Az autó többször szerepelt a médiában, legutóbb Papp Tibi átfogó cikke mutatta be kimerítő részletességgel. Arról viszont nem sok szó esett eddig, hogy hogyan is jött ez az egész, mi minden történt az évek alatt, és végül miért adtam el?
Évi 1125 kilométer. Ez az autó ennyit tett meg eddig élete minden évében, összesen. A januárban, a még koronavírus-mentes, plágium előtti Olaszországból vásárolt Alfa Romeo Nuova Giulia 1300-asomról van szó, ugye. Ez nem sok. Az is biztos, hogy ennyire pihentető élet nem vár rá a közeljövőben.
Egy balesetnek hála videózott erős reklámot szolgáltatásának egy instruktor. Steve Claeys a belgiumi Zolder versenypályán oktatja az amatőröket a pályán autózás alapjaira: íven, gyorsan, biztonsággal. Akár egy vezetésoktató a mazsoláknak, és ha kell, épp úgy nyúl át az öled fölött és ragadja el a kormányt. Ahogy tette ennél a mentésnél is:
A további A8 tartalmakért katt ide.
Amikor legutóbb bringáról írtam, érdekes olvasói levelet kaptam. Ezt itt:
Ha szerelni kell, hát szerelni kell, nincs mese. A szétrepedt végű benzincső nem vágja vissza magát, és még sorolhatnám, szóval egy mindenre felkészült, csupa nagybetűs IGAZI FÉRFI nem létezhet egy ilyen multitool nélkül. Robinson Crusoe-nak sem kellett volna annyi lomot kimenekítenie a zátonyon akadt hajóból, ha lett volna egy ilyenje.
Nem tudom, mi a fene van velem, azaz dehogynem tudom, hiszen olvastam már ezerszer, hogy az ember vénségére meghülyül és szentimentális lesz. Én meg már gyerekkoromban is az voltam, amit azért mindig is cikinek tartottam, de mit tegyen az ember, ha a fejében folyamatosan egy olyan hang szól, ami ellentmond a trendeknek? Aztán, ahogy múlnak az évek, lassanként egyszerűen elengedem ezt a „mi a ciki, mi a nem ciki”-dolgot.
Rengeteg rémtörténet, összeesküvéselmélet vagy legenda terjeng a világban, ami lehet légből kapott, egy létező történetnek a kiszínezése, vagy egy tényleg megtörtént, de szokatlan eseménysor. Általában ezeknek nincs tétje, így az emberek úgy dobálják és faragják egymás között, ahogy nem szégyellik. James Dean Porsche 550-esének történetét viszont akárhogy lehet színezni, az autó körüli halálesetek és balesetek mind tények. Lehet, hogy csak egy sor véletlen, de mi van, ha mégis valami természetfeletti dologról van szó?
Pár éve úgy éreztem, megérkeztem – már ami az autóparkomat illeti. Tágas utazóautónak második generációs Audi A6 Avant, hobbizni meg keresve sem találtam volna jobbat a Kiscápánál. Aztán egy kicsit felfordult körülöttem az élet, két éven belül háromszor kellett költöznöm, közben az autóhasználati szokásaim is változtak. Úgy alakult, hogy a nagy kombit átvette tőlem édesapám, szaladgálósnak vettem egy kereklámpás Ladát, amit aztán egy átfogó futómű- és fékrevízió után némi buktával tovább is adtam. Kisvártatva a Kiscápa is a hahun találta magát. Azt hittem, soha nem adom el, de egyre nehezebb megoldani a garázsolását, és nagyon ritkán tudom elővenni. A szívem szakad érte.
A jogosítványom megszerzése utáni első percekben már azon gondolkodtam, hogy mit fogok vezetni. A választ a család tulajdonában mindent megélt, 1.4-es, benzines, négyfokozatú automataváltóval szerelt Volkswagen Polo adta meg. Az akkor még éppen tizenegy éves kisautó egyből kedvenc lett. Nem kellett a kuplungolással bajlódni, a vele töltött közel négy év alatt megtanultam magabiztosan közlekedni, függetlenül a forgalmi helyzettől. Már a második év végén éreztem, hogy lassan itt az ideje valami nagyobbat és jobbat nézni, bár akkor még nem jött el az autócsere ideje.
Aztán 2018-ban meghirdettem a Volkswagent és elkezdtem nézelődni a különböző használtautós fórumokon. Először Volkswagent keresgéltem, ötös Golftól felfele. Nagyon tetszettek a GTI-k, de ebből a hatodik és hetedik generáció túl drága volt. Passatokat is nézegettem, de ezek vagy koruk, vagy áruk miatt estek ki végül. Aztán szemem elé kerültek az Octaviák és Superbek amelyek közül az utóbbiak érdekeltek jobban fekete színben, benzinmotorral, automataváltóval, kombi kivitelben.
Titkon talán ezt szerettem volna legjobban az összes típus közül. Néztem még Toyotákat és Lexusokat is az Auris, Avensis, IS250, CT200h tengelyen, azonban ezekből a modellekből a jobb állapotú példányok már bőven átlépték a keretemet.
A Scarab egy amerikai mérnök és üzletember, William Buschnell Stout agyszüleménye volt, aki elsősorban repülőgép-tervezőként vált ismertté, de a pályája az autóiparban indult, és nem egyszer megpróbálta egyesíteni a két területen szerzett tudását.
A sütőtudástól az exhibicionizmusig sokféle tulajdonságot/szaktudást értékeltünk már a hiénatörénelemben, de a francia nyelvtudást eddig nem lehetett nyereményre váltani. Most ez is eljött, ezért az Alpine-póló köré épülő csomagért várjuk a műfordítókat.
Ha lenne olyan verseny, hogy honnan származnak a legidiótább ötletek, Amerika biztosan az élen járna, nem volt ez másképp 1896-ban sem. Mi is kelthetett volna nagyobb feltűnést a 19. században, mint két 35 tonnás vonat egymásnak eresztése nyélgázon? Valószínűleg nem sok minden, így volt ezzel William George Crush is.
Ha húsz éve valaki azt mondja, hogy az amerikai kapitalizmus egykori központjában a kommunista Kína egy milliárdos üzletembere nyit egy gyárat, ahol kínai munkások felügyelnek olcsón dolgoztatott amerikai munkásokat, értelmes ember kiröhögte volna az illetőt. Az elmúlt években egy ohiói kisvárosban aztán pont ez történt, és ezt a kalandos folyamatot végigkövette egy dokumentumfilmes stáb. Az ő munkájuk Az amerikai gyáregység (American Factory), egy doku a klasszikus amerikai munkásosztály utolsó utáni napjairól.
Ahogy az előző heti játékhoz, most is építeni kell, csak kicsit másképp. Mielőtt rátérnénk a feladatra, nézd meg, miket nyerhetsz.
A One More Round első forgatási helyszínére megyünk vissza, mert nem volt teljes siker. A bokorból előásott Golf ugyan beindult, de nem mentünk vele még egy kört, pedig ez a műsor lényege. Tavaly decemberben, napra pontosan egy évvel később visszamentünk Fater Volkswagenéhez, hogy befejezzük a küldetésünket.
Kamionosok, lesz mire költeni!
A Tamiya standjához érve messziről látszott, hogy az idei én nagy durranása valami kamionos dolog lesz. Mert hát egy 1:14 méretaranyú, rikító sárgára fényezett kamionmentő már elég messziről látszik. Hiszen az eredeti jármű is nagy, miért is ne lenne bő 75 centi hosszú, ha a tizennegyedére kicsinyítik.
Aki tudja, hogy milyen árban mennek a Tamiya kamionmodelljei az már a puszta látványt is be tudja árazni – nagyon meglepne ha 200 ezer forint alatt lenne az ára, és kicsit sem lepne meg, ha nagyon közel lenne 300 ezerhez. Nagy, összetett, minőségi modell ez, aminek minden alkatrésze úgy működik, ahogy az igazinak. Rendes sebességváltó viszi át a villanymotor erejét a hajtott tengelyekhez, masszív alvázra kel csavarozni az alkatrészeket, a darut és a csörlőket is munkára lehet fogni – és természetesen minden működő elem a Tamiyától megszokott minőségben dolgozik.
Nagyon impozáns a kamionmentő, de a lábam csak pár méterrel arrébb eresztett gyökeret. Egy másik kamionnál. Egy fekete Mercedesnél. VÉGRE! Már évek óta gyárt a Tamiya versenykamionokat, kijött már a Hahn Racing MAN-jével, a Buggyra Fat Foxával és a Reinert Racing MAN-jével, és végre itt van a mi bajnokunk autója is. Mert ez a fekete verseny rinocérosz a Tankpool 24 Mercedese, rajta Kiss Norbi nevével, a tükrökön a piros-fehér-zöld dekorral.
Jobban titkolóznak, mint egy autógyár
Ilyenkor egy csomó újdonságot meg lehetett nézni, kézbe venni, tapogatni. Délelőttre egy óriási sajtóeseményt szervez ilyenkor a Spielwarenmesse – ez a lusta újságírók álma, mindenki egy helyen mutatja meg a legújabb cuccokat. Meg persze a szervezők is imádják, mert az itteni megjelenés mindenkinek extra lóvéba kerül – de ha valaki járt már a nürnbergi játékvásáron, tudja, hogy gigantikus. És egy ekkora rendezvényen könnyű észrevétlenül maradni, szerintem tízből jó ha egy szakújságíró körbejárja becsülettel a területet. Általános firkászból ez az arány a nagyon optimista becslésem szerint sem éri el a százból egyet. De mondom, ez nem csoda, őrületes mennyiségű árut mutatnak be a területen.
A „Press Preview”-n mindenki őrületes energiákat bedobva csinál mini standot, bérel gyerekeket, királyi hasonmásokat, vagy épp szédítően riszáló szambatáncosokat. A cél, hogy MINDEN megjelent sajtós csináljon képeket, videókat a termékekről. Ha peched van, mindenki a szambatáncos csajok csípőjét bámulja, pedig a bérgyerek a távirányítós plüss kisautóval olyan szépen játszik, és a ragasztás és festés nélkül összeállítható Revell traktorok és Porsche 356 is jól mutatnak a standon.
Tavaly ellógtuk a szokásos évi végi/karácsonyi hiéna dömpinget. Na nem azért, mert ne lenne egy egész évben hizlalt dobozunk tele repiajándékkal. Mert van, és most pótoljuk, ami elmaradt. A következő hétvégéken szórjuk el a tavalyi adagot csomagokba gyűjtve. Ez itt az első, egy viszonylag szerény nyeremény mindenféle távol-keleti cuccal.
Kinéztem tegnap az iroda ablakán és a szemközti Klubrádió parkolójában mindig ott álló, az enyémhez kellő távolságból megszólalásig hasonlító, fekete Avensis hirtelen egészen csinosnak tűnt. A világ legförtelmesebb autója, egy kék Micra CC állt épp mellette. Ma már odébb parkolt az Avensis. Egy Maserati mellett. Ma már megint rondának láttam. Minden jel szerint nem vagyok még elfogult.
Az egész úgy kezdődött, hogy egyik nap rájöttem: Carlos Ghosn szökéséből micsoda szójátékot lehet alkotni (Ghosn is gone). Gyorsan felütöttem a keresőbe és miután megnyugodtam, hogy ez már másoknak is eszébe jutott, egyszer csak belebotlottam a Ghone is gone című játékba. Egy darabig ellenálltam, de aztán amikor az Égéstér követ(el)ő csoportban is belinkelték, úgy éreztem: cselekednem kell.
Megismerni a magyar autópark összetétele és változásai közt rejlő mélyebb összefüggéseket kicsit olyan érzés mint megtudni, mi mozgatja az embereket amikor autót választanak.
Egy új, magyar Youtube-csatorna a Data will talk to you arról készített egyszerű, áttekinthető animációt, hogy miként változott 2002. és 2018. közt a legnépszerűbb márkák autóinak átlagkora és korsorrendje a magyar nyilvántartásban, a Központi Statisztikai Hivatal összegzése alapján. Itt érdemes megtennünk egy fontos kiegészítést, mivel sokakban felmerülhet, hogy miért nem szerepel ebben a poszt fő témáját képező nagy összevetésben a Lada, a Wartburg és a Trabant, melyek az ezredfordulón még nagyon fontos szereplői voltak a forgalomnak. Az ok egyszerű: a három márka tömeges eladásai a rendszerváltás után megszűntek és bár a nyilvántartásban még 2002-ben is előkelő helyen szerepeltek, nyílegyenes kornövekedési pályájuk és az ebből adódó torzító hatás miatt miatt célszerű volt ezeket kivenni a Top15-ből és csak azon a márkák korátlagát visszakövetni, melyek 2018-ban voltak a legnépszerűbbek és amelyekből újként is jelentős mennyiséget adtak el ezekben az években. Ettől függetlenül a Data will talk to you elkészíti a szocialista Top3 korvideót is, melyet itt közlünk.