A Corsa a nép autója. A nép mindig is szerette, hűen kitartott az olcsó és megbízható kisautó mellett, ami mára nem is olyan olcsó és kicsi. Miközben e sorokat írtam, tekintetem az íróasztalon heverő 1995-ös autókatalógusra tévedt, és pusztán a kíváncsiság kedvéért belekukkantottam. Az akkori Astra, tudják, az F, a tojás, mindössze 5 centivel volt hosszabb, tengelytávja gyakorlatilag megegyezett az új Corsáéval, és most kapaszkodjanak meg: keskenyebb és jóval alacsonyabb volt.

Ennyit számít egy évtized, ennyit nőnek az autók, hogy az új modellek bevezetésekor a PR-osok elmondhassák, 7 centivel szélesebb, 5 centivel magasabb, 25 literrel több, satöbbi. Ez nekünk egyrészről jó, hiszen az autók belső tere a külső paraméterekkel egyetemben jócskán megnőtt, így sokkal kényelmesebbek lettek, viszont az áruk is nőtt, a méretük miatt pedig már nem olyan egyszerű parkolni velük a városban.

A Colt, a Yaris és a Clio még alulról súrolják a bűvös négyméteres határt, a Grande Punto és a Peugeot 207 azonban már túlhaladt rajta. A Corsa a maga 3999 milliméterével az arany középút. Manapság egy kisautó hossza 4 méter körül van. Ez a trend. De lesz az négy és fél is. Nem is olyan soká.

Ezek után persze azon sem csodálkozik senki, hogy a fapados Corsa, a gyakorlatilag használhatatlanul puritán és alulmotorizált egyliteres, 60 lóerős benzines változat a maga 18,2 másodperces gyorsulásával és 150 km/h-s végsebességével 2,6 millióba kerül, és egy valamirevaló modellért 3,5-4,5 milliót kell fizetni.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Corsa drága, hanem hogy a kisautók drágultak meg nagyon. Persze a Corsa sem olcsó, a beugró modell áráért megvehetjük a legolcsóbb Fiestát plusz tíz lóerővel. A legolcsóbb Coltért plusz 15 lóerővel csak 2,4 milliót kérnek, az öt lóerővel erősebb alap-Clio is 100 000 forinttal olcsóbb, hogy a 92 lovas, 2,2 millióért elvihető Swiftről ne is beszéljünk. A piacon ma a Punto, a 207-es Peugeot és a Corsa, vagyis a három legfrissebb, legnagyobb méretű modell a legdrágább.

De térjünk rá végre a tesztautóra, az erősebbik, azaz 90 lóerős 1,3-as turbódízel Corsára. A dizájnját már a Winkler kivesézte, ha esetleg kihagyott valamit, az Jermann kolléga cikkében egészen biztosan benne van. Elég az hozzá, hogy kívülről innovatív, jópofa, belül viszont kifejezetten konzervatív. De a tesztautó nem is a külseje, nem is a belseje, hanem a motorja miatt volt érdekes.

Az Opel kétféle 1,3-as dízelt kínál a Corsához. A kisebbik 75 lóerős, meglehetősen vérszegény. 0-100-ra 14,5 másodperc, végsebesség 163 km/h. Ez a kilencvenlovas változat viszont gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint az 1,4-es benzinmotor - vagyis röhögve veri mind az egyliteres, mind az 1,2-es benzinest -, csak a fogyasztása kedvezőbb.