Ordenáré, de imádni való szopóroller

Szóval lett egy papíron 67-es Bogárautóm, ami mindössze két darab 67-es alkatrészt tartalmazott: az anyósülés felőli ajtót és a motort.

Az úgy volt... van a családban ez a kis Colt, ami igazából Mirage, mert amerikai piacos. Városi rohangászósnak vettük vagy tíz éve. Kimondottan automataváltós kisautót kerestünk, mert anyukám már rég leszokott a kézzel váltogatásról, apámnak a betegsége miatt az utolsó autói mind automaták voltak. Ez a Mitsubishi Mirage mindenben megfelelt, automata, szervó, klíma, kis motor, stimmelt az ára is, mi kellhet még? 

 

A napokban futotta be a közösségi médiát a BBC Autos infógrafikája, amely a Dodge Challenger Hellcat árát firtatja. Azt a kérdést már rengetegszer végigjártuk, hogy van-e értelme a nevetségesen erős utcai autóknak, most nem is ez a lényeg. Ami kirívó, hogy 700 lóerőt vihetünk haza, szinte apróért.

Ezt azért el kell ismerni. Az autók, a csaj, a hely és a képvilág is rendben van. Transzfogarasi út, lefűzve. Nice job, ZPerformanceWheels! Főszerepben: Ramona Rusu, Gabi Imre, E30V8 x 2.

Csak letöröltem róla a port.

Amikor megjelent az előző teszt rögtön elkapott a hév, hogy miért ne lehetne megcsinálni a Totalcar saját kis dolgozatát. Kezdetben még nagyon nehézre sikeredett de itt van a végleges verzió, amit most te is kitölthetsz! Lehet, hogy valamelyik kérdésnél több helyes válasz is elfogadott, ezekre figyelj oda. Az eredményedet kommentben várjuk.

 

Nem is tudom, mit fog szólni Csikós, ha meglátja a képeket. Örülni fog, hogy az asszony szolgálati 190-ese is szinte oldtimer, vagy elkeseredik, hogy már plasztiklökhárítós autókra is lehet OT-rendszámot akasztani? Pedig hát ez a realitás, az első Baby-Benzek bőven betöltötték a harmincat. Hihetetlen, nem? 

Csatahajó

Mondták, hogy milyen jó a bőr, mert a szennyeződéseket csak vízzel le kell róla törölni. Meg is látszott a bőrös példányokon, hogy maximum ennyi "karbantartást" kaptak.

Bár elcsépelt és meddő minden vita, ami úgy indul, hogy Forma 1 kontra ez vagy az, a szofisztikált és steril autóversenyzés kontinenséről könnyen ugrunk mindenre, ami kicsit nyersebb, férfiasabb, és szintén háromszáz fölött zajlik. Most nem szállunk fel a hullámvasútra, ezért sem egy bezzeg-kontextusban ajánlott a következő videó az IndyCar ma esti zárófutamához. Kedvcsinálónak tessék, tizenöt perc kemény onboard-pornó a múltheti versenyről.

Az úgy volt, kezdeném a Tanár úr kérem diákjának stílusában – és igazából így is érzem magam –, hogy most lebőgtem. De nemcsak én, hanem, ha lenne türelmem, illetve kedvem, hogy atomokra csesszem szét az idegeimet, akkor név szerint rá tudnék mutatni, hogy mások is, szép számmal.

- Láttam egy zombit a lépcsőházban. - Belógunk a cateringre? - Szerinted mi az a lefóliázott tartály, ami itt lóg a darun? A szerkesztőség monoton spiáter-téligumi-kisturbós szólamokra tagolható kánonát új típusú mondatok színesítik csütörtök óta, amikor megindult a sáskajárás az épületben. Filmet forgatnak a Flórián téren, Spectral a munkacíme, számomra ismeretlen színészekkel. Valami zombiapokalipszis a téma (ásít).

Amikor az augusztusi Heti merítésbe beraktam a kiégett Audit, nem sejtettem, hogy kis híján a sorsára jutok. Nyaralás közben lassabb menetben benzinszagra lettem figyelmes. Gyorsan körbenéztem a motortérben meg a tank környékén, de semmi, és utána el is múlt a szag. Mivel tankolás után voltam, biztos kicsit félrefröccsent, azt éreztem.

Íme, nézzék meg milyen átlátszó módszerekhez folyamodnak, akik le akarják járatni a Toyoták megbízhatóságát. Lépésről lépésre követhetik, ahogy a sunyi befeketítési kampány begyakorolt lépéseit végrehajtják. Ám sajnos nem jön össze, mert nem gondoltak minden részletre.

fig 1.

Csütörtök délután, Szentendrei úti felüljáró, csúcsforgalom. Már ez is gyanús. Kapaszkodjanak, a java még hátravan, egy rafinált összeesküvés áldozata az, aki elhiszi: elromlott az Avensis.

fig. 2.

Figyeljék csak a helyszínválasztást! Véletlenül - értik - pont lezártak egy-egy sávot egy forgatás miatt (háttérben az ott egy daru, a lámpákkal). Ergo: dugó van, a kocsik lassan mennek, jól meg tudják figyelni, hogy egy minimum 11 éves Avensis elromlott!!!!! Ráadásul a beépített ügynök testi épsége veszélyeztetése nélkül végezheti gyalázatos gerillamarketing-akcióját. Úgy tesz, mintha segítséget hívna.

fig. 3.

Megérkezik a "segítség"! Véletlenül egy (sose k)Opel. De ne dőljenek be neki.

fig 4.

Gonoszul olajszint-ellenőrzést színlel a szemmel láthatóan összeszokott páros. Ha megfigyelik, az is látszik, hogy a Toyota gázos, ott sárgállanak az injektorok.

fig 5.

Ezután előkerül a vontatókötél. Véletlenül volt kéznél. Narancssárga. Ez még fontos lesz!

fig. 6.

Az első porszem a gépezetben: a vontatókötél nem megy be a vontatószembe? Ezt nem is értem.

fig. 7.

Előkerül a kettes számú bűnjel: egy másik vontatókötél! Ezek tényleg készültek.

fig. 8.

És itt bekövetkezik a dráma csúcspontja. A mókának vége, a színlelt lerobbanási-vontatási jelenetnek vége. Elrakják a rekvizitumokat, és a Toyota saját erejéből elhajt!

fig. 9.

Ezután az Opel is jónak látja távozni, nehogy a népharag ellene forduljon!

A történetre adható, egyetlen értelmes magyarázat az lehet, hogy egy elkeseredett Avensis-tulajdonos így próbált protestálni az évek óta csak ismételt WD-40 kezelésekkel elhallgattatható kormánynyikorgás ellen. Valószínűleg ezrek látták a jelenetet a felüljárón. Hiába, a Lambósok nyilvánosan szétverik a kocsit, a toyotások szolidabbak, de azért dörzsöltek is. Kérem, értesítsenek minden arra járót, hogy kamu volt az egész, ne dőljenek be a rafinált trükknek!

 

A remekül sikerült Belsőség-találkozó után Ljubljana felé vettük az irányt. Szlovén barátaink szeretete (és konyhaművészete) mágnesként vonzza az egész családot. Számtalanszor bejártuk a várost, de valahogy csak most sikerült eljutnunk az apró ország még apróbb vasúti múzeumába.

A múzeumlátogatók egészséges szkepticizmusával szurkoltam le a belépő összegét a 25 év körüli lánynak. Az elvárásoknak megfelelően restaurált szobrok fogadtak minket, szépen kifényesítve. Gőzmozdonyok, semmi más. Ekkor a fiatal lány odalépett hozzánk és félve megkérdezte, hogy szeretnénk-e bemenni a műhelybe, ahol Tito 424-esét restaurálják éppen. Hogy a viharba ne!

Imádtam a hétvégi Belga GP-t. A világ legszebb helyén, egy csodálatos pályán soha nem volt még rossz futam és feltett szándékom, hogy egyszer autóval is kipróbálom, ha már annyit szimulátoroztam rajta. Az Eau Rouge-Raidillon-kanyarkombináció pedig vitán felül a világ legjobb kombója. Nagyon gyors, gyönyörű ívű, az alján összenyomorít, a tetején kidob miközben elképesztő erők hatnak a testre. Imádom. És imádják a versenyzők is. Kár, hogy még senkinek nem jutott eszébe egy lassító-kamerát fixen odarakni az aljába, mert akkor látnánk igazán, hogy valójában négy kerékkel csúszva zuhannak bele ezek az őrültek és ha nem veszik el, akkor a tetején dobbantva repülnek ki belőle, éppen csak érintve a rázókövet. Bahhh... gyönyörű kihívás, emberes teljesítmény.

Szóval éppen ilyen felvételeket kerestem, miközben rábukkantam erre a nem túl friss videóra. Emlékszem, hogy egyszer már könyvjelzőztem, de az új szerkesztőségi géppel együtt odalettek a régi bookmarkok is, pedig érdemes megnézni. Főleg azoknak, akik előszeretettel szapulják a kevésbé szerencsés vagy gyengébb autóban ülő pilótákat. Mert ez mutatja meg valójában, milyen is egy Forma-1-es autó belülről. (A másik a Monacói helmet cam, arra is érdemes vetni egy pillantást.)

Remélem szép, nagy képernyőn nézte meg mindenki és jól látja a számokat, miközben esőgumikon öblöget Di Grassi. Durva és elég demonstratív.

Gianni kitalálta. Két pohár bor között, bal kézzel rajzolt egy egyszerű gépet, egy éket. Mielőtt az esti AS Roma meccsre kapcsolt volna a Rai1-ról, még azért csavarintott rajta egyet, ezért nem lett fából az az ék. Nem aggódott, hisz mi baj lehetne? Az ék akkor is egyszerű, ha nem fa. Az Alfa Romeo 159 Sportwagon pedig gyönyörű. Ha meg baj lenne, majd az Alfa-rajongók úgyis a Bosch-alkatrészekre fogják, vagy a törődés hiányára. Aki meg eddig sem hitt az olasz autókban, ezután sem fog. Persze akadt olyan is, aki eddig hitt, de már nem. Meg olyan is, aki az olaszt elhagyva tervez szintet lépni és vásárol franciát. Egy volt és egy leendő ex-alfakombis, Pista és Karotta tárgyalta ki, miért is nem olyan egyszerű a faék. Pláne, ha még csak nem is fa.

A kolosszus, vagyis ha kevés a Rolls-Royce

Sokan lebeszélnek a 350-esről, pedig nem rossz az, és hengerfejes sem lesz, ha nem gyilkolod hideg motorral, bemelegíted menet közben magas fokozatban, és 70-fokon már akár rá is léphetsz, nem lesz hengerfejes!

András, az Iveco PR-ese azt mondta, szerinte közepes, mármint méretre, de érdemes megnézni. Amikor kijöttünk, megkértem, hogy ha legközelebb valaki megkérdezi, nyugodtan mondja csak, hogy nagy, és bár Olaszországban van az UNESCO-világörökség kétharmada, és a Torinói Autómúzeum nem számít bele, ez a maga műfajában nagyobb durranás, mint a Colosseum, a Szent Péter bazilika, vagy a Forum Romanum.

Az előző részek tartalmából:
Elkezdtem Volkswagen Bogarat keresni.
Vettem egy bogarat, örültem neki.
Elkezdtem szerelgetni, kiderült, nagyon élvezetes dolog.
Kasznit cseréltünk rajta, szép sárga lett.
Az egyik részben pedig felpolíroztam
Ezúttal lerobbantunk az út szélén

Lilla: Ez a csotrogány nem fogja kibírni addig, az tuti. Legalább vigyük el az én kis szerszámkészletemet a Mazdából. Vagy menjünk azzal.
Tibby: Ugyan, nem lesz itt semmi gond, hiszen a kerékcsapágyakat és a fesszabályzót is kicseréltük.

A Velencei tó magasságában blokkolt a bal első kerék, majdnem keresztbefordítva az autót. A hegyhátszentjakabi Belsőség találkozóra igyekeztünk az M7-esen. A Bogárhátú némi égett szag és füst keretében lelassult, de kormányozható maradt. A leállósávon elgurulgattunk az első kihajtóig, alig egy kilométerre, majd onnan Pázmándig, a Hegyalja vendéglő parkolójáig. Szinte lépésben, mondjuk hússzal. Ott a tűző napon kézifékkel megálltunk, és néztünk egymásra Böbével és Lillával, hogy ez most mi volt?

Eddig nálam ez az év videója. Tudom, hogy nem friss, de most láttam először. Igazi, rendes, őszinte háztáji barkács, ahogy azt egy szükségből mindenhez kicsit értő paraszttól az ember megszokta. És tökéletes humor, egyszerű eszközökkel.

Mert mit csinál az ember, ha van egy tizenkilencezer köbcentis, V12-es, léghűtéses Deutz motorja a padláson? Kereket szerel rá, a traktor mögé köti (mert azért valamivel mozgatni is kell), és néha beindítja. Nagy motor, kell az indításhoz a kraft, ezért a traktor teljesítményleadó tengelyével (TLT) pörgeti meg a behemótot. Már a barkács-csatlakozó, az önkioldó rögzítőstifttel együtt megér egy misét, pedig hol vagyunk még a csúcsponttól. 

De mit is lehet egy hátbrzongatóan szép hangon járó, 200 lóerős motorral kezdeni? Hát varrógépet hajtani! Jean-Pierre kedveli a német technikát, a Deutz tengelyéhez egy Singert csatlakoztat. Nekem itt elállt a lélegzetem. Magnifique! Chapeau!

A koronát az egészre a túlmozgásos terrier teszi fel, aki addig nem fog megnyugodni, amíg a lendkerék ki nem veri pár fogát. Csodás videó, mondtam már?

Azt sejtettük, hogy Prokee Parkolásasszisztens? Tolatóradar? Mind felesleges filefranc című posztjához jönnek majd olyan alternatív megoldások, amiktől leesik az állunk, de tothbel felhasználó Suzuki SX-4-ének periszkópos kamerája mindenen túltesz.

"Egy Philips 7" monitor lett beépítve egy házilag gyártott műanyag középkonzolelembe. A kibillentés 5 Volttal, a behúzás 12 Volttal megy. A gyári középkonzolelem nyitható fedele és a szivargyújtó lett megtartva a többi saját terv. Tartozik hozzá a lökhárító alól periszkópszerűen lesüllyedő és indexre elforduló kamera, amely, ha nem használjuk visszabújik a lökhárító alá."

Szép, igényes és profi munka, gratulálunk. Aki pedig hitetlenkedne, hogy ez jól működik, nézze csak meg a videókat:

Így jön le a hátsó lökhárító alatt a kis kamera

Így forog az index kapcsolásával

És a legprofibb a képernyő nyílási mechanizmusa rükverc kapcsolására

Több gyártó is megirigyelhetné ezt a profi, összehangolt működést. A szerkesztőség egy emberként gratulál.

Simson Marci posztolta legfrissebb fejlesztését a garázsba állást segítő rendszerről:

...amiről nekem meg eszembe jutott számtalan egyéb megoldás is, a szépemlékű Ezermester barkácsmagazin olvasói ötleteit megszégyenítő kreativitással.

Az Autófílián is lőttünk már kreatív ötletet, de a Dacia klub oldalán is találunk labdás javaslatot - nekem egyébként ez tetszik legjobban. A padlóba fúrt léc is elterjedt, a megfelelő pontban rögzítve megfogja a kereket.

Ezek azonban egy-egy autóra kalibrálva működnek csak, ellentétben a falra ragasztott (esetleg csak oda támasztott) hungarocell lappal, ami bármilyen autónál megbízható nyiszorgással jelzi a szabad terület végét.

Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a tízmillió mérnök országában ezeknél CSAK JOBB konstrukciók léteznek, ezért kommentben várjuk az ötleteket.

Tehát, te, Kedves Olvasó, hogyan parkolsz?

Mostanra már mindent tudunk a Szigetről: nyereséges volt, sokan voltak, nagyjából mindenki boldog –talán a sünöket kivéve. Érdekes, hogy amit a statisztikákban is említettek, miszerint sokan szenvedtek a végtagsérülést, a helyszínen is ki lehetett szúrni. Feltűnt, mennyien bicegnek mankóra támaszkodva.

Szombaton voltam kint, kimondottan azért, hogy megnézzem, milyen autókkal jöttek a fiatalok, meg az is érdekelt, a szigeten dolgozók mivel tartják mozgásban a bulit. Ez volt a nap,amikor kudarcba fulladt az ős-Honda Jazz (Japánban City néven futott) beszerzési kísérletem (illetve lett, de addigra már késő volt). Nagyon jó gépeket találtam, a kempingben széles spektrumon mozgott a felhozatal, volt ott minden. A Szigeten fellépők és a rendezvényt üzemeltetők is izgalmas autókat-motorokat használnak a napi hajtásban, ezeket is megmutatom, érdemes egyik-másik képen hosszabban elcsemegézni.

Néhány hete készült egy poszt, ahol szóba került a Top Fuel versenyzés. Abszurd dolog, amit talán a számok jellemeznek a legjobban. Például csak a csavarkompresszor hajtása 900 lóerőt emészt fel, de nem baj, mert a motor amúgy is legalább 8000 lóerős. Percenként 291 liter üzemanyag fogy – vagyis csak fogyna, hiszen mindössze bő 4 másodpercet jár a motor. Ami talán a legmeredekebb, hogy a kiáramló kipufogógáz majd' 400 kilónyi leszorítóerőt termel. Lehetne még ragozni, de akárhonnan is nézzük a pilóta egy atomvillanást lovagol meg, ami mindenhogy rizikós. 6 g ver tarkón a rajtnál, és 6 g présel fel az övre, amikor kinyílik a kevlár ernyő. 

Mindezek fényében inkább az a csoda, hogy nem az összes futam végződik így: