Elképedtem, amikor életemben először láttam termeszvárat. Ezek az apró rovarok hogyan hordanak össze egy ember nagyságú kupacot? Félelmetes, ahogy ott zsizsegnek körülötte. Itt valami nincs rendben, ha így folytatják, bekebelezik a következő falut. Nézd már, ott az a hatalmasra nőtt, centis példány! Ezek mutánsok! Felzabálják alólunk a bolygót! Meneküljünk!

A termeszvárak forró helyeken a Föld mágneses mezejének megfelelő irányban épülnek

Vannak a világban első látásra furcsa, nehezen magyarázható jelenségek, amikről aztán, ha utánanézünk, kiderül, hogy tök normálisak. De nem csak a természet, az ember is létrehoz bizarr tárgyakat, eseményeket, néha halmozza is őket. Ha lenézne ránk egy marslakó, vajon hogyan magyarázna meg egy F1-futamot? Egyforma autók mennek körbe-körbe, és ezt az egészet milliók nézik száznyolcvanas pulzussal az egész Földön. Monománia. Betegség. Nincs ezeknek már sok hátra.

Azt olvasom, hogy:

A kínaiakkal történő kínai nyelvű beszélgetést nehezíti, hogy a mandarin nyelv nagyrészt kétszótagos szavakból áll. Minden szótag négy különböző hangsúlyt kaphat: magas, emelkedő, ereszkedő, ereszkedő-emelkedő, plusz lehet afféle hangsúlytalanul eleresztett. Ez többmilliárdnyi szárnyalás-szarnyalás-félreértésre adhat alkalmat.

És az jutott eszembe, hogy itt egy népszerű kínai nyelvtörő:

石室诗士施氏，嗜狮，誓食十狮。氏时时适市视狮。十时，适十狮适市。是时，适施氏适市。氏视是十狮，恃矢势，使是十狮逝世。氏拾是十狮尸，适石室。石室湿，氏使侍拭石室。石室拭，氏始试食是十狮。食时，始识是十狮尸，实十石狮尸。试释是事。

Pár nappal az angol Totalcar Magazine-on megjelent Linea tesztem után (köszi annak, aki fordította ; én magyarul írtam) eszembe jutott az az apró tény, hogy a Linea-ügynek lett utóélete.

Konkrétan arról van szó: a Linea tartósteszt ötlete annak idején úgy jött, hogy tartósbér-autóként évekig használtam, beletettem vagy 80 ezer km-t, majd a flottakezelő jelezte, hogy lejárt az ideje, másik autót kapok.

Ilyen tényleg csak egyszer történik az emberrel, mindegy milyen hosszú az élete. Pedig az egész csak egy szokványos autó bemutatónak indult Saint-Tropez-ban.

Lütyő csendőr (Istenem, de utálom ezt a Lütyő nevet nekem csak Cruchot marad, én még feliratos videó kazettákat néztem rongyosra) városában jártam, tudják, a hely, ami valamikor egy álmos dél-francia kis halászfalu volt a Côte d'Azurön. Mióta Brigitte Bardot felfedezte magának, Saint-Tropez-ben nyaralnak a gazdagok és szépek. BB imádta a kis falut, mert csendes és kicsi, de akaratán kívül ő maga tette azzá a településsé, ami ma.

Első

Majdnem a tipikus "bácsiautó": egy-két helyen rohadás a sárvédőívek környékén, egy-két horpadás a kapu benézése miatt, de egyébként semmi. Olajcsere, szűrők cseréje otthon. Műszakihoz a fékrendszert nézték át, máshoz nem kellett nyúlni.

A Chevrolet Spark/Daewoo Matiz vezetőüléséből fejét fogva előkerülő nő hálát rebeghet a mérnököknek, akik a modern kamionok őrületesen hatékony fékrendszereit fejlesztik. A videó tökéletesen bemutatja, hogy egy modern nyergesvontató fék- és menetstabilizáló rendszerei és egy jó sofőr együtt mire képesek. Az igazság az, hogy többször is visszatekertem és újra megnéztem, hogy elhiggyem, amit láttam. Valószerűtlen, hogy egy ekkora batár ilyen gyorsan meg képes állni.

Tudják, mi segíti a kamionsofőrt, hogy elkerülje az ütközést az ilyen helyzetekben? Modern fék- és menetstabilizáló rendszerek, meg akkora féktárcsák, mint egy családi pizza, és a hozzájuk tartozó fékbetétek, amik simán kiadnának négy személyautó fékbetét.

Annak idején, amikor a nyolcvanas évek über-Porschéja, a 959-es megjelent, már tudta a gyártó, hogy előbb utóbb-tovább kell majd lépni. Tudták jól, hogy egy olyan őrült fegyverkezési verseny veszi kezdetét, amely azóta is tart. Mert tény, hogy már a 959-F40 páros előtt is létezett a LEG-szindróma, de az igazi haddelhadd pontosan ezzel a két típussal kezdődött. És azóta is tart.

Áprilisban kirándulni mentünk. Prágát és Drezdát vettük célba, négy gyerekkel. Útközben pedig itt-ott megálltunk, és megnéztük, amire kíváncsiak voltunk. Most a részletek jönnek, megtudhatjátok, mivel szórakoztattuk a gyerekeket - meg persze magunkat is.

1. LO37-es mintájú géppuskafészek

Hol: Zohor, Szlovákia
Megnéztük: igen
Mikor: Vasárnap, hazafelé
Tetszett: igen

1936 és 1938 között a csehszlovák kormány komoly erődítési munkákba kezdett. Rövid békés időszak után ismét teli volt a gatya, ekkorra ugyanis egyértelműen látható nyoma volt nem csupán a német, de a magyar újrafegyverkezésnek is. Különösen erős figyelmeztető jel volt, hogy 1935-ben létrejött a szudétanémetek pártja, amely egyáltalán nem titkolta, mennyire helyteleníti, hogy nem az anyaországukhoz tartoznak. A diplomácia kapcsolatok jól kiszámíthatóan romlottak, az ország határainak több, mint felén olyan országokkal osztozott, amelyekkel meglehetősen hűvös viszonyban voltak.

Nem voltam benne biztos, laknak-e benne agresszív csövesek, ezért előbb a gyerekeket küldtem be.

A kezelhetetlenül hosszú határ védelmét egyfajta bebetonozott csatárlánccal képzelték el. Ma ezt a láncot az akkori csehszlovák államfőről Beneš-vonalnak nevezzük. Egymástól látótávolságra lévő, a köztük lévő távolságot belőni tudó vasbeton építményeket terveztek. Az építmények földdel borított hátukat fordították egymásnak, a két (a bejárattal szemben állóval három) lőrésükkel pedig egymást védték. Nagyobb, lőszerraktárként, vagy komolyabb csapatfedezékként szolgáló betonblokkok is épültek,

A hetvenes évek elejére a Formula-1 kezdte levetkőzni az ős grand-prix-korszakból megmaradt ösztöneit. Ekkoriban halt meg a legjobbak közül Lorenzo Bandini, Jo Schlesser és Jochen Rindt, és a huszonéves sorozat döntéshozóin, valamint a nagydíjak szervezőin egyre nagyobb volt a nyomás, hogy javítsanak a biztonságon. Az autókkal ekkor még nem tudtak mit csinálni, már a bukókeret is óriási előrelépés volt, így elsősorban a versenypályákat vették elő. A versenyzők és a szervezők kezdték belátni, hogy bukótér és szalagkorlát nélkül orosz rulettezni nem lehet a végtelenségig. Az egyik nagy áldozat a Belga Nagydíj volt, ami egy sajnálatos pályaváltással tudta csak kimozogni a megszűnést.

Jo Bonnier Cooperje lóg egy Spa-i támfalon az 1966-os belga nagydíjon

A belgák 1968-ig tizenhét világbajnoki nagydíjat rendeztek. Mindet Spa-Francorchamps-ban, egy közútakból összeollózott, izgalmas pályán, ami részben a mai Spa rokona. Keskeny aszfaltját domboldal, fák, néhol egy-két házfal szegélyezte, bukótér csak elvétve akadt, azok is leginkább szűk füves puszták voltak. A kori viszonyok mellett nem volt egy kirívóan veszélyes versenypálya, de ahhoz elég meredek volt, hogy 1969-ben elkaszálja a szigor, és a Belga Nagydíj kikerüljön a naptárból. Ekkoriban a stílusát tekintve hasonló Nürburgring is a felerősödő biztonságvágy áldozata lett: miután a szervezők nem tudták teljesíteni az elvárásokat, a GPDA (Grand Prix-Versenyzők Szövetsége) nyomására egy évre átvitték a Német Nagydíjat a Hockenheimringre.

Akár városba, akár szerpentinre de csak cascoval!

Különböző anyagi megfontolásokból kiindulva életem első autója egy Suzuki Swift lett, majd a második is, aztán ha már így bevált maradtam ennél a márkánál.

Reggeli mellé fogyasztottam egy kis autóversenyt. Mostanában amúgy is koplalókúrán vagyok, pláne, mióta a gyömrői vasasnál ráálltam a mérlegre én is és kiderült, hogy ha fémből lettem volna, akkor már egész szép összeget érnék. Úgyhogy most nincs kaja, csak napi egyszer (ez bevált és működik), helyette elütöm a gyomormorgást autóversennyel.

Az elmúlt szűk egy évben nem vittem túlzásba az E21-es BMW-mről szóló posztokat. Ennek persze meg is volt a maga oka: időm az mindig éppen annyi volt, hogy eldönthettem, írok egy rövid szösszenetet, vagy inkább megpróbálok valamire haladni az autóval. Közben a feneketlen szerkesztőségi levelezőlistát azért szpemmeltem az élet nagy kérdéseivel, és az internet legmélyebb bugyraiban portyáztam a legszükségesebb alkatrészek után. A tavasz beköszöntével azonban már az sem lehetett kifogás, hogy a műhelyben hideg és sötét van.

A Hockenheimringen, kívülről nézve legalábbis, egész lazának tűnt a szombati nap. Persze a csapatok keményen melóztak, de még gond nélkül be lehetett jutni sajtóbelépővel a pit lane-be, még akkor is, amikor a DTM-autók voltak a pályán, illetve jöttek ki gumicserére.

Lángot okádó, ordító gépek. Ez nem az F1, itt senki nem panaszkodik, hogy nem hallja rendesen a motorok zaját

Nem kérdés, a bokszoknál az ember legjobb barátja a füldugó, én sajnos erre nem gondoltam indulás előtt, de szerencsére a sajtóközpontban adtak. Mindegyik futam autói (FIA Formula 3, Porsche Carrera Cup, Volkswagen Scirocco R-Cup és persze DTM) veszett hangosak tudnak lenni, a DTM-gépek viszont mindkét oldalon felkar vastagságú kipufogóból ordítanak, szabályosan fáj, amikor valamelyik gép közvetlenül melletted felordít.

Hojjojoj, kicsit kirojtosodott a Porke feneke!

Nézőből már jóval több volt a bokszok környékén is, mint pénteken, de telt házról véletlenül sem lehetett beszélni. A pályán a DTM-taxik csúcsra voltak járatva: mindegyik márka több autóval is kocsikáztatta a rajongókat, újságírókat.

Dubajról legtöbbünknek minden bizonnyal a jólét, a gazdagság és a fényűzés jut eszébe. Hatalmas felhőkarcolók, mesterségesen épített sziget, minden utcasarkon luxusautók, százmilliós járművekből álló rendőrségi flották. Az igazság azonban az, hogy 2009-ben az Egyesült Arab Emírségekbe is begyűrűzött a válság, számos építkezést leállítottak, az ingatlanárak visszaestek.

Szomorú kimondani, de a belső égésű motor felett eljárt az idő. Büdös, rémes a hatásfoka, és szép lassan megöli a bolygót, mennie kell. Ennek ellenére szeretjük, talán mert van egy megfoghatatlan romantikája, amit például az unokám már nem fog érteni. Ugyanezt érezhették, azok, akiknek a gőzgép testesítette meg a közlekedést, hiszen, aki akkoriban benzinnel autózott, az csak hóbortos különc lehetett, nem a jövő hírnöke. Ez a videó egy amolyan válogatás, egy best of benzinmotor az elmúlt hatvan évből. Persze mindenki tudna kapásból még vagy tíz gépet mondani, aminek itt lenne a helye, de ez így is tökéletes:

És ön melyiket hallgatná reggelente? A Radical V6-osát? Esetleg egy ISO Grifo fenyegető hörgését? Vagy csak a levegős bokszer?

Csodák márpedig nincsenek, ez csak szimplán jó!

Kinéztem egyet 2,2 Milláért, látszott hogy nem tudja eladni a tulaj, megbízott szerelő fószer nagyon kócos történetet vázolt fel a javítás tekintetében.

Az autósportban mindig is voltak úrversenyzők – kezdetben grófok, ma IT- és olajmilliárdosok keresnek maguknak ülést a kis csapatok autóiban. Ez mindig is egy drága sport volt, a gazdag hobbisták pénzinjekcióira bármikor akad igény. Kicsit szánalmas ez, de most őszintén, ki ne akarna egyszer Ferrarit vezetni Monzában egy FIA-versenyen? A külvilág megvetése lenne az, ami ilyenkor a legkevésbé érdekel. Valahogy így lehet ezzel Vadim Kogay, egy negyvenöt éves orosz üzletember, mellékállású úrversenyző. Jelenleg ő minden autóversenyző rémálma, az autósport ügyeletes balfasza, aki nemrég egy rövid és sikertelen karrierre tette fel a koronát Monzában, egy háromórás GT-futamon.

A legelső napon a csapatok gyakorolnak: box-kiállás, rajtolás, gumicsere

Míg otthon mindenki WTCC-lázban ég, nem szabad elfelejtenünk, a DTM első 2014-es futama is ezen a hétvégén lesz. Tudják, annak a DTM-nek, amelyiknek lesz magyarországi versenye is: június 1-én végre megint lesz nálunk is DTM futam - utoljára 1988-ban jártak a Hungaroringen.

Április utolsó hétvégéje gyakorlatilag tökéletesre sikerült. Szombaton Oldtimer Premier reggeltől késő délutánig, egész hétvégén Retropartyzánok, vasárnap pedig budaörsi reptéren a Goldtimer-napon lehetett öreg autókat, motorokat, katonai járműveket és repülőket nézni. Ezek csak azok az események, amik Budapest nagyon szűk vonzáskörzetében voltak, és amikre sikerült eljutnom.

A parkolóban is lehetett csemegézni

Még szombaton, közvetlenül az Oldtimer Premierről gurultunk át a Retropartyzánokra. Nem a tavalyi helyen, de egy a rendezvény alaphangulatának tökéletesen megfelelő, kissé lepukkant ipari telepen kalapálták össze a szervezők ezt a túlzás nélkül zseniális rendezvényt.

Állítja Robert Smith, de ez hazugság. Mert én kétszer is sírtam. Másodszor örömömben, amikor megszületett a fiam. Először pedig 1994 május elsején, amikor a sárga sisak nem mozdult, hiába szuggerálták a képet milliók világszerte. Húsz évvel ezelőtt hunyt el Ayrton Senna da Silva, aki számomra addig és azóta is csak egyszerűen a világ legjobb autóversenyzője. És az is marad. Sokkal-sokkal több volt ő, mint egy egyszerű Forma-1-es pilóta. Gyújts egy gyertyát érte és mindenkiért, aki életét adta a versenyért.

Nem lopott, de még csak nem is egy ráérős turista autója a marrákesi magyar Polo. A Macan tesztútján szúrta ki Csikós a poros aszfalton, sárga lámpafényben álló szürke VW-t. A teszt után megírta ezt a posztot, hátha megoldódik a rejtély. Fél nap se kellett, és meglett a tulaj, Anita. Néhány kommentelőnek már gyanús volt a szélvédő mögötti kártya, rajta a helyi reptér nevével, Marrákesben van ugyanis a Ryanairnek egy bázisa, sok magyar alkalmazottal. Nos, Anita is az ír fapadosnál dolgozik. Lábon vitte le a friss vizsgás, magyar rendszámos Polót. Csík még épp jókor járt arra, a csinos magyar lány és autója azóta már újra Magyarországon vannak.