Rejtélyes módon jobbkormányos Primera taxi Tyumeny repterén
A Mazda nem először játssza ezt el, de a 323-as és a 626-os nagy, lábon utaztatása is elég messze van már, hogy legyen hírértéke: az új Mazda 3-as nyolc kiállítási autóját Hiroshimától Vlagyivosztokon át újságírók vezetik majd a szeptemberi frankfurti autószalonra. A háromfős magyar különítmény még Szibériában, Tyumenyben csatlakozik a menethez. Lővei Gergő az Autó-Motort tudósítja, én én vagyok, a harmadikunk Lázár Péter, akit a Mazda delegált blogger/közösségi média minőségben. Budapest-Frankfurt-Moszkva-Tyumeny, ezt nyomjuk le, nagyjából egy seggel.
Lővei Gergővel Seremetyevóban, már elég régóta utazunk
Nyilván nekem sem Tyumeny volt álmaim városa, illetve gondolom, az olvasók többségéhez hasonlóan most hallottam róla először. Alapvetően elvoltam Tyumeny nélkül – angolul egyébként Tyumennek írják, de mivel kifigyeltem, hogy az eredeti cirillben van a végén egy lágyságjel, én ny-nek veszem. Elvoltam tehát Tyumeny nélkül, de ha úgy vesszük, már a város neve is magyarul van. Amikor ugyanis Ermak Tyimofejevics kozák atamán 1585-ben elfoglalta a területet, amivel megnyitotta az orosz terjeszkedés lehetőségét Szibéria felé, itt még egy Csingi-Tura nevű tatár város volt, ami tatár nyelven Dzsingisz Városát jelenti. Viszont, és a mi szempontunkból ez az érdekes, a korábban a Szibériai Kánsághoz tartozó város mongol neve már akkor is Tyumeny volt, ami nem mást jelent mongolul, mint tízezer, a magyar nyelvben „tömény”-re változott, és ezer éve még hadszervezeti egység volt.
Az Aeroflotnál nem szipirtyókból áll a felhozatal
A gimnáziumi törikönyvben úgy emlékszem, tümen néven szerepelt. Na ugye, máris nagyobb kedve van az embernek Tyumenyhez! És miközben mi elvárjuk, hogy a világ számon tartsa a világhírű magyarokat, más nemzetek és városok világsztárjai hidegen hagynak minket. Tyumenynek pedig akkora gigasztárja van, hogy George Gershwin szerint ő volt a valaha élt legnagyobb dalszerző. Irving Berlinről van szó, akinek csak filmzenéjéből nyolcat jelöltek Oscar-díjra.
Gershwinhez hasonlóan (aki eredetileg Gershowitz volt) Berlint még Beilin néven szülte az anyja valahol itt, Tyumeny környékén. Az apja kántor volt a zsinagógában, és végül azért települt át az egész családjával Amerikába, mert akkoriban is elég népszerű orosz időtöltés volt a pogrom. Irving Berlin életrajzírója szerint Berlin öt éves volt, amikor elhagyták Oroszországot, és egyetlen hazai emléke, hogy ül a fűben, és reggelre porig ég a házuk. 1500 dal, 19 Broadway-musical, 19 hollywoodi film - Irving Berlint az is ismeri, aki azt hiszi, hogy nem. There's no business like showbusiness, White Christmas, Sinatra, Streisand, Fred Astaire, Cher, Ella Fitzgerald, Elvis, de nem is olyan rég még Celine Dion is nagyot kaszált egy számával. Ráadásul Irving Berlin még szövegírásban is elég jó volt, a Put it on the Ritz például még ma is elég vicces.
Míg el nem felejtem, Ermak Tyimofejevicsről, az orosz felfedező-kalandorról nevezték el a gulyáskommunizmusban nálunk is elterjedt szovjet csővázas hátizsákot, ha jól emlékszem, az volt a sárga, csak mivel cirill betűs volt a márkajelzés, senki nem tudja, hogy ez volt az. Tyumeny sokáig csak afféle katonai garnizon volt, hiszen a tatár és kalmük fosztogatók sokáig háborgatták a telepeseket, de az 1700-as években már fontos kereskedelmi központ volt Moszkva és Szibéria, valamint Kína között. 1882-ben érkezett meg ide a távíró, majd aztán, hogy a vidék tényleg teljesen párhuzamosan fejlődjön a Vadnyugattal, 1895-ben a vasló is beköszönt, és a Transszibériai Vasút további gazdasági fejlődést hozott.
A szerző és Szvetlána, a vlagyivosztoki illetőségű légi utaskísérő, akinek egy évben 72 nap szabadsága van
Mindezeket azért is írtam le, mert a Mazda3-ast egyelőre nem láttunk. Helyi idő szerint reggel fél hatkor szálltunk le Tyumenyben, a tesztautók még sehol, nekünk pedig délig szabad programot engedélyeztek, ami annyit jelent, hogy mindenki beleájulhat az egyébként elég patent szállodai ágyába.
Tyumeny ugyan már Szibéria, de azért még nem a világ vége: amikor azt tanultuk az iskolában, hogy a II. világháborúban a szovjet ipart az Urál mögé telepítették, na az konkrétan Tyumeny volt. A 22 nagyüzem mellett a legnagyobb titokban, de ide menekítették a drága Vlagyimir Iljics földi maradványait is. 1941-ben nem volt még egyértelmű, meg tudják-e állítani Hitlert Moszkva alatt, ezért aztán Lenint kimenekítették a mauzóleumból, és meg sem álltak vele Tyumenyig, ahol a mezőgazdasági intézet alagsorában rögtönöztek neki egy titkos sírkamrát. Emellett Tyumeny kórházváros is volt a világháború alatt.
Az Aeroflot fedélzeti magazinjának címlapján véletlenül egy ismerős főváros
A legutóbbi nagy lökést az 1960-as években kapta, amikor orosz szinten is hatalmas kőolaj- és földgázlelőhelyeket tártak fel a környéken. Mostanra bő félmillió lakost tartanak nyilván, viszont a gyors növés és az oroszosan hanyag tervezés miatt közlekedni a városban igen gyakran a lehetetlennel határos. Ráadásul a várost eleve két folyó, a Tura és a Tyumneka folyó szeli ketté, plusz ott van még a Transszibériai vasút, az úthálózat viszont milliméterre megegyezik a szovjet korszakkal, amikor alig volt még autó magánkézben.
Az út további posztjait csokorba gyűjtve megtalálod ezen a linken.
