Számítógépeink kiköpték a legutóbbi kvízünk nyerteseinek a névsorát, amelyen összesen 82 GDPR-ilag kódolt Inda-azonosító szerepelt – azoké, akik mind a nyolc képről helyesen ismerték fel az adott anyagmozgató gépet. Így tehát sorsolnunk kellett, elhelyeztük a kódokat egy speciális urnában (kávés bögre) és megbíztuk Dórit, hogy húzzon ki négyet a 82-ből.
A kódok alapján a négy nyertes nickje:
- Tsipet
- Kisfazy
- szabda
- Gexxx_mz
Őket mailben értesítjük, hogyan jutnak hozzá a nyereményekhez, amelyeket a Jungheinrich Hungária ajánlott fel. Nekik is köszönjük, és mind a 733 játékosnak, aki nekifutott, hogy kitöltse. Aki nem nyert, ne keseregjen, a Hiéna él és élni fog, lesz még játék. Ismétlésül a Hiéna-csomag tartalma:
Most pedig nézzük, melyek voltak a helyes válaszok!
Könyvrendelési lehetőségek
Webshop: Rendelési oldal itt
Vatera (magyarországiaknak): Rendelési oldal itt
eBay (távolban élőknek): Rendelési oldal itt
"Miért nem írod meg könyvben, olyan szívesen elolvasnám ezt papíron!" - szólt több komment is, amikor megírtam a Zöld Merga titka című sztorit, majd kaptam hasonló leveleket a 2043-as időutazós cikkre, a Dire Straits-es/Fiat 500-asos írásra meg egy csomó egyébre is. Úgy látszik, páran még mindig csak a hard copyban hisznek.
Talán Lee Iacocca közelmúltbeli halála is hozzájárult, hogy felszínre kerülhetett ez a történet: Bob Lutz, a nagy mesélő így már le merte írni, egykori főnöke miféle szentségtörésre készült, és hogyan sikerült azt megakadályozni.
Vallomással tartozom mindenkinek. Amikor a múltkori posztot megírtam a kék állólámpás, azaz Nessy legutóbbi szerelnivalóiról – főfékhenger, alsó szilentek, váltócsere és a többi -, már megvolt rá a vevőm, pontosabban négy is, közülük kettő kvázi biztosra mondta. Ők csak arra vártak, hogy befejezzem az autót és annak használatát.
Az ötpontos versenyöv nem egy tömegtermék, ennek a hírnek az olvasói jó eséllyel az életben nem vesznek olyat, de ettől függetlenül van egy nagy adag általános tanulság ebben a Luis Monzon spanyol autóversenyző által közzétett videóban. Valaki egy meg nem nevezett versenyzőtársa biztonságán próbált meg spórolni és ez a videó mutatja, hogy ez miért volt őrültség.
Egyszerű a felállás: a végletekig kifinomult, legmodernebb technikájú, ördögien ügyes menetstabilizálóval, mechanikus sperrel szerelt, hátsókerekes sportkocsi az ördög szekere, a hangtalan, hatékony, gyilkos nyomatékú villanyautó ellen.
Sipi uram az Autósimogatóban írt a minap egy Passatról, amely már öreg, 28 éves ugyan, de csak 215 kilométer van benne. Nem tudom, hogy emiatt, vagy mert általában a kelleténél több autóbuzit ismerek, s ebben a körben néha egész hihetetlen dolgok történnek, de Halász Feri (Vespa 400, a Parkoló Parádéról, ismeritek) küldött nekem valamit, ami azt hiszem, mindennél döbbenetesebb.
Nem kértünk sokat. Csak annyi volt a feladat, hogy menj el a Westendbe és nézzed meg jó alaposan a kiállított, életnagyságú Bugatti Chiron modellt, válasszad ki a kedvenc részletedet, töltsd fel asz Instagramra, és fűzz hozzá magyarázatot, miért épp az a kedvenced. Az, hogy milyen hosszú a magyarázat, hogy a képen egy komplett elem vagy egy apró alkatrész van, az már rátok volt bízva. Egy dolog volt kikötve: szerepeljen a #bugattitakarok és a #totalcar hashtag.
Több százan zsúfolódtak be a Hungexpo Fogadóépületébe az augusztus 24-i Totalcar Parkoló Parádé Mesterkurzusán, hogy élőben hallgassák Pintér József rendőrségi baleseti helyszínelő előadását, melyet a korábbi előadásokhoz hasonlóan ezúttal is rögzítettünk.
Fotózzad le a Bugattit, megéri!
A tegnapi cikkben már leírtuk, de nem szeretnénk, ha valaki lemaradna a dologról. Engem biztosan szétvetne az ideg, ha mondjuk szeptember 23-án derülne ki, hogy ilyen pofon egyszerűen nyerhettem volna meg az egyik legdrágább és legmenőbb LEGO Technic készletet.
Az már a múltkori Parkoló Parádénál kiderült, hogy nagyon sokan vágynak a 42083-as szettre, elképesztő mennyiségű és minőségű építéssel neveztetek a versenyre. De ugye, ahogy a Hegylakó óta tudjuk: „There can be only one!”
Viszont ha már elhozták a világ legnagyobb, működőképes LEGO Technic autóját Budapestre, arra gondoltunk, legyen megint egy nyerési lehetőség. Most viszont nem kell építeni, a feladat annyira egyszerű, hogy szinte kínos. Oda kell menni, és lefotózni a kedvenc részletedet. Jó, azért ennyivel nem lehet megúszni, KELL hozzá magyarázat is, miért éppen az a részlet vagy alkatrész tetszik a legjobban. És azért azt se felejtsük el, hogy az esélyek, már matematikai szempontból rosszabbak most, hiszen a PP-re jött kb. 100 egyedi építésű modell, azaz 1:100 volt az esély, itt meg nagy valószínűséggel ennél sokkal többen fognak nevezni a játékra. De a matek egy dolog, a szubjektivitás meg egy másik. Hiszen nekünk jó kép és jó duma kell hozzá.
Ha egy mondatban szerepel Moszkva és a felvonulás szó, sokaknak feltehetően hamarabb ugrik be a Vörös tér és egy seregnyi tankot komoly tekintettel figyelő politikus, mint a Moszkvai Szolgálati Jármű Parádé. Pedig utóbbi lényegesen barátságosabb és kevésbé fenyegető program.
A bevásárlóközpontok mélygarázsában sokszor épp a legjobbnak tűnő helyeken nem szabad parkolni. Pedig közel a bejárat és ránézésre nem lesz útban az autó, adja magát a megállás. Aztán néha kiderül, hogy rossz plázában sunnyog az ember.
További cikkek a Frankfurti Autószalonról:
- Ennél biztonságosabb Volvót nem kapsz
- Hogy tud ellenállni egy Kalasnyikovnak az XC90? Úgy, hogy beleépítenek még egy XC90-esnyi páncélt.
- Ez a kínai SUV népszerű szegmensbe érkezik
- A WEY VV7 egy kupsé SUV, ami mostanában az egyik legnépszerűbb piac. Hibrid is, ami tovább javítja az esélyeit.
Vannak dolgok, amikről az ember szokott olvasni újságban, neten, megnézi a virálisan terjedő videókat, hüledezik, meg ámuldozik egy sort, hogy mire is nem képes manapság a Homo Sapiens. De igazából nem kezeli a világ részeként, épp csak annyival tűnik valóságosabbnak a Loch Ness-i szörnynél, hogy van róla kép, meg videó. De sosem tapinthatja, saját szemével nem láthatja, és hát igazából teljesen valószerűtlen is. Mint mondjuk Donald Trump frizurája.
A Lego-Chiron Magyarországra érkezésével kapcsolatos anyagainkat a Lego Magyarország támogatta.
Míg Jimmy Fallontól nem irigylem, hogy hozzáérhetett Trump hajához, láthatta az (akkor még nem) elnököt testközelből, azért vannak dolgok, amiket szívesen megnéznék saját szememmel. Ilyen a LEGO által 2018 nyarára megépített életnagyságú, vezethető Bugatti Chiron. Mikor nyilvánossá vált az első videó, mindenhol, de tényleg mindenhol írtak róla, és persze mindenki tudta, hogy nem kamu, ugyanakkor mindenki hitetlenkedett is.
Kevés konteóval mélyebben betemetett autót ismer a történelem a GM EV1-esnél. A fura kis kétüléses kupénál, amit villanyautós terveivel együtt küldött zúzdába a General Motors egy kívülről nehezen magyarázható lépésként a kétezres évek elején. Hétéves pályafutása nem hagyott nagy nyomot az autóiparban, a felhasználóiban annál inkább. Például Kris Trexlerben, aki a leghosszabb túrát csinálta végig egy nagyon kis hatótávú EV1-gyel.
Az egyik legártatlanabb emberi gyarlóság a káröröm. Nincs benne irigység, és ha nem történik túl komoly baj, igazi felüdülésként hat a híroldalakat gyakran uraló valóban szomorú hírek tengerében. A túl optimista BMW-s streetracer alábbi esete kellemesen eltalálta a tökéletes arányokat.
Nem most találták fel a műfajt, tele a net efféle otthagyott, majd körbeaszaltozott autók képével. Addig vicces is a dolog, amíg Oroszországból, Kínából, a Balkánról vagy bárhonnan, de messziről jönnek az ilyen fotók. Itthon látni ilyet már ciki. Ezt itt Pécsen, a Majorossy Imre utcán fotózták nemrég.
A hét videóját hozta össze egy indiai művész és kamerása a dél-indiai Bengaluruban. Ilyen jól kivitelezett úthibán gúnyolódást még a Kétfarkútól sem láttunk.
És itt a Honda videója.
Akkoriban voltam utolsó éves a Műegyetemen, és a diplomamunkám egy légfékrendszeres feladat volt, amihez akkori szemmel egy elég komoly hardver kellett, mérőszenzorok, A-D átalakító, egy valódi PC még valódibb Hercules monitorral – és ahogy az oktatásban volt akkoriban, sosem volt minden együtt. Már a munka elején látszott, hogy ez necces lesz, családi támogatásra meg nem nagyon számíthattam, biztos ami biztos alapon jelentkeztem hát a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, ahol egy műegyetemi matekszigorlat után nem volt kunszt megugrani egy matek felvételit.
A felvételhez kollégium is járt, így megkezdhettem kettős életem: készült a diplomamunka, a mérőrendszer, írtam a hozzá való szoftvert az akkoriban népszerű Turbo Pascal programnyelven, miközben pár tantárgyra néha benéztem a PSZF-en, szerencsére volt jó pár, amiből felmentést kaptunk. Ám hamar világos lett: hamarosan éhen halok. Meló kell. Meg is vettem minden Expresszt, ami egy apróhirdetéses napilap volt; mintha ma kinyomtatnánk a Hahut, a Jófogást, a Profession.hu-t és a Rosszlányok.hu-t egyetlen, jó nagy napilapban.
Ahogy az ember öregszik, az idő rövidül, persze csak neki, szubjektíve. Amikor harminc éves voltam, bármi, amit vettem, csak lehetőség volt. Ha elég jó lesz, megtartom. Ha nem elég jó, de elég pénzem lesz, felújítom. Ha nem válik be, eladom. Nem igazán számoltam a holnaputánnal, azaz legfeljebb mint távlati lehetőséggel.
Csávó ékszerész, a neve Russel Lord. Angol. Rettenetes a tájszólása. És csinált egy autót.
Picikét.
Ez itt minden, ami kijött kábé kétökölnyi ezüstből. Meg egy kis egyébből, mert a kerékagyak, a zsanérok és a karburátorok aranyból vannak. A tűték fehéraranyból. A maszk is. A fényszórók gyémántok, a hátsó lámpák rubin- és smaragdszemek. Már majdnem kész van vele, a legvégén jár a munkának, talán 300 munkaóra, és készen lesz. Majdnem harminc évvel ezelőtt kezdte faragni.
Lehet azt mondani, hogy az egész 100 Szikra egy pózer-dzsembori, ahol még a domboldalba bukó naplemente is kézműves. Nyünnyögni azon, hogy csak az insta-képek kedvéért bújnak retro ruhákba a népek, motort és bukósisakot is úgy választanak, hogy az a lehető legtöbb like-ot hozza. Már miért is ne lehetne. Csak hát akkor mondjuk a Goodwood Revival is pózer-tábor, ahol a pin up-girlök pörgős szoknyáitól alig lehet látni a a rakenroll sztárnak meg unatkozó vidéki brit nemesnek öltözött arcokat.
A dolog lényege éppen az, hogy attól van egy ilyen eseménynek hangulata, hogy valamilyen (jól körülírható, vagy csak lazán definiált) stílust követnek a résztvevők. Nem tudtam nem imádni a régi Velodrom Millennárison megrendezett mini-goodwoodot, ahol az emberek veterán autókkal, régi ruhákban idéztek múltat. Sajnos idén elmaradt a Lakeside Wekend, a rockabilly- és V8-paradicsom, de már voltam páron korábban. Amikor este a rotyogó Impala mellett nejlonblúzos csajok, meg meztelen nős nyakkendőt kötött jampecok billegtek az esti koncerthez, na annak azért volt egy rendes fílingérzése.
A 100 Szikrának nincs jól körülírható korszaka, ami meghatározná a stílust, de azért úgy tűnik, a hetvenes-nyolcvanas évek motorjai adják az alapízt. Az ezekhez korban és színben passzoló kiegészítők – a buborékplexis sisaktól a színes térdvédőkön át a hawaii-ingekig – a dzsembori mértékkel adagolt nátrium-glutamátja. És hát ugye a színek, amiktől olyan mutatósak lesznek az Insta-pozitív képek. A hetvenes évek metálfényezései, a nyolcvanas évek enduróinak gyomorszájassal felérő sárgái, kékjei, pirosai meg zöldjei. Ezekhez a formákhoz és színekhez hozzáadja az ember az Ipolytarnóc körüli dombok látványát, meg a 100 Szikra mezőről széles vászonra vetített naplemente fényeit, és máris érthetővé válik, miért fotóz mindenki mindennel, amin csak objektív van.
Az Osram által felajánlott nyereménylámpákért heves csata bontakozott ki, a szokásostól eltérően limitáltuk a válaszadásra szánt időt, ne fulladjon az egész egy nagy Google-képkeresésbe. Összesen 870-en futottak neki a kvíznek, hogy megnyerhessék valamelyiket ezek közül, ami passzol a járművükre:
Végül 24 telitalálatos megfejtés érkezett. Ami több az egynél, így a végén sorsolnunk kellett, hisz csak egy nyertes lehet. A bukósisakba az Indapass-ID-k kerültek bele, mi itt a szerkesztőségben azt sem tudjuk, kik töltötték ki a tesztet, csak a szerverek.
