon érzéketlen. Úgy lehet ezen az érzésen javítani, hogy 175/65 R14 gumikat mondjuk 185/55 R15 gumikra (és persze felnikre) cseréljük. Megtettem ezt akkoriban, amikor a típus új volt 2001-ben (sőt 195-öst tettem fel), és sokkal fiúsabb élmény lett a vezetése – kicsit feszesebb, jobb kormányreakció. Persze alacsonyabb oldalfalúak is voltak a nagyobb gumik.

A kormányművel amúgy szoktak bajok lenni, egyetlen szerencse a dologban, hogy a Corsa C most van abban a korban, amikor a legolcsóbbak hozzá az alkatrészek, minden van utángyártottként (jó és rossz minőségben) és bontottként is. Másik jellegzetes Corsa-hiba a vezérműlánc nyúlása, ez százezer km fölött jelentkezik. Amúgy jó a kocsi minősége, rozsdavédelme, még mai autókkal összevetve is tisztességesen összerakták, sőt lassan megkockáztatom, hogy a tucatautók között egyre többször elmondhatjuk, hogy 2000 környékén jobban összerakták a kocsikat, több anyag felhasználásával, mint ma.

Tehát a Corsa C kifejezetten olcsón fenntartható autó. Egyik sem fogyaszt sokat, 6-8 litert között megállnak a benzinesek (fent ha hajtjuk), dízelekkel öt alá is lehet jutni. Nem drága a biztosítás, se az alkatrész, kisméretű gumik kellenek rá, így az sem egy érvágás. Átíratni se dráma, ezzel a motorral, új okmányokkal és eredetiségvizsgálattal együtt kevesebb mint 54 ezer, a kötelező biztosítás, az autó budapesti női tulajdonosának 38 ezerbe forintba kerül. Egy garnitúra új 175/65 R14-es gumi 36 ezer forinttól indul, de vehetünk akár felső polcos abroncsokat is, ekkor 120 ezret adunk majd egy szettért. Ha az általános gondozásra figyelünk, sokáig szépen teszi a dolgát: kapja meg az olaját, szűrőjét, fagyállóját és a most már tizenéves Corsa sokáig kiváló célszerszám a városba.

Amit kerülnék, az az Easytronicbólogatósautomatizált váltó , én nem szerettem, rém rossz vezetni. Ha meg elromlik, drága móka, és elromlik. A Corsa C árak 270 000-től rajtolnak (vizsgával, nem törötten), a derékhad 500-700 ezer forint között kínálja magát, a legfiatalabb (minimum 11 évesek), legjobb állapotúnak mondottak épp átlépik az egymillió forintot. Mivel olcsó kocsi, érdemes kicsit többért (ami néha 20-40 000 Ft) egy kevesebbet futottat, jobban felszereltet (légkondist) választani. Ez a döntés nemcsak a használat közben, hanem az újra eladáskor is meghálálja magát.