A Toyota halála: hiába szervizeled, megdöglik

Korábbi cikkünk kapcsán több hasonló olvasói levelet is kapunk, melyekben szintén ismert előéletű, de rendesen karbantartott Toyotáknál tapasztalt nagy olajfogyasztásról számoltak be. Nem szeretem ezt a kifejezést, de nevezhetjük akár típushibának is az 1NR-FE motorkódú 1,33 literes, dual VVT-i motor megnövekvő olajfogyasztását, hiszen úgy tűnik, hogy a jelenség a normálisnál nagyobb számban fordul elő.

Ismét rákérdeztünk az Auris motorfelújítását végző ToyoTeam Garage szerviznél a hibák lehetséges okára, ahol elmondták, hogy az elmúlt évben 3-4 ilyen problémával keresték meg őket, ezért is tudták kapásból a cikkben szereplő Auris nagy olajfogyasztásának okát.

A dugattyún lévő legalsó, úgynevezett olajáteresztő gyűrű egyik funkciója eltávolítani az olajat a hengerfalról, majd bevezetni azt a dugattyú belseje felé és végül a forgattyúsházba. Ezen a gyűrűn apró, körülbelül 0,5 milliméteres furatok vannak, melyek idővel szeretnek eltömődni, így a gyűrű nem tudja ellátni a funkcióját, vagyis nem húzza le az olajat a hengerfalakról.

A gyűrűfuratok eltömődését az olajkoksz okozza, ez a megbontásnál a mi esetünkben is egyértelműen látszott. Az ilyen jellegű olajkoksz, szennyeződés két módon szokott felhalmozódni a kenőanyagban: jellemzően az égésből közvetlenül kerül be, amikor a motor tömítetlen, kopott. Ilyenkor általában a dugattyú felső kompressziógyűrűje szokott megragadni, megszorulni, a motor veszti a kompressziót, ezért egyre jobban erősíti magát a folyamat.

A másik, termikus okokra visszavezethető probléma már új motornál is előfordulhat. Esetünkben, valamint a levélíró Yarisának motorja esetében is ez valószínűsíthető. Optimális esetben van egy úgynevezett termikus ablak, amelyben az alkatrészek normál üzemi körülmények között működnek. Ezek olyan lokális hőmérsékletek, amelyek nagyon különböznek, mert 60-90 Celsius foktól egészen több száz fokig terjedhetnek. Ha ebből a hőmérsékleti tartományból akár lefelé, akár felfelé eltérünk, a motorüzemet nem tekinthetjük optimálisnak, ami számos problémát vethet fel. Ilyen problémák lehetnek a megnövekedett kopás, zaj, vagy az olaj esetében a kokszolódás.

A dugattyúnak is van egy ilyen optimális üzemi hőmérséklete, amelyet normál üzemi körülmények alatt elér. A hő elsősorban az égésből, másodsorban pedig a súrlódásból adódik. A dugattyú és a hengerfal részében átadja a hőjét a gyűrűknek és itt van a probléma.

A dugattyú gyűrűi mindenképpen elérik azt a hőfokot, amikor az idekerült olaj kokszosodásba kezd. Fontos, hogy ne legyen itt sokáig olaj, valamint a hőfok annyira megemelkedjen, hogy az öntisztulás is bekövetkezzen.

Ezeknek a motoroknak itt van a gyenge pontjuk. A gyűrű bizonyos, normálisnak tekinthető üzemi körülmények között nem melegszik fel annyira, hogy öntisztulása megkezdődjön, de a kokszosodás már megindul rajta. Ahogy a piciny furatok egyre nehezebben eresztik át a kenőanyagot, az odakerült mennyiség egyre több időt tölt abban a hőmérséklet tartományban, ahol kémiai alkotóláncai szétbomlanak, megégnek, az eredmény pedig az, hogy az olaj lerakódik a gyűrűn.

Ezt tekinthetjük egy konstrukciós hibának, hiszen például egy Yaris esetében a városi üzem és a vele járó hőmérsékletek még bőven a normál üzemi körülmények közé tartoznak, mégsem indul meg a tisztulás, a gyűrű berakódik olajkoksszal.

Mit tudunk tenni, hogy ez velünk ne forduljon elő? A motor tervezésekor fontos pont volt a belső súrlódás csökkentése, ennek érdekében például nagyon vékony dugattyúgyűrűket használnak, amelyek a dugattyúról és a hengerfalról kevesebb hőt tudnak átvenni. Ez is egy a lehetséges okok közül. Erre csak az lehet a megoldás, hogy néha megterheljük a motort, jobban pörgetjük, autópályán használjuk és a gyűrű így jobban melegszik, ezért tisztulni tud.

A túlzott lerakódást okozhatja a gyengébb minőségű kenőolaj is, ebben a kérdésben viszont nagyon nehéz okosnak lenni. Adott, közel azonos minőségű és teljesítményszintű olajok között is lehetnek nagy eltérések, de nem tudjuk, melyik a jó, melyik a rosszabb, melyik hamisítvány, hitvány trafóolajjal, mosóolajjal keverve. Az azonban biztos, hogy ez a Toyota benzinmotor érzékeny a motorolaj minőségére, talán még a gyárilag megadottnál is érdemes jobbat tölteni bele és minimum időben, de inkább a gyári előírások előtt cserélni. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy ha rövid utakon használjuk az autót, akkor a megengedett leghígabb, illetve az eggyel hidegebb éghajlatra javasolt olajat kell használni. A sűrű olaj elősegíti a kokszosodást, ezért jobb az engedélyezett legvékonyabbat használni.

Még biztosabb, és eredményre vezető megelőzési módszer az időben elvégzett olajcsere és néha egy-egy autópályás üzem amikor rendesen kiforgatjuk a motort, illetve visszakapcsolva előzünk, mert így kisebb az esélye a motort károsító lerakódások kialakulásának.