Teszt: Lada 110

A Totalcar egy éven keresztül heroikus küzdelmet folytatott a HungaroLadával, hogy tesztautóhoz juthassunk. Telefonjaink és faxaink azonban visszhangtalanul haltak el a nagy orosz márka képviseleténél. Valószínűleg attól tartottak, hogy olyan cikkek születnek majd, mint ez. Mivel a kincset érő autókhoz nem fértünk hozzá, a 110-es Lada két változatát a tulajdonosok segítségével mutatjuk be.

Lada 110 1.5i (21102), Karesz
Kollégám és a felesége a 3-4 éves Astra és Escort között vacillált. Ekkor kérdeztem, mintegy mellékesen: miért nem vesztek Ladát? A típus említése döbbenetet váltott ki: nálunk lehet még kapni egyáltalán Ladát? A prospektus után viszont máris élőben akarták látni az autót.

A szalonban történt látogatás után végleg feledésbe merültek a használt nyugati járgányok. Az adminisztratív teendők után következett az autó átvételének ideje, ahová az előzmények révén én is hivatalos voltam. A HungaroLada Gubacsi úti szervizében nem értették hirtelen felbukkanásom okát, természetesen nem jeleztük előre, hogy az autót én fogom átvenni. Az autót hamar kiszúrtuk, ott állt kinn az udvaron, még rendszám nélkül.

Megpillantottuk a műszerfalra kitett papíron az új gazdi nevét. Kis türelmet kértek a környezetvédelmi igazolólap kiállításáig, igaz ezt már rég elintézhették volna. Lelkiismeretesen megvárták, míg bemelegszik a motor és a katalizátor.

Jó negyed óra múlva kigurultak a kocsival a szalon elé, a kulcsokat a kezembe nyomták laza dumával: itt a kocsi, nézd át! Felvettem a hibalistát és nekiestek a korrekcióknak. Persze végig mellettük voltam, figyeltem, mikor kell a kezükre csapni.

Később, garanciális javítás keretében kiegyensúlyozták a gumikat, kicserélték az ülésállító tekertyűt és a termosztátot. Az átadás kicsit bonyolultabb, időigényesebb és nagyobb szakértelmet kíván, mint egy nyugati autó esetében. A feltárt hibák alapvetően nem veszélyeztetik a közlekedésbiztonságot, csak a nullrevíziót végző szakemberek felületességét tükrözik.

Az autó külső formáját tekintve nekem tetszik a nagy kerek popsi és a nagy optikai hangsúlyt kapó lökhárítók. A szélcsatorna hatása (Cw=0,35) látszik a vonalvezetésen, akárcsak az illesztéseken az orosz technika, mert a tervezők kötöttek néhány kompromisszumot is.

Hazafelé én vezettem. A bejutás balról könnyedén ment, a központi zár nyitotta a többi ajtót. A jobb első zár még nagyon nyers volt, igaz használata szükségtelen. A kényelmes kormány- és üléshelyzet könnyen megtalálható. Az ülések oldaltartása minimális, hosszú távon sem túl kényelmetlen. A háttámla döntésének tekerőjét a becsatolt biztonsági öv pont elfedi, így menet közben nem lehet állítgatni. Nem hiszem, hogy ez a tervezéskor szándékos dolog lett volna, mindenesetre praktikus.

A kesztyűtartó jó nagy, igazi moszkvai télhez való, mert öt pár kesztyű is befér. A kormánykerék és a bajuszkapcsolók a Samarából jól ismertek. A kormány magassága fokozatmentesen állítható. A műszertábla megad minden fontos információt a vezetőnek, a fordulatszámmérő sem hiányzik. A műszerfal illesztései oroszosan elnagyoltak, de legalább nem szorul semmi. Meglepetten tapasztaltam, hogy macskaköves úton sem zörög.

A fedélzeti ellenőrző rendszer lámpái nappal nem jól láthatók, de úgyis csipog minden nyűgjekor. Akusztikusan és vizuálisan is figyelmeztet, ha valamelyik ajtót nem, vagy rosszul csuktuk be, a biztonsági övet nem kapcsoltuk be, az ablakmosó folyadék, a hűtőfolyadék, a motorolaj fogytán van, kiégett egyik féklámpa vagy helyzetjelző izzónk, netán cserére érettek az első fékbetétek.

Talán furcsa a rendszer túlzott buzgalma, hisz' tudjuk, a Lada akkor sem forr fel, ha nincs víz a kiegyenlítő tartályban, akkor is elmegy a világ végéig, ha a min. jelzés alatt 1 centivel van az olajszint, elkopott a fékbetét, kiégett egy sor izzó...

A vezetőülés magasabban van, ezért jobban kilátni. Nyugati autósan közeli a szélvédő és az oldalablak. Az ajtók könnyen csukódnak, bár nem hangtalanul. Alapvetően elégedett voltam a belvilággal, de kicsit zavart az adszorber (a benzingőzt elszívó kütyü, minden autóban van) lefúvató szelepének 16Hz-es rezgése, ami csendben, alapjáraton, az utastérben is szépen hallhatóan kattog. A motor csendesen és egyenletesen járt.

Az autó dinamikusan mozog, direkt a kormányzás. A váltó a legelején még nagyon nyers volt, de 15 km után már nem akadozott. Az ötös 50-től használható, de kirobbanó erőre csak 80-tól számíthatunk. A Ladás hagyományokat meghazudtolva a hangszigeteléssel sem spóroltak. Az utastérben csend honol, a motort nem hallani. Nagy tempónál a szél sustorgását azért igen.

Az utastérvilágítás időzített, elhalványodós, a gyújtás bekapcsolásakor viszont azonnal kialszik. A kárpitozás elég csendes. Az utastér tágas, elég hely jut a lábaknak és a belmagasság is megfelelő.

Az autó négy utas befogadására készült, az ötödiknek már tűrnie kell. Ezt tudatja a két hátsó fejtámla, a középső könyöklő és középső kétpontos derékszíj. A csomagtartó viszont hatalmas. Alaphelyzetben 450, lehajtott hátsó üléssel 1270 literes.

Mind a négy oldalablak elektromos mozgatású, a kapcsolók a kardánalagúton kaptak helyet. Így a hátul utazóknak előre kell nyúlniuk az ablakok mozgatásához, ami legalább megakadályozza, hogy út közben az ablakok állítgatásával játszanak.

A kardánbox tartalmazza az automata fűtőrendszer vezérlő konzolját, mellyel két fokonként szabályozhatjuk a hőmérsékletet, és belső keringetésre is kapcsolhatunk. A ventillátor három sebességes, manuálisan csak a 2-es és 3-as fokozat kapcsolható.

Automata üzemben az elektronika a beállított és a tényleges hőmérséklettől függően állít a ventillátoron és a fűtésen. A téli hidegben elégedetten ültem a 28 °C-os autóban. A rendszer apróbb hibája: nem veszi figyelembe, hogy a motor adott esetben még hideg, így felgerjeszti magát és orkánerejű jeges levegővel szoktat minket a hideg télhez. Szerencsére hamar melegszik, de a melegedés idejére jobb a manuális üzemmód.

A központi zárat a bal első ajtó zárgombjával vezérelhetjük. Az első automata biztonsági övek magassága állítható. A négy fejtámla szintén állítható. Az ajtókban oldalütközés ellen merevítés véd, ezt az oroszok csak megemlítik, a többi gyár meg erre büszke. Hasonló a helyzet a fokozatmentes hidraulikus fényszóróállítóval és az elektromos csomagtér távnyitóval.

A keresztben beépített nyolcszelepes 1.5-ös motor ismerősen csillog. A motortérben meglepő rend uralkodik, szellősen pakolva. A motor hengerenkénti Bosch befecskendezőt kapott, mellé elosztó nélküli, kopogásérzékelős gyújtást.

A rengeteg hely előnye, hogy minden könnyen hozzáférhető. A motor egészen halk járású, bár a szűz motor szelepeinek kattogása kihallható. Magasabb fordulaton, húzatáskor azért megmutatja a hangját. A sebességváltó áttételei hosszúak, a motor nagy előnye, hogy kis fordulaton is meglehetősen nyomatékos és terhelhető. A 71 lóerő elég az amúgy elég nagy és nehéz karosszériához. Persze nagyobb erőfitogtatáshoz kedvezőbb a nagyobb fordulatszám tartomány.

Az eltelt 3000 kilométer alatt kiderült, hogy az autó fogyasztása kifejezetten baráti: átlagban 6,5-7 litert eszik, városban 8-8,5. Országúton sem kell túlzottan óvatoskodni a 6 literhez. Az új Lada szervizigénye nem túl nagy, de ha a sors úgy hozná, minden alkatrész beszerezhető és aránylag olcsó. A márka hagyományaihoz híven a sofőr szerszámkészlete elég soktagú, bár úgy tűnik, nem sok szükség van rá.