Nyaktiló: a kíméletes megoldás?

Képzeljék el, hogy meztelenül fekszenek hanyatt, megkötözött kezekkel a hideg sárban. Mozdulni sem tudnak, a bokájukhoz kötözött kötelek másik végét pedig két hatalmas ló feszíti. Eleve nehéz innen nyerni, ha csak nem Machete a becenevük, de amikor a két mén lassú, komótos léptekkel elindul és önöket szépen, lassan egy kb. 20x20-as, négyzetes keresztmetszetű, kihegyezett gerendára húzzák rá az ánuszon keresztül, akkor valószínűleg üvölteni fognak. Nagyon.

Ilyenkor kerül képbe az orvosi ismeretekkel is rendelkező hóhér (nem keverendő a bakóval, aki ezek híján volt és csak az egyszerűbb dolgokat bízták rá), aki úgy mozgatja és helyezgeti a lassan a testbe süllyedő gerendát, hogy az a medencén keresztül, a létfontosságú szerveket lehetőleg elkerülve a jobb kulccsont környékén jöjjön ki a testükből. Mert nem csak megölni akar az, aki büntet, hanem azt is, hogy szenvedjen. Ha szerencséje volt, akkor bugris parasztként egy alig kétméteres karót kapott és a hóhér sem volt elég alapos, így felállítás után talán egy nap alatt kiszenvedett rajta, de ha netán hadvezér vagy vezető politikus/főnemes/közéleti személyiség volt, akkor bizony jó hosszú volt a karó. Alkalomadtán akár 4-5 méteres is. Hogy jól lássa mindenki: a büntetést senki nem kerüli el. Egy ügyes hóhér képes volt rá, hogy ön 5-6 napig is éljen még a legyek, kukacok, fulladozás és ki tudja még mi minden közepette.

Hogy III. Vlad (Tepes) mit élvezett azon, amikor a reggelijét a karóba húzott Hamza basa és kínlódó kísérete között fogyasztotta el, nem tudni, de sanszos, hogy eléggé abberált figura lehetett. A másik oldalon viszont tény, hogy uralkodása alatt a Havasalföldön ismeretlen fogalom volt a lopás és a bűnözés. A lopásért karóba húzás, bünözésért simán élve megnyúzás járt és boldog lehetett az, akit csak szimplán lefejeztek.

Hogy miért mindez a bevezető? Egyszerű a megfejtés. A Spektrum TV ismét kölcsönvett, hogy ott folytassuk a Brutális-sorozatot, ahol tavaly abbahagytuk. Azzal, hogy ezúttal a történelemmel foglalkozunk és emelünk ki onnan bizonyos epizódokat, vizsgálunk meg legendákat, melyeket vagy alátámasztunk, vagy ellenkezőleg: lehetetlennek nyilvánítunk.

Hogy mit keres mindez a Totalcaron? (Mert ez egy visszatérő kérdés.) Úgy gondoljuk, hogy ebben az alapvetően autós magazinban az a jó, hogy monotematikus ugyan, de rendszeres gyakorisággal máshová is kikacsintunk. Megírjuk és kipróbáljuk a nekünk érdekes dolgokat és az olvasó elé tesszük okulásul, tapasztalatcsere gyanánt vagy csak azért, mert úgy gondoljuk, hogy ezzel adunk valami pluszt, amit más nem. Tanulni pedig nem szégyen, a magyar történelem bővelkedik legendákban, soknak utánajárunk és persze lesznek járművek is bőven az idei szezonban, a középkor nagymenőit is szimuláljuk majd és sok-sok tévhittel szembeszállunk. Csupán egy kis gondolkodást illetve belegondolást várunk a nézőtől cserébe és máris mindenki több lesz. Ráadásul ez kifejezetten az a termék, amely mögé bátran odaállunk, mert nem egy csöcsrázó-propellerező valóságshow vagy tizenkettő egy tucat tehetségkutató. Ebből tényleg ragadhat valami hasznos tudás is az emberre. Én pedig végigblogolom minden epizódot ebből és az utána következő biológiából is.

Guillotine-t utoljára valamikor a hetvenes évek végén (1977) használtak kivégzésre és kész szerencse, hogy hazánkban is ismert volt, így csodálatosan szép magyar neve is lett Dr. Joseph-Ignace Guillotin találmányának: nyaktiló. Zseniális nyelvünk van, na. Persze paradox, hogy a híresen humánus doktor nevéhez kötődik egy kivégzőeszköz elterjesztése és tökéletesítése, de a történelem már csak ilyen és van benne valami. Hiszen ha választani lehetett volna a nyaktiló és mondjuk a bárddal való lefejezés között, akkor valószínűleg én is az előbbire szavaztam volna. A szerkezetet azonban nem a doktor találta fel, ő csak tökéletesítette és elterjesztette anno a francia forradalom idején.

Nézzük, mit ír a szerkezetről a vonatkozó Wikipedia szócikk.

"A guillotine szerkezete egyszerű. Két függőleges oszlopból állt, melyek által vezetve egy élesre fent súlyos kés vagy bárd felhúzható és lebocsátható volt. Az elítéltet egy deszkára fektették és erősen megkötötték, fejét pedig egy kis bevágásba szorították, úgy hogy a leeső bárd az elítélt nyakát egyszerre és biztosan kettévágja."

A nyaktiló adatai a következők:

Össztömege	580 kg
A bárd tömege	40 kg
A bárd induló magassága	4 méter
A penge útjának hossza a becsapódásig	2,3 méter

A szerkezet önmagában egyszerűnek tűnik, de mint minden, a valóságban ez sem az. Tisztában kellett lenni azzal, mekkora erővel csap le a penge, utóbbit pontosan adott szögben kellett kiélezni, a faszerkezetnek ki kellett bírnia sorozatban akár több csapást is. Plusz ugye a nyaktiló nem egy kompakt darab, szóval ahol fel volt állítva, ott is maradt. Kitéve az időjárás viszontagságainak, állandóan őrizték (feltéve, ha tényleg fix helye volt), a bakó vagy a hóhér pedig gondozták a faszerkezetet, karbantartották.

Mi pedig megépítettük és amikor elkészült, azért egyszerű és hatékony önmagában elképesztően komor, fenyegető eszközzé vált. Ami egy pár órával korábban még meleg színű, kellemes tapintású és illatú faanyag volt, az baljós, halálosztó gépezetté lett és amikor a tesztüzem során először zuhant a penge egy káposztafejre halk surranással, majd tompán, visszhang nélkül dübbenve egy nagyot (ssssssss-tump), akkor azért kicsit összezorult a torkunk. Nehéz megfogalmazni, de hasonló volt ahhoz, amikor egy hatalmas baleset és csattanás után hirtelen elhallgat a világ egy pillanatra. Félelmetes és riasztó. A világ – jó eséllyel – egyetlen működő nyaktilója. Kicsit meg kellett erősíteni a tálcarészt, ráélezni a pengére, de aztán nagyüzemben irtottunk mindent és csupán egyetlen dologgal nem bírt el hibátlanul. Az elítéltnek azonban esélye sem volt, az teljesen biztos.

Kivégzések, kínzások és néhány magyar legenda nyomában. Erről szól a Brutális történelem első adása 2015. november hetedikén, szombaton, 16.00-tól a Spektrumon. Nézzék meg, mert az idei szezon volt eddig a legnehezebb: háromszor adtam meg a vészhívó személy számát a stábnak és dolgoztunk szakadó esőben, jéghideg tóban bukósisakban, süllyedtünk a sárba mozdíthatatlanul, száguldottunk Dakar-járta quaddal és a gaboni vipera mérge sem ismeretlen mostantól. Fogadják szeretettel!