Mindig nehéz kérdés: mit is csináljunk egy ilyen magyar sajtórendezvény után? Elmegyünk, rendben, végighallgatjuk a prezentációt, tiszta ügy, vezetjük a kocsikat, persze, elhozzuk a PR-koncot, jó hogy, és megesszük, amit kapunk, naná. De aztán, amikor leülünk a gép elé, mi legyen?
Vajon áhítozik-e a mi autókra éhes közönségünk részletes beszámolóra egy pár perces rövid próbaútról, különösképp, ha már korábban részletesen beszámoltunk a kocsiról egy pár órás rövid próbaút, a nemzetközi bemutató után, és még részletesebben be fogunk számolni egy pár napos próbaút után, ha majd megszereztük a tesztautót? Érdekli-e a mi közönségünket néhány friss, ropogós árlista?
Legyen a döntés az Önöké – én elmondom, mit láttam.
A Renault Hungáriát egy Roberto Pallotta nevű olasz-francia identitású globális úr ügyvezette eddig, de mostantól már egy igazi, bajuszos magyar férfi áll a hazai krómrombusz csúcsán. A Renault sajtódossziéjában meglepő módon Maróthy úr önéletrajza is szerepelt. Hogy megelőzzünk egy információt követelő olvasói tüntetést, eláruljuk: Miklós 1954. október 8-án született, diplomás vasútgépész(!) és marketinges-szakközgazdász, beszél angolul, franciául, egy kicsit olaszul és horvátul is. És akkor most a Renault-k.
Clio Grandtour
Csikós kolléga már összeállított korábban egy jelentést a kombi Clióról. Sok újat a húszperces tesztvezetés után én sem tudok mondani: a csomagtér rendes kiskombis, a kabin belseje ugyanolyan, mint az ötajtósé, vagyis ránézve semmilyen, használva kellemes. A másfél literes dízelmotor középső, 86 lovas változata normálisan képes mozgatni a kasztnit, és még autópályán is egész csendes vele az autó. Volt viszont egy gondom a tesztautóval.
Rettenetesen billeg. Terheletlenül, két személlyel egy gyors sávváltás az autópályán az utasnak felér egy bekötött szemű menettel a hullámvasúton. Közben a sofőr sem érzi sokkal jobban magát, a túlszervózott kormány, a túl hirtelen fék folyamatos bizonytalanságérzetben tartja szegényt.
Máskülönben helyre kis jószág, korszerű, kis fogyasztású motorokkal, és nem is nagyon drága. A legolcsóbb (1,2 benzin, 75 ló, a fapad is klímás, négy légzsákkal) 3,07 millió, a legdrágább (1,5 dízel, 106 ló, bőrkormány, hat légzsák) 4,2 millió forintba kerül. Érdekesebb extraárak: az automata klímát 75, az elektromos tolótetőt 200, a CD-táras, négyhangszórós Cabasse hifit 145 ezerért méri a Renault.
Titkos tippünk az 1,2 literes turbómotor száz lóerővel. Az ötajtós kasztniban nagyon szerettük, és alighanem a kombinak is harmonikus, kellően dinamikus karaktert tud adni. 3,3 millióért már bele is teszik az Expressionba.
