Az Ikersárkány támadása

No, nem most, ma született újra a márka, hiszen már tavaly júniusban, novemberben és idén júniusban is beszámoltunk a Rextonról, de a Rodiusszal és a Kyronnal szerzett élményeinket is megírtuk már. Inkább csak arról van szó, hogy az importőr a már megint felfrissített Rexton és a tökúj Actyon bemutatása, valamint a Csiki-Bege Autoplázában berendezett bemutatóterem megnyitása ürügyén ismét megpróbálkozott a márka általános újrabevezetésével is a magyar piacon.

Kezdjük a számokkal, tervekkel, aki átrágja magát rajtuk, bónuszként a végén megkapja a szép Actyont. A sajtótájékoztató első részében Csiki-Bege Lajos mutatta be büszkén a Ssangyongoknak is otthont adó új autóplázát (Szentendrei út, jól kint a főváros szélén). Falfűtés, hőszivattyú, bowlingpálya, fitnesszcenter, penészmentes munkahely, semmi unalom, hiszen öt szinten hat márkával foglalkoznak: minden autóértékesítő ilyen munkahelyet kíván magának.

Eztán megismerhettük a Ssangyong terveit Európában és Magyarországon. Tavalyelőtt 13 ezer, tavaly 30 ezer autót adtak el kontinensünkön, idén már ötvenezret szeretnének. Nálunk a tavalyi 73 darabos értékesítéssel szemben idén 173 eladott autóval számolnak. Szép növekedés, hízik a Sárkány.

A további piacszerzés érdekében reklámoznak orrba-szájba, minden eszközzel növelik a márka ismertségi mutatóit, sulykolják a remek ár-érték arányt és terjeszkednek. Most 12 kereskedés árul Ssangyongot 16 telephelyen, jövőre minden megyében akarnak Ssangyong-szalont, plusz még Budapesten négyet.

A következő napirendi pont az újdonságok áttekintése volt. A Rextont annyiszor frissítették, hogy az már teljességgel követhetetlen. A most Rexton II-nek becézett, Mercedes-arcú behemót, ha minden igaz, az, amit egyszer már megírtunk, de ha mégsem, akkor új hűtőmaszkjáról, műfamentes, műkevláros középkonzoljáról, aktív borulásgátlójától, lejtmenet-vezérlőjéről és állítható ülésfűtéséről ismerheti fel az értő szem. A Rexton 2,7 literes dízelmotorja 165 vagy 186 lóerőt teljesít, a gyengébbhez kézi, az erősebbhez automata váltó jár. Aki a strapabíró technikát szereti, merev hátsó tengellyel, aki a kényelmet, független hátsó felfüggesztéssel is kérheti az autót. A Rexton után pedig jött az új modell, az igazi sztár Actyon bemutatása. De azt majd inkább bemutatom én.

Az Actyon

A sajtótájékoztató után senki, de tényleg, egyáltalán senki sem volt kíváncsi a parkolóból kivihető, kipróbálható Actyonra, valamennyi újságíró kolléga kívánatosabbnak találta a büféasztalt. Egyetlen ifjú titán, egy ereiben benzint és gázolajat keringtető zsurnaliszta mardosó éhséggel dacoló hősiességén múlt csupán, hogy megmenekült a szakma becsülete. Bizony, jelen sorok rovója, a TotalCar mindent elnyomó hivatástudattól vezérelt küldötte volt az egyetlen, aki elvitte egy fordulóra az autót.

Még a sajttáj előtt, ahogy megérkeztem az Autóplázához, körbejártam a parkolóban álló bordó Actyont. Nem lehetett megállni.

Először is le kell szögeznem: élőben egyáltalán nem olyan nyomasztó, mint képeken, az Actyonról született eddigi híreink címeiért én kérek elnézést. Másmilyen, mint bármi, de közel nem olyan szörnyű, mint amennyire nem fotogén. Jövőre jön a pickup verzió, hát az bizonyára még érdekesebb lesz.

Belülről pedig kifejezetten szép és kellemes. A műszerek, kezelőszervek elhelyezésében, a középkonzol kezelhetőségében, általában az ergonómiában alig találni hibát (hátul kicsit kényelmetlenül felhúzott térdekkel kell ülni), ráadásul az egésznek megvan az az előnye, hogy más, ha értik mire gondolok. (Nem arra, az Actyon kifejezetten férfias autó.) Nem szokványos, helyenként egyenesen izgalmas, érdekes, kívánatos.

Rögtön szemembe ötlött, mennyire hasonlít jellegében a szintén szögletességgel és kupéformával operáló Dodge Caliberre. A nagy különbség kettejük között, hogy az Actyon nemcsak úgy néz ki, mint egy terepjáró, hanem az. Alvázas, hátul merev hidas, van benne kapcsolható összkerék és felező, ahogy kell. Ehhez képest nem is sokkal drágább: a dízel Caliber 6,3 milliótól, az Actyon 6,6 milliótól indul. Nézzünk csak egy műfajban közelebb álló versenytársat: a Kia Sportage dízellel 6,46 milliónál kezdődik.

Persze azok aszfalton kényelmesebbek. A nehéz, masszív erőátvitel nem tesz jót az országúti menetkomfortnak, az Actyon elég rendesen csattog és ráz. Viszont hamarjában nem tudok mondani másik autót, ami ennyi pénzért ekkora méretben ilyen jó kis régivágású alvázas felépítményt kínálna. Hosszmotor, alapértelmezésben hátsókerék-hajtás, jó kis 140 lovas közös nyomócsöves dízel. Összefut a számban a nyál.

Ez az egy motor van hozzá, és ez így jó. Az 1,9 tonnás kasztnihoz nem is tudok elképzelni benzinmotort, nagyon kell a 310 Nm, hogy ne legyen reménytelenül lomha. A forgalmazó büszke rá, hogy míg a Sportage-hoz és a Tucsonhoz nem rendelhető automata váltó, az Actyon kérhető ilyennel. Én nem lennék erre annyira büszke, a négysebességes, klasszikus automata padlógázas indulásnál négy (igen, négy) másodpercig gondolkozik, mire nagy keservesen hajlandó megindítani az autót. A tükrön ott van a figyelmeztetés: A tárgyak a tükörben közelebb vannak, mint látszanak! Én inkább azt gravíroznám rá, hogy: Az IFA, ami elé besoroltál, közelebb van, mint gondolnád! Szóval részemről inkább a kézi; szerencsére az is van.

Egyelőre legyen elég ennyi az Actyonról. Ígéretünk van egy tesztautóra a nagyon-nagyon közeli jövőben, így most egyrészt nem lőném el az összes puskaporomat, másrészt hadd ne bocsátkozzak pár kilométernyi felületes ismeretség után elhamarkodott ítéletekbe. Ígérem, hamarosan részletesen beszámolunk a sokaknak csúnya, némelyeknek szép, de mindenképp különleges formájú autóról.