Két törpe a bányában

2006.05.23. 09:43
Nemrég egy nehézsúlyú versenyzőről, a Volvo L120-asról adtam le jelentésemet titkos kő- és témabányám munkafrontjáról. A Totálsár kedvéért újra felkerestem a szívemnek oly kedves üzemet, melyhez ezer, itt nem részletezendő szállal kötődöm.

A Suzuki 1982-ben váltotta le az LJ 80 jelzésű icipici terepjárót egy valamivel nagyobb modellel, az SJ 410 típussal. A kocsit a különböző exportpiacokon különböző emblémával, különböző néven árulták: Ausztráliában és Kenyában Suzuki Sierrának és Holden Drovernek, Indiában Maruti Gypsynek hívták.

Karosszériából sok volt, motorból csak egy. A 410-es pickup, kabrió, zárt dobozos, üvegezett keménytetős változatban, két tengelytávon, akár hatszemélyes kivitelben, de mindig a 970 köbcentis, 45 lóerős, 74 Nm leadására képes négyhengeres motorral készült, végsebessége 109 km/h volt. Ennek a tűrhetetlen állapotnak vetett véget '84-ben az SJ 413. 1324 köbcentis, 64 lóerős motorjával, ötsebességes váltójával ez a kocsi már nem csak terepen volt elemében (persze főleg azért továbbra is ott), de aszfalton is fel tudta venni a fogalom tempóját. A rettentő erőhöz már rásegítéses fékek (elöl tárcsa!), szélesebb nyomtáv, új hűtőmaszk, műszerfal és ülés is járt. A 410-est 1985 végéig gyártották.

A 413-as már az Egyesült Államokban is nagyon kelendő autó volt. Az elharapódzó szürkeimport szúrta a Suzuki szemét, így a 413-as finomításával 1985-ben létrehozta a kicsit kényelmesebb, puhább, amerikaiasabb Samurait, az első hivatalosan Amerikába exportált összkerékhajtású Suzukit. 1990-ben az autó injektoros 1,3-as motort kapott: 1298 köbcenti, 66 lóerő: a mi jó kis régi Swiftünk blokkja.

Aztán a tovább puhított, kényelmesített, amerikaiasított SJ-vel 1988-ban a Consumer Reports magazin újságírója fel is borult egy jávorszarvas-teszten, az ügyből később híres jogvita is keletkezett a Suzuki és a lap között.

1996-ban a Samurai megért még egy nagy változást: csavarrugók kerültek a laprugókötegek helyére. Ez lett a "Coily". A csavaros Samurai új fékrendszert, szervokormányt, módosított kipufogórendszert és pár extra lóerőt is kapott. 1998-ban aztán megérkezett az autó, ami már valóban az SJ utódjának tekinthető: a Jimny. Az SJ-t állítólag még ma is gyártják itt-ott; bizonyítékot nem találtunk, de készséggel elhisszük, hogy a Samurai még nem adta meg magát.

Nálunk mostanában nagy divatja van az SJ-nek. A használtauto.hu-n keresve e cikk születésének időpontjában 70 találat adódik, nagyrészt kereskedők hirdetésével, akik "hobby célra" "150 ezertől" kínálnak "folyamatosan több darab" Samurait, "házhozszállítással is". Az első rendszámos autó 600 ezer forint környékén jelenik meg, de az igazi megszállottak kétmillió forint feletti áron is találnak autót, akár a 2000-es évjáratból, valahonnan a világ egy eldugott zugából.

A zalai szamuráj - jelentés egy fertőzött faluból

- Mikor vetted, kitől, mennyiért?
- Kintről hozta egy német, aki itt vett házat a faluban, hegyre járó autónak. Ő még rendszámmal, német papírokkal használta, tőle vettem 2001-ben 500 euróért, ami akkor 112 000 forint volt. Persze a német hazavitte a rendszámot, azóta nincs semmi okmánya.
- Miért vetted meg?
- Somogybabodra járni, gyentölni (zalai tájszó, ütni-vágni), hobbieszköznek.
- Milyen állapotban volt? Sokat kellett rá költeni?
- A kasztnin volt javítanivaló, kellett hegesztgetni, de a motor eszméletlen állat volt. Legfeljebb ha százezret költöttem rá öt év alatt, terepgumira, karosszériamunkára, ha az illatosítót is beleszámoljuk, akkor is megállt 250 ezerből. Egyszer kicseréltem a motort, de azt ajándékba kaptam egy másik német sráctól, aki szintén itt vett házat a faluban.
- Hogy bírja a hobbihasználatot?
- Tizenkét Samurai van a faluban, általában épp a motorral van a legkevesebb gond. Nincs olajfogyasztás, nincs kopás, csak mennek. A terepfogyasztás - persze nem csupa siratófal, úgy általánosságban - 12-15 liter benzin száz kilométerre.
- Tizenkét SJ, egy zalai faluban?!
- Igen, ragályos a szenvedély.
- Indultok hivatalos versenyeken?
- Nem, Babodon is csak a pályahasználatot szoktuk kifizetni, a nevezés nagyon drága. Bár az unokatestvérem építget egy magasított, erősített darabot, amivel szokott versenyezni.
- Hogyan közlekedtek ezekkel a teljességgel illegális járművekkel? Hogy mentek el Babodra?
- Konvojban, földutakon szoktunk leszökni. Egy rendszámos autó megy elöl walkie-talkie-val, a többiek lemaradva utána. Terepen könnyen vagyunk, a Nivákkal úgysem jönnek utánunk, meg ha látják, hogy szervezetten megyünk egy rendezvényre, normálisak. A múltkor egy rossz mellékúton jött szembe két motoros rendőr, de csak integettek, hogy lassabban, ne porozzuk be őket.

Figyelem, aki sok Samurait akar látni, Somogybabodra kell annak menni. Közeleg az idő, a rendezvényt hagyományosan pünkösd hétfő hétvégéjén tartják, ha jól tudjuk, idén június elseje és ötödike között rendezik majd a nagyszabású sárdagasztást.

Na de térjünk végre rá a két tesztautóra. Hogy pontosan mely évjárat(ok?)ból származnak, azt homály fedi. Sehol egy adattábla, egy papír, egy címke. A kocsikat egy részben a Samurai-importra szakosodott kereskedőtől vásárolta a cég tavaly, darabonként négyszázezer forintért, adott számlát is, ahogy kell. Pofára a nyolcvanas évek derekára teszem születési idejüket, talán a sötétebb, sarkain emelőhorgokkal is ellátott autó az öregebb, már ha jelent valamit, hogy ezen fém-, a másikon műanyag visszapillantók vannak. A sötétszürke levehető keménytetős és központi diffizáras, a zöld fémdobozos és nincs benne hátsó üléssor. Vásárlás után hozzájuk se kellett nyúlni, olajcsere és kész, mehettek, szolgálhattak tovább.