A Carthorttle oldalt már régóta olvasom, jó anyagaik vannak és a felületük is guszta. Külön kedvencem a Car Memes, még matricát is rendeltem tőlük. Tegnapelőtt vettem észre a posztot, amiben a Carwow kvízének kitöltése a cél, 60% felett állítólag Jedi szint. Beküldtem a listára is, bár a szintet nekik 80%-ra emeltem. Az én csúfos, tudatlan 40%-os eredményemet mindenkinek sikerült túlszárnyalni, ezen nem is csodálkozom. A vereséget sose magyarázzuk, de volt benne pár Amerika specifikus kérdés is ami kifogott rajtam.

Örök szerelem

Úgy egyébként érdemes megbarátkozni a tulajdonosnak a gondolattal, hogy az autó nem annyival megy, amennyivel mi szeretnénk, hanem amennyit éppen bír. Ha húszat, akkor húszat.

A minap ültem az úton készült képek előtt (csak fotóból 8 GB készült plusz még videók), rendezgettem őket, fésültem egybe a különböző fotómasinákkal készült fájlokat a napokra lebontott könyvtárakba, ahogy szoktam minden nagyobb kirándulás után, és bosszankodtam rajta, hogy a feleségem Canonján elfelejtettük beállítani a nyári időszámítást, ezért az ő fotói nem illeszkednek pontosan az én sonys képeim közé.

Lido di Pomposa, milyen pompás név

Hirtelen ötlet, de működhet. Ma este a Szigeten fellép a Madness. Ők csinálták talán minden idők legjobb Honda reklámfilmjeit, ezeket:

Imádom ezeket a szpotokat, és most itt az alkalom, hogy harminc év után megint Honda Jazz/City mellett fotózzuk le a dilis angolokat. Legkésőbb négyig kellene egy ilyen kisautó. Lehet több is, csak siessetek. Ha van, írjátok meg kommentbe, a Facebookra, privátba, bárhogy.

Mit gondoltok, összejön?

Ismerjék meg Chen urat, ő az. Chent az Apple News Hong Kong fedezte fel és a zerotohundred tette hírhedté, akik rátaláltak az Apple News HK hírére és lefordították. Chen úr vállalkozó, kisiparos. Nem csak műhellyel, hanem bemutatóteremmel és raktárral is rendelkezik és valószínűleg nem szívbajos (miért is lenne), hiszen ezekben kamu Brembo és AP Racing - fékeket gyárt és forgalmaz skrupulusok nélkül. (A következő képen a kész és fémhideg féktárcsába fúrja éppen a lyukakat, valószínűleg csodás hajszálrepedéseket produkálva ezzel a furatok körül.)

Gyerekként minden vágyam az volt, hogy egyszer mérnök legyek, hiszen autókkal akartam foglalkozni. Tizennégy éves koromra aztán kiderült, hogy vannak problémáim a matekkal, talán emiatt is sodort más irányba a nagybetűs. Ha már nem tervezhetek, legalább írni szeretnék róluk, de ma azért igazán sajnáltam, hogy a trigonometria túlnőtt rajtam.

Kivonat a szerkesztőség levelezési listájából:

Nino Karotta
Testvérek!
Holnap délelőtt elmennék egy 16. kerületi kereskedésbe, venni egy autót. Az a kérdés, hogy van-e valaki, aki elkísérne, hogy visszahozza az Alfát, hogy én már jöhessek az újjal? És nem, nem mondom meg, mi az. És igen, kibaszottul röhögni fogtok rajta, elsőnek és leghangosabban az, aki eljön velem. Nos?

Ha megnéznék ezt  a kisfilmet, talán a H. Péter-féle megélhetési taplók is megértenék, miért nem állunk rokkantparkolóba. Ezt még az olyan szánalmas alakok is felfogják talán, mint azok, akik azzal védekeznek, hogy csak két percre álltak meg. Meg hogy egyébként sincs annyi tolókocsis, mint amennyi mozgáskorlátozott parkoló. Az ilyeneknek üzenném: ne te döntsd el. Inkább adj hálát az égnek, hogy nem te vagy az, akinek minden centiméter számít. Mert a tolókocsit nem könnyű összecsukni, mi több bottal, mankóval sem egyszerű beszállni az autóba.

Néha azt gondolom, hogy az autógyártóknak van egy részlege, amely a teljesen értelmetlen, már-már abszurd dolgok kitalálásáért felel. Ha létezik is ez a részleg, legtöbbször csak a koncepcióautókig terjed a hatáskörük, de néha ez-az átcsusszan a résen. Mondjuk ehhez jó nagy rés kellett:

Sandra Bullock a Facebookon

A tegnap voltam a kétéves műszakin, nem is értettem, mi a fenének vizsgálgatják, miért nem ütik rá egyből a "kiváló" minősítést. Erre ma nem tudok kiszállni az autóból :)

Gondolkodtak már azon, hogy mi közös Magnum Ferrarijában, és Columbo Peugeot-jában? Egyik autó sem központi eleme a sorozatnak, mégis, nem keveset hozzátesznek a főszereplő karakteréhez, szimbolizálnak valamit. Ritkán kerülnek előtérbe, néha egy-egy üldözés, vagy a kocsi állapotára vonatkozó poén, mégis, Thomas Magnumhoz legalább annyira hozzátartozik a 308 GTS, mint a bajusz.

A Breaking Bad nálunk Totál szívás címen futott, érthetetlen módon az éjfél környéki műsorsávban. Pedig ritka zseniális sorozatról van szó: adott egy ötven éves kémiatanár, akinél rákot diagnosztizálnak. A táppénzből nem lehet megélni, anyuka hasa minimum hetedik hónapra utal, a nagyobbik fiú pedig egyetemre készül, szóval gáz van. Főhősünk kellően leleményes, ezért egy hírtelen jött ötlettől vezérelve metamfetamint kezd főzni egy volt diákjával. A terv aztán jobban sikerül a vártnál, és az egyszeri kémiatanárból az alvilág királya lesz. Közben persze elszabadul a káosz, egyre-másra bukkannak fel a zseniálisabbnál zseniálisabb karakterek, és végig ott van a szénfekete humor, talán még Guy Ritchie sem csinálná jobban.

1970, Monza. Monza, ahol abban az évben, pár hónappal később egy borzalmasan szétszakadt autóban veszíti életét a zseniális Jochen Rindt, Monza, ahol csak olyan van, hogy teltház. Áprilisban Rindt még élt és minden bizonnyal figyelemmel kísérte az 1000 kilométeres versenyt, hiszen ismerősei, barátai, versenyzőtársai kenték az aszfaltot.

Roy Pagliacci pedig leült a Parabolica elé kis, nyolcmilliméteres kamerájával és forgatott. Egy rövid kis filmet, amely alatt persze nincs hang, mert nem tudott lenni, de a Status Quo legalább olyan jó aláfestésnek. Semmi különös, gondoltam, de azért elindítottam, az ilyesmit úgysem bírja ki az ember. Varázslatos és csodálatos, pedig a hangot csak odaképzelem magamnak, a fűrésszerű 12 hengeres Porsche-boxermotort, a Ferrari visítását és a V8-as Alfa-motorok recsegését, a tetejébe pedig a fülsiketítő Matra-dobhártyaszaggatást.

Hej, ha lenne időgép, illetve ha lesz egyszer időgép, akkor ide, ebbe a kanyarba akarok visszautazni, pontosan ekkor és (hogy klasszikusokat idézzek), nem vinnék magammal semmit, csak egy szarvasbőr kesztyűt. Azt is csak azért, hogy amikor feltűnik az első égszínkék 917K, nyomában az 512-essel, ahogy féktávon túrják maguk előtt a forró aszfaltot, majd üvöltő kipufogócsöveiket rázva eltűnnek a kanyar mögött, na akkor nyúljak magamhoz lassú, egyenletes mozdulatokkal szarvasbőr kesztyűben.

És hogy valami halvány fogalma legyen annak, aki el sem tudja képzelni, micsoda gyönyörteli égzengéssel jár mindez, annak itt egy kis ízelítő.

Ja, gondolom, EZT a filmet mindenki látta már.

Sokaknak a gyorsulás csak egy szám. Pláne azoknak, akik nem ültek még igazán erős, jól tapadó autóban. Nekik a 7 alatti 0-100 már gyenge, ha pedig a 20 másodperc alatti 200-at emlegetik, már csak legyintenek.

Nos, ez valójában messze nem így van. Mert a mai, erős autók elképesztően durván mennek. Nem százig, hanem akár háromszázas tempóig is. Érdemes megnézni ezt a kis összefoglalót, motorhangostul, mindenestül. Számomra két meglepő dolog volt: az új Corvette és a Top Fuel dragster. Durva. Ja, az erős autó nem játék.

Látom, a top fuel dragster sokakat kiakasztott, pláne az üzemanyagszint jelző. Nos, hogy mennyi cucc kerül EGY hengerbe nyélgázon, azt itt látjuk. És ebből van nyolc. Nitrometán. Hát ezért.

Bert Siegelről három dolgot lehet és érdemes tudni:

1. Szeret és tud panorámafotózni

2. Van egy DeLoreanje.

3. Rengeteget DeLoreanezeik és panorámafotóz. Javarészt Drezdában, de néha a környéken is.

Persze a fent linkelt lapjáról más is kiderül, de az minket most nem érdekel.

Ellentétben a panorámaképeivel, amiből most megmutatunk párat:

Jánost alig két éve ismerem. Ez idő alatt egy olyan embernek ismertem meg, aki kitartóan megy a célja után, kemény feltételei vannak, de maximálisan tartja magát a megállapodásokhoz és nem sunnyog el semmit. Az a fajta, aki azért tudott magának 2005-ben új Mercedest venni, mert mindig megnézte, hogyan és hol forgatja a pénzt és értett is hozzá. Nem a lepkék hordták neki össze, megdolgozott érte.

De mindegy, a sztori szempontjából ez csak annyira fontos, hogy tisztában legyünk vele: ez az ember addig nyújtózkodik, ameddig a takaró ér. És évek óta Mercedes-rajongó, mert szereti a márkát. Fekvőlámpással kezdte sok-sok évvel ezelőtt, de 2005 óta egy második szériás CLK 200K-val jár. Szereti, mert automata, csendes, jó utazóautó, pláne, hogy ő maga nem egy száguldozós típus (neki a 160 már nagy tempó).

Most is csak annyit mondott, kis csalódottsággal a hangjában, hogy persze, semmi gond, kifizeti, mert ez benne van a pakliban, az autót pedig szereti. De azért többet vártam, Pista, egy Mercedestől.

120 ezer kilométernél kell ezeken az M271-es motorokon vezérlést cserélni. Jani autójában pontosan 120 ezer volt, amikor egy forgatásra begurulva egyszer csak nem indult be többé. Karbantartott, nem elhanyagolt autó. A szerelők csak legyintettek, M271, ez mind ilyen, nyúlik a lánc és lám, eszi a vezérműkerekeket. Nyilván volt hangja, persze, egy ideje biztosan szólt már, de önök szerint, mit hall ebből egy tökéletesen zajszigetelt autóban egy zenehallgató tulaj? Semmit. Hiszen ha hallott volna, nem várja meg, amíg ilyen állapotba kerül.

Nem kell nagyon túrni a netet ahhoz, hogy kiderüljön: bizony voltak gondok ezekkel a motorokkal, az egysoros, silány és nyúlós vezérműláncokkal- és kerekekkel, amelyeket így megesz a kinyúlt lánc. Sok esetben bőven 100 ezer kilométer alatt. Szóval, legyenek óvatosak, jó autók ezek, de a biztonság kedvéért nézzék meg, mi a helyzet a vezérműfedél alatt az M271-es motornál. Mert ez így, eddig hat kiló, baráti áron. És hát... nem szép látvány, pláne egy Mercedesnél. És van ott más is, ami furcsa, nézzék meg a képeket.

Alig pár nappal a rendezvény előtt kezdenek felpörögni a XI. Belsőség-találkozó körüli dolgok. Ez egy pár hasznos infót tartalmazó posztocska, megelőzendő a sok kérdést. Ja, hogy nem tudod, mi ez? Itt elolvashatod, de röviden csak annyit: ez az a hétvége, ahol együtt szórakozik a szerkesztőség és az olvasók. Itt.

Először is egy kicsit bővebben a programról, ami igazán laza és abszolút fakultatív jellegű, aki akar, kipróbálhatja magát, de messze nem kötelező. Szerintünk vicces lesz.

Érkezés pénteken (augusztus 8.) 15.00-tól. Szabad duma hajnalig, zenélés, fürdés, foci vagy akármi (filmnézés pl.) folyékony kenyér fogyasztásával kombinálva a kellő (de)hidratáció jegyében.

Szombat (augusztus 9.):
10.00 - 12.00 - Kérdezz-felelek avagy Hogyan működik a Totalcar és miért úgy? Mit szeretsz és mit nem szeretsz. Belterj-maxima V6.
Helyszín: tábortűzhely, fűben heverve, műanyagszéken, féllábon állva, akárhogy.

Ez itt az, aminek olvasod. Egy laza beszélgetés arról, amit tudni szeretnél (vagy nem), egy kis betekintés abba, hogyan készül és működik a Totalcar, mennyit küzdünk a külső elemekkel és hogyan dolgozzuk ezt fel, illetve egyéb belterjes dolgok. Közben persze elmondhatod, mit szeretnél, ha másképpen csinálnánk, mik a kedvenc cikkeid és talán a végén ez is segít egy kicsit abban, hogy még jobb legyen a magazin, amit fogyasztasz.

14.00 - 15.00 - Cikkírás, tesztelés, alapdolgok kezdőknek.
Winkli volt a kitalálója ennek és tényleg remek ötlet. Nagyjából egy órában megpróbáljuk elmagyarázni és elmondani, hogy szerintünk mi is kell egy jó teszthez. Akik ebben részt vesznek, azok laptopot hozzanak magukkal, mert a workshop záróakkordjaként egy adott járműről kellene egy tesztet írniuk max. 4-5 ezer karakterben, amit aztán az esti workshopon szétcincálunk. Ezeket a műveket le is hozzuk itt, a blogon és a nép közé vetjük, hogy meglássátok, milyen érzés. Remek lesz!

15.00 - 16.00 - Fotózzunk autót! Alapdolgok kezdőknek.
Ez a workshop szervesen kapcsolódik ugyan az előzőhöz, de önállóan is megállja a helyét, hiszen megtanulsz belőle legalább alapfokon komponálni és autót/motort/járművet fotózni. Ehhez gépet is biztosítunk, ezzel kéne elvégezni a fenti feladatot, majd képszerkesztőnkkel karöltve elkészíteni az ultimate címlapfotót!

Már elég ideje van a családban a Balenónk ahhoz, hogy kijelentsem: nem egy különleges darab. Még ha elvonatkoztatunk élemedett korától, akkor sem. Akkor sem tartozott az élmezőnybe, mikor új volt. Intő példa mondjuk beleülni egy vele egyidős Corollába, hogy érezzük. Ez pici nyers darab. De talán ez is a szerethető benne. Mondjuk, ha belegondolok, hogy egy bő évtized múlva már veterán lesz... de nem gondolok bele. Sosem lesz érték, ha mást nem, hát ezt megtanultam a Csikós mellett eltöltött évek során.

Azt is megtanultam már, hogyha egy Balenót megforgatunk még egy kis osztrák útszóró sóban, végképp kitolunk vele. Az osztrákok tényleg nagyon sóznak telente, és az öreg autó náluk rohad, nem is akárhogy.
Mire gondolok? Tavaly tavasszal, egy szép, napos szombaton megtankoltam, szokásom szerint, tele. Azon lehet vitatkozni, hogy mi a jobb, sokszor keveset vagy kevésszer sokat, de én jobb szeretek ritkán a kútra járni. Leállítottam a napon, majd nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy valami csöpög belőle. Benzin.

Igazi élményroadster. A hétköznapokban is.

Az autót amúgy mindenki megnézi, legyen csaj vagy fiú, fiatal vagy idősebb, egyszerűen a rikító piros szín és a gyári króm dolgok vonzzák a tekintetet.

Az előző részek tartalmából:
Elkezdtem Volkswagen Bogarat keresni.
Vettem egy bogarat, örültem neki.
Elkezdtem szerelgetni, kiderült, nagyon élvezetes dolog.
Kasznit cseréltünk rajta, szép sárga lett.
Ebben a részben pedig felpolírozom

Ez volt az utolsó előtti mozzanata a kasznicserének: az én két vékony kerekem, rajtuk a vadiúj gumikkal mentek Marcinak, cserébe a szélesített felnikért, amin lefutott gumik voltak. Pokoli mázlival találtam mintaazonos gumit hátra, pár éveset, két darabot. Juhééééj!

A kasztnicsere után bőven akadt tennivaló. Nem mért a sebességmérő, meg amúgy is mást mutatott az óra, mint az eredeti, ezért megbeszéltük Marcival a cserét, hogy ne essünk ki az olajcsere, tankolás és egyéb ritmusokból. A gumicsere után az APV Rt. székháza előtt, az újlipótvárosi lakosság nagy csodálkozására szétkaptuk a bogarakat, és óraegységet cseréltünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megálltunk a MOL kút mögött, üresre pakoltuk a csomagtartókat, ki a járdára, és derékig az autókban túrva szitkozódtunk.

A szigetelőszalagot is oldja a gázolaj

 - Itt vagyok a Rakparton és megállt az autó – búgta a telefonba feleségem. A legjobb hely az elakadásra. Másodszor csinálja, rutinja van benne.  Érdekes a közlekedőtársak reakciója, a villogó elakadásjelző és a kocsi mellett pingvinező nő kürtölési kényszert vált ki az emberekből, hátha a hanghullámok segítenek átlendülni a nehézségeken. Üzenem, hogy nem. A másfél tonnás autó tolásához ennél több empátia szükséges. Ezúttal családi segítséggel sikerült biztonságos helyre tolni.

Sok rajongó panaszkodik napjaink Forma-1-es autóinak hangja miatt. Joggal teszik ezt, hiszen az élmény legalább felét – ha nem többet – az agresszív sivítás adja. Aki még nem hallotta élőben, az nem biztos, hogy érti, mert tipikusan arról a hatásról van szó, amit nem is annyira a fülünkkel, hanem a belső szerveikkel érzünk. Persze meg lehet érteni a mérnököket is, hiszen az FIA egyre szorosabbra húzza a béklyóikat, de nem volt ez mindig így. Például itt ez a Matra MS11-es 1968-ból.

A Matra az évtized elején még a Forma-3-ban indult, ahol egész szép sikereket ért el. A fordulat 1965-ben következett, amikor egy bizonyos Ken Tyrrel került a csapat élére, ő egy ifjú tehetséget, Jackie Stewartot szerződtetett pilótának, majd egy kategóriával feljebb léptek. A sztorinak úgy kéne folytatódnia, hogy a többi pedig már történelem, de nem volt ennyire egyszerű a dolog. Az F2 már keményebb diónak bizonyult, mint az eggyel kisebb géposztály, így a csak a következő évben sikerült a Brabham-es Jacky Ickxet legyőzni.

A legnagyobb dolog: bementünk Rómába. Igaz, a Colosseum melletti fotózkodás elmaradt, mert akárhányszor is jártuk körül a területet, mindenütt barikádokba botlottunk, marcona rendőrökkel a réseknél, de nagyrészt meglettek azok a fotók, amikről álmodni se mertem. A kisautó az Angyalvárral, a kisautó Vittorio Emanuele írógépével, a kisautó a Trevi kúttal (ami évek óta gyalogos terület, de a sarkánál belátni, igaz, épp renoválják), a kisautó a távoli Colosseummal, a kisautó a Fórum végével. Eufória a köbön.

Az Index nemrégiben írta meg, micsoda riasztó látogatottságot ért el a Magyar- és az előtte megtartott Német Nagydíj. Pedig egyik sem volt rossz, de azért ne dugjuk homokba a fejünket, pláne annak tükrében sem, hogy a Német Nagydíj idején megtartott kamionverseny-hétvégére kétszer annyian látogattak ki, mint a Forma-1-re.

Hahó, ugatjuk már pár éve, hogy talán ideje lenne visszahozni a nagyfiúkat is a ringre. A mondvacsinált ellenérveket pedig akasszák fel a falra, a statisztikák fölé. Mi szóltunk, ismét!