Igen, tudom, az ilyen ember nem is szülő, hiszen még mostohaszülőnek is rossz lenne. Az ilyet kérem, sintérnek hívják. Rabszolgatartónak. Fegyőrnek. Fuj. Phijj... Pláne, ha rábízott lény nem is egyszerű ember, hanem egy autó. Különösen, ha az egy Alfa Romeo. Merthogy a latinautós közösség megbosszul mindent, ami nem kizárólag a túláradó és túlcsorduló latinautó-szeretetről szól, én viszont sajnos, ennél a szürkének sokkal több árnyalata szerint élek.
Megmagyarázhatatlan miért, de jó nézni azokat a felgyorsított videókat, amelyeken valamit megjavítanak. És ha már, akkor miért ne azt nézzük, ahogy egy 11 ezer lóerős, kompresszoros, nyolchengeres motort raknak rendbe verseny után?
Azt azért nem gondoltam volna, hogy az új könyvem, a Feljegyzések a Titanicról nem éri meg az év végét - pedig viszonylag merészen elég sokat nyomtattam belőle. Sajnos már december közepére elfogyott, de addigra annyira összecsaptak a hullámok a fejem fölött, no meg a nyomda sem örült volna igazán egy utolsó pillanatos ASAP-rendelésnek, hogy januárra rendeltem csak a második kiadást, addig pedig az első könyv, az Életemet egy rozsdás roncsért árusítását is szüneteltettem. Kellett egy kis levegővétel, bocs.
Sokan írtátok-kérdeztétek, mi van a Puntóval, mert nagy a csönd. Ennek az volt az oka, hogy igazából nem volt vele semmi, vagyis működött. Ami a rosszmájúak szerint már önmagában hírértékű, pedig szerintem nem. Valójában a tavaszra rendesen megcsinált fékek, motor és kormányzás tette a dolgát. Amit még javítani kellett, az a klíma volt, meg néhány esztétikai probléma, zörgés, apróság. Más kérdés, hogy a Punto nálam töltött ideje olyan hosszúra nyúlt, hogy kitermelt még egy problémát a végére, de nem ezen múlt, hogy kiderült: ingyen ebéd nincs.
De az olcsó ebéd létezhet.
Elég egyértelmű a sorsod, ha életed első tíz éve azzal telik, hogy apád ralis pályafutását követve járod a bolygót futamról futamra. Aztán amikor serdülni kezdesz, apád ralikrosszra vált, hogy ott verje végig a világot egy csapattal, aminek a vezetője az anyád. Az anyád, aki nem mellesleg szintén jó ralis volt, csak abbahagyta, miután megfogantál. Amikor meg épp nem a világ egy távoli pontján nyeled a benzingőzzel kevert port a pálya mellett apádat nézve, egy svédországi birtokon éled a gyerekéveid és vereted a földutakon bármivel, amihez odaengednek a száguldás iránti vágyadat erősen toleráló szüleid. Röviden ez Oliver Solberg háttértörténete, akiből nem meglepő módon profi autóversenyző lett 15 éves korára. Róla szól a Száguldó család (Born 2 Drive) című doku, amit te is megnézhetsz majd a Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.
Ez tényleg a sors sodorta elém, nem ilyet kerestem, ha tudom, hogy létezik valahol, akkor sem kezdem kutatni, mert nem is ez az állapot volt a cél, s nem is hittem volna, hogy képes leszek megtalálni. Ha pedig hittem volna, azt végképp nem gondoltam volna, hogy nem csaklizza el valaki előlem. Másfél napja van meg, csak a szakmai facebookomra – ahol a percről-percre dolgokat pörgetem mindig – tettem fel róla pár képet és alig valami kis dumát, és már így is öt ajánlatom van rá, azonnalra. Belenyúltam.
Készült rendes, tartalmas teszt is, azért kattints ide.
A sztorit ezerszer elmondtam, most csak a lényeg: Nessy nevű hathengeres állólámpás Mercim eladásának egyik fő oka (a három közül) az volt, hogy abból lehetett egyben kiszedni annyi zsetont, hogy a második könyvem nyomdai és egyéb költségeit ki tudjam fizetni. Mivel nem maradt járós autóm, ezért sebtében kellett valami olcsó, lélektelen izé, amit nem sajnálok kint rohasztani az esőben (Nessyért állandóan vérzett a szívem, bár télen a púposra tömött garázsban lakott), ezért megvettem a piac legolcsóbb Avensisét, ezúttal is köszi Sebők Gabi, hogy szóltál.
Több mint 3,6 millió személyautó van forgalomban Magyarországon. Az autópark átlagkora 14 év, évente mintegy 700 ezer cserél gazdát a használtpiacon és 156 ezret hoztak külföldről, miközben nagyjából ugyanennyi új autót helyeztek forgalomba. Aki olvassa a Totalcar elemzéseit, nem lepődik meg az arányokon, ahogy azon sem, hogy állandó adatforrásunk, a Datahouse kimutatása szerint a dízelmotoros személyautók a teljes állománynak nagyjából harmadát teszik ki. Arányuk a következő években tovább csökkenhet. De mi van az adatok mögött?
Csikós Zsolt
Három a magyar igazság, egy a ráadás – idén bő harminc, mindenféle tesztelni való autó volt alattam, java részüket valamilyen formában meg is írtam. Most akkor kiválasztom azt a szűk tíz százalékot belőlük, amire a legszívesebben gondolok vissza. Megjelenési sorrendben jöjjenek az újak, a végére meg lesz plusz egy veterán, mert a szívem csücskét azért nem hagyom ki.
Igen, tudom, hogy idén volt az új Porsche 911-es premierje, és én voltam az a szerencsés, aki kijutott a tesztvezetésére, de hát a 911 nem tudja már önmagánál annyival feljebb tolni a mércét, hogy attól hasra essek. Ellenben ott a Vitara, amely mindig is jó autó volt, most meg még jobb lett. Mert tény, ez az új verzió minden ponton szemen köpi a saját hagyományait, mert csak elsőkerékhajtásos, szívó- helyett turbós benzines hajtja, ráadásul automata váltós is. Nem terepjáró, nem SUV, még crossovernek is nehezen hívható, mert igazából csak egy szögletes dobozkarosszériával ellátott kisautó-alap. Utálnom kéne, de sajnos működik. Isteni benne az a turbómotor, rohadt jól néz ki, szépen kapcsolgat a váltója, a maga módján pedig még kényelmes és ügyes is. Sajnos ki kell mondanom: a Vitaraságától megfosztott Vitara valamennyi hasonló nevet viselő közül eddig a legjobb autó. De erdőkerülők kerüljék.
A tavalyi eufória után vegyesebben alakult a 2019, bár az év java része szuperül sikerült. Ami egy autós-motoros csávónak a legfontosabb lehet – talán még az életben nem tettem bele ennyi kilométert az öreg járműveimbe egy év alatt, s mindemellett jutott idő a két keréken dülöngélésre is. Mindezt úgy, hogy mellékesen az életben nem jártam még ennyit külföldön hivatalból – már ha leszámítom a külszolgálatban töltött, gyerekkori éveket. Úgy is fogalmazhatok: baromi tömény volt ez a 2019.
A Tesla Cybertruck hatalmas port kavart a bemutatása után. Az egy dolog, hogy a golyóálló üveget egy vasgolyóval betörték a bemutatón, a világ mégis inkább a formaterven akadt fent, és el is kezdtek belőle poénokat gyártani. Viszont a negatív reklám is reklám, mondhatni egy hét alatt világhírű lett, és egyelőre az orosz internetre is bejuthatott. Így ihlette meg akaratlanul Elon Musk az orosz Pushka Garage csapatát, akik egy Lada Samara (VAZ 2109) alapjaira megépítették a Cybertruck paródiáját.
Az audis történetem vége nem sok vidámságot tartalmaz, ezért előre is elnézést. És nem azért, mert sokan már az elején megjósolták, hogy szívni fogok az Audival – nekik igazuk lett, de ez lett volna a legkisebb baj.
Sturcz Antal - újságíró
2019-ben azt éreztem, hogy elmaradtak az igazán nagy dobások, valahogy mindig úgy tűnt, hogy 2018 erősebb év volt. Aztán most végigpörgettem az idei anyagokat, és megint vagy 15 tab világít a böngészőben, amelyik esélyes lenne a bekerülésre.
Majdnem pontosan hét éve, 2012 novemberének végén, mutatta be a német Göppel az AutoTram Grand Extra típusú, 30,7 méter hosszú, duplacsuklós prototípus autóbuszt. A jármű hajtásáról egy sorhatos, 610 lóerős Mercedes motor gondoskodik, súlya üresen 27 tonna és 256 utast tud szállítani egyszerre. Ezekkel az adatokkal a Göppel duplacsuklós be is került Guinness Rekordok Könyvébe.
A kerékpáripar lassan átláthatatlanabb, mint az autóipar. Mert ahogy autóból is vehetünk ültetett, kupétetős, de négyajtós hobbiterepjárót, úgy bringából is van vastagkerekű (fatbike), bikepackingre optimalizált (tehát többnapos túrákra felpakolható) össztelós csoda, az egyszerűség kedvéért mondjuk elektromos rásegítéssel. És ez egyik iparban sem azért van, mert a felesleges gyártókapacitást el kell valamire lőni, hanem mert a bringa és az autó megvásárlása egy érzelmi döntés. Ha nem az lenne, összesen háromféle típus elég lenne a világnak mindkettőből. Ha valaki szeretne eligazodni, ebben a podcastben útmutatást talál.
Több mint húsz éve töröm a fejem, miért kellett az ócsai katonai gyakorlótéren végighajtani a birkákat. Mindenhol. A birkasétáltatásnak ugyanis van egy kellemetlen mellékhatása: a mindent elborító birkaszar. A birka sajnos nem tehén vagy elefánt, hogy egyetlen jól irányzott, és remekül észlelhető kupacban helyezze el az ürülékét, hanem bogyókkal teríti be egyenletesen a két centi vastag jeget, amerre jár. Az egész nyáj. Innen nézve igazán gyűlöletes szarógépek.
És te, mint katona, ebben kúszol. Vegyvédelmi ruha ide vagy oda, azért nem kellemes.
A téli birkalegeltetésnek nem láttam racionális okát. Mindent 25-30 centi vastag hó borított, és hogy az időjárás igazán kicsesszen velünk, a hóra ráküldött egy másfél centi vastag ónos esőt, majd megjött a fagy, és az egész úgy maradt. Minek terelik rá a birkákat?! Legelni? Vagy csak hogy ne unatkozzanak? Netán a honvédség kérte meg a pásztort, hogy megismerjük az alázatot?
Ha a korábbi részekre vagy kíváncsi, katt ide.
Évek óta nem járt a tűzoltó-UAZ, egy nagyobb faág jutott be alulról a motortérbe és okozott kisebb pusztítást. Valaki korábban elkezdte a javítást, alkatrészek is voltak valahol, de pontosan senki sem tudta, hogy mi a helyzet az öreg terepjáróval. Túrni kellett a tömítéseket, dobozokból és azok alól kerültek elő a vízpumpa darabjai, csavarok hiányoztak. Ráadásul előző este ljubljanai barátaim látogattak meg minket, emiatt Borsa másnap délig szerelte az óráját. Utolsó szereplőjéhez érkezett a múzeumi különkiadás, de ne csüggedjenek, azóta itthon is találtunk reménytelen kihívásokat.
Nem hittem el, de a legutóbbi garázsparti alkalmával szerintem legalább kétszázan eljöttek hozzánk Zuglóba, de lehet, hogy háromszázan is. Odakint a Czoborban egész mini-Parkoló Parádé lett, Framóval, BMW E9 kupéval, Opel Speedster Turbóval ésamimég - az utca tele lett a mi autóinkkal. A garázs... Hát a garázs az tele volt emberekkel, folyamatosan. Huhh, szédültem a végére.
Az aktuális 3-as BMW-ben minden benne van, amit a BMW tud, ha vezetéstámogató elektronikákról van szó, és mindez pontosan semmire sem elég, ha nincs fent egy jó téligumi. Döbbenetes látni, hogy a Dacia, vagy az Alfa milyen magabiztosan közlekedik, miközben a többszörösükbe kerülő prémiumautó küzd, mint disznó a jégen. A videót Zách Dani kollégánk csinálta az Ürömi úton, bár az Origó olvasói anyagként tüntette fel, igaz később javította a hibát.
A budapesti Simongát úton néhány napja majdnem eltaposott egy Nissant olvasónk, Attila kamionja. Egy ilyen pótkocsis teherautó megrakott állapotban akár negyven tonnát is nyomhat, de üresen sem lehet tizenötnél kevesebb. Ez hosszabb fékutat, egyúttal nagyobb rombolóerőt jelent egy balesetben. Akinek van egy kis esze, igyekszik mindezt figyelembe venni. Nem biztos, hogy ismerte a fontos összefüggéseket annak a Nissan Primerának a vezetője, amely egy útépítés miatt kialakított terelés, illetve az ott feltorlódott kocsisor előzése után meg akarta büntetni Attilát és életveszélyes manőverbe kezdett a vizes úton.