Válogatás a Népítélet offroad bugyrából

A Totalcar mai ajánlata:

• Mitsubishi L300
• Mitsubishi Pajero
• Toyota Land Cruiser
• Jeep Wrangler

Sivatagi Harcos - Mitsubishi L300

Eleve azért vettem, hogy Bamakóba menjünk vele. Leselejtezett autó volt a munkahelyemen. Első próbaút nyaralás Elba szigetén, rögtön kiderült, hogy 90 felett nagyon szomjas az autó 120-as tempónál 15 l/100 km, ez főleg az 50-55 literes tank miatt szűkös.

A 2009-es Bamakóba indulás előtt átnézték az autót szíjak, olajak szűrők, vízcsövek csere. Az autót agyon pakoltuk de így is remekül teljesített.

Az ítélet ide kattintva folytatódik

Sand Queen - Mitsubishi Pajero

Egyébként a dízelhez szokott Európának ez egy teljesen más dimenzió és most nem arra gondolok, hogy megfizethető itt a benzin, hanem arra, hogy azért mert nagy méretű az autó attól meg nem feltétlen kell dízelben gondolkodni. Sőt! A dűnéken teljesítmény kell nyomatékkal szemben, ezért nem is találkozni itt dízelekkel.

Egyik legkedvesebb emlékem amikor Ománban jöttünk lefele egy tartós, hosszú szerpentin úton, Low Gear –ben és szinte fékezés nélkül. Kisse hangosabban búgott a jószág meg érezhetően termelte a hőt, de csodálatos és egyben biztonságos érzés volt kúszni lefele ezzel a nagy tömeggel.

Ez Pajero már nagyon alkalmas arra, hogy nők is vezessék, igazi kezesbárány. Maga az autó is egy hölgy, szép kecses formájával és tiszteletet érdemlő megjelenésével.

Az ítélet ide kattintva folytatódik

Winkler és a Pajero

Zörög, morog, lelke van. De mindent kibír - Toyota Land Cruiser

A dolog úgy kezdődött, hogy kitaláltunk, indulunk a Bamakón. Oda Toyota kell és régi. Így lett ő, az egykori dán katonai mentő. München mellett vettem, lábon jött haza. Itthon nekiálltunk felújítani, lett új futóműve, fékek, lámpák, gátlók. Első versenyen elment a váltó, utána megszűnt az olajnyomás. Mindkettő apróság volt, de mire rájöttem... Aztán elkezdett "csak úgy" megállni. Teljesen rapszodikusan fellevegősödött az üzemanyagrendszer. Néhány ezer kilométerrel később, Mauritániában kiszedtem a hátsó vákuumszelepet a tanknál, ezzel megszűnt.

Marokkóban belestünk egy kiszáradt folyómederbe, eltört a kapcsolóagyban egy fémgyűrű. Zagorában kicserélték. Komoly baja nem volt, eszembe nem jutott, hogy nem érünk le Bamakoba. Pedig mint rajt előtt kiderült, rozsdás volt az alváza. A lyukat rajt előtt meghegesztettük.

Itthoni versenyeken 10,8-11,5 között fogyasztott, a teljes Bamako átlaga 12,6 volt. Nagy, erős, de rövid a lábtér, és hosszú távon fájt a lábam benne. (Ez napi 12-18 óra vezetést jelent) Viszont nagy, mindent elnyel. Terepen ráz, aszfalton pattog. De megszünteti a derékfájást. Nem kell ide súlyfürdő meg gyógymasszőr, csak két nap terpezés egy LC-vel :) Amúgy remek kis autó volt, sokáig szolgál még valakit Maliban.

Az ítélet ide kattintva folytatódik

Mindenféle LC megy a nagy túrára

The Best Kept Secret - Jeep Wrangler

Én erdész vagyok, abból sem az irodában ülő fajta. A családban van egy SUV is, ami az utazó autónk, aszfaltra. A Jeep az a munkaautónk ("truck"). Terepre, rövid távokra. Nem is autó - inkább egy traktor, autóbőrben. És nem is igásló, a szónak abban az értelmében, hogy nem vontatásra fejlesztették ki. Arra ott van a Grand Cherokee, ami a Wranglerének átlag kétszeresét képes elhuzogatni.

Aki a fentieket megérti, elfogadja és a Wranglerét ennek megfelelően használja, az nem fog csalódni benne.

A Jeep Wrangler tehát valójában egy célgép, de nem egyedül képviseli a kategóriáját. A kategóriatársakkal való összevetésből én itt gyorsan kiejtem a volt szocialista terepjárókat, amelyek a maguk egyszerűségében nagyszerűek, de sem méretben, sem minőségben, sem imázsban, sem komfortban nem tartoznak a nyugati gépekkel egy kategóriába.

Az ítélet ide kattintva folytatódik

A tavalyi Bamakóra Marciék is Wranglerrel mentek