Jó autós tudja, mi a kötelessége,
ha a visszapillantóban feltűnik a szaporalábú fekete
csótánykonvoj. Húzódik jobbra-balra, rámászik az előtte lévőre és
legszívesebben összehúzná magát, eltűnne, csak útjukba ne kerüljön,
abból csak baj lehet. Szinte mindenki találkozott már velük, sőt,
valószínűleg mindenki elmorzsolt már egy halk
anyád-at is közben, vagy titkon sóvárogva nézett a
fénysebességgel tovatűnő puccos német hintók után.
Bizony, németek. A Nagy Germán Triumvirátus (Audi, BMW,
Mercedes) kormányautó-hegemóniáját csak itt-ott töri meg egy-két hazai
márka, az is inkább csak patriotizmusból, lássa a nép, tudnak a
nagyságos urak pórautóban is utazni. Mielőtt azonban egységesen
(joggal) felhördülnének, hogy persze, a mi pénzünkből urizálnak,
gondoljanak arra, hogy a máskor Csekonics bárót megszégyenítően
költekező minisztériumok autóvásárláskor igenis vigyáznak az adófizető
polgárok pénzére!
Hiszen kitűnő üzleti érzékről téve tanúbizonyságot
szinte gombokért jutnak olyan autókhoz, melyek láttán
Bivalytöreken félrevert haranggal oszlatnák az utca népét. Majd
annyiért ügyesen el is adják őket.
És nehogy azt higgyék, hogy csak Magyarországon
bűzlik fejétől a hal . Fiatal demokráciák a szomszédban is vannak, és ott is
sok még az éhes száj, és új a tápláló csecs. A
presztízslimuzinok gyártói pedig boldogan ölelik keblükre a zsírosszájú
megrendelőket, míg orrcimpáik kitűnő reklámot szagolva izgatottan
remegnek.
Szlovákiában
a helyzetet leginkább egy jól szervezett lábasfejű-orgiához lehetne
hasonlítani, annyi és olyan erős az összefonódás. Mindenki
mindenkivel minden szinten, legfelül a helyi felvevőkör vitathatatlanul
legsikeresebbje a Volkswagen Gruppe. A közjogi méltóságok védelméért
felelős hivatal a Csehországgal való szakítás után jóformán jármű
nélkül maradt. A levedlett Volgák és Tatrák mellé íziben be is
szereztek tíz új, ropogós BMW 730i-t (E32), amik akkor még saját
kerekükön érkeztek Münchenből.
Tíz év vagy 350 ezer kilométer, ennyi jár egy állami limuzinnak, de
ritka az olyan, amelyik aktív szolgálatban éli meg ezt a kort.
Érdekes módon karrierjük végén elnyeli őket a föld. Árverezve
sehol sincsenek, hirdetésekben sem látni őket. Nem kell sokat variálni,
hogy rájöjjünk, mi lett a sorsuk. (Legendák szólnak visszatekert órájú
kormánylimuzinokról a márkakereskedések kínálatában.)
Tavaly a szociális értékrendet és szigorú megszorításokat zászlajára
tűző kormánynak azért sikerült összehoznia egy 90 millió koronás (692
millió forintos) tendert, amit,
minő véletlen, újra csak az
Audi, BMW, Mercedes
triónak sikerült megnyernie. A8 4,2 quattro tiptronic, A6 4,2
quattro tiptronic, A6 3,0 TDI quattro tiptronic, MB S 450, E 350, E 320
CDI, BMW 750iL, 530i és 530d volt a kosárban. Nem egyszer 35-40
százalékkal alacsonyabb alkalmi áron.
A Vorsprung jegyében
Ez azonban még nem mondható helyi specialitásnak. Ami igazán vonzóvá
teszi az ország autópályáit a külföldi ghost- és getaway riderek
számára, az a
hat darab Audi S4, amit tényleg jutányos áron vehetett át a
belügyminisztérium. Az
Octavia RS-ek után a
tényleges Vorsprungot megtestesítő 344 lóerős V8-as sebességlimiter
nélküli négykarikásoknak is sima útjuk volt a belügyi tárcához.
Az eredeti tender alapján benzinmotoros, középkategóriás,
négykerék-meghajtású, több mint 200 km/h sebességet elérni képes
limuzinokat kerestek. Aztán
egy héttel később megvilágosodtak és módosítottak 3000 köbcentiméter
feletti benzinmotorra. Így a Passat 2,8 V6 4Motion és az Impreza is
kiestek (pedig szép lett volna a lefújószelepen prüszkölő, netán
becsövezett rendőrségi
WRX STi).
Az öregecske
C Klasse kicsinek
bizonyult, az E90 pedig nem tudott labdába rúgni árban az S4-ek
mellett, melyek baráti 1,6 millió szlovák koronába kerültek (12,2
millió forint) de a
sebességmérő radar és a fényhíd, valamint az egyéb tartozékok miatt
több mint a dupláját, 3,5 milliót fizettek értük. Drága dolgok
ezek, na. Három közülük hivatalos rendőregyenruhát kapott, a másik
három maradt a Brilliantschwarz egyenjoggingnál.
mindenütt ott van, ahol adni kell.
Itt éppen friss Kia Cee'det
A csúnya, pletykás népség persze azonnal el is nevezte őket
Kaliňák-kölyköknek, utalva ezzel
Robert Kaliňák belügyminiszter közismert vonzalmához az Audik
iránt. Pedig minden bizonnyal teljességgel csak a véletlen műve,
hogy a belügyminiszter úr – tapasztalt medvéket megszégyenítő módon –
valahogy mindig a jófajta málnákat majszolta le az ingolstadti
bokorról.
Anno egy RS2 Avanttal kezdte (akkor még nem politikai) pályafutását,
majd átnyergelt egy sárga
RS4-re, de az ínséges
időkben kisegítette Robert Fico leendő miniszterelnököt egy szürke
TT-vel, majd,
micsoda véletlen, a rendőri S4-ek szolgálatba állítása után pár nappal
már egy új, szolgálati RS4-ből mosolygott a népre a kis
lompos-loncsos-bozontos.
„A miniszter úr autója ingyenesen kölcsönzött” – nyilatkozta ekkor a
belügyminisztérium szóvivője.
Ritka szerencsés ember az ilyen, természetesen azóta is boldogan
használja a kölcsönautót. Csakúgy, mint főnöke, Robert Fico, aki
nem is olyan régen egy szinte észrevétlen fekete
Audi Q7-ben
látogatott el egy jótékonysági futballmérkőzésre. Természetesen ez is
kölcsönkapott jármű, mivel a közjogi méltóságokat védő hivatal
„vizsgálja és alkalmassági teszteknek veti alá, megfelel-e az általa
támasztott követelményeknek.”
SUV-okkal vagyok
És valóban! Milyen csodálatos ötlet! Mennyivel szebb is lenne a
világ, ha a szlovák miniszterek egy-egy kormányülés alkalmából nem az
unalomig ismert hosszú limuzinokból, hanem 28 colos krómfelniken
gördülő bling-bling SUV-okból kígyóznának ki félrecsapott
baseballsapkával fejükön a „Mo’ money, mo’ problem” ritmusára és igazi
tesókhoz méltóan pacsiznának egyet a kormányhivatal előtt.
Addig sem kell azonban nélkülözniük, hiszen
Robert Fico SUV-parkjából bőségesen szemezgethetnek.
VW Touareg és
Volvo XC90 is
akad a garázsban, utóbbiból kettő is, mivel a svéd tankból új és
régebbi egyaránt megdobogtatta szívét. De ha épp nem sarat dagasztani
van kedve, még mindig kéznél van a ezüst
S Mercedes, az
A8 és a szolgálati
BMW. Vonzalmát az
autózás iránt mi sem bizonyítja jobban, mint 2002-ben, még mezei
képviselőként kiadott könyve, melynek címe
Jó napot, közúti ellenőrzés….
A felsorolásból semmiképp nem illik kihagyni a lánglelkű nemzeti
vezért,
Ján Slotát sem, hiszen nem akármilyen autóparkkal büszkélkedhet.
Amellett kétségkívül okkultizmussal is foglalkozik, hiszen rejtély,
hogy a hivatalosan bevallott, alig több mint 200 ezer forintnak
megfelelő havi jövedelméből hogyan tudott ilyen szép gyűjteményt és
tengerparti villát egy szerény, 20 méteres jachtocskával összehozni az
Adrián.
Minden bizonnyal kitűnő barátai lehetnek, hiszen „kölcsönkapott” már
Murciélagót, Ferrarit és vízisiklóvá alakította jutányos áron szerzett
viperáját is. Ami azonban
ennél is meggyőzőbb, az üzleti érzéke és igazmondása. Hiszen
mikor az álnok, nemzetellenes újságírók rákérdeztek, ugyan mesélje már
el, melyik jótét lélek szánta meg egy Bentley Continental GT-vel, ő
töredelmesen bevallotta:
„Az autó az enyém. Emlékeim szerint 2,6 millió koronát fizettem
érte. Kitűnő darab, 560 lóerős – majd a tőle oly megszokott hangnemben
folytatta. – Látom azonban, hogy
kérdését tisztán a szlovákokra oly jellemző irigység vezérli. Én
kívánom magának, de ahhoz egy kicsit szorgalmasabbnak kell lennie, hogy
ne csak egy egyszerű újságíró legyen.”
Arról elfeledkezett azonban a népvezér, hogy itt nem holmi
presztízslimuzinról beszél, hiszen az általa említett nem egész 20
millió forintos ár
köszönőviszonyban sincs a Continental GT akkori 183 629 eurós
árával. De vannak még csodák, és minden bizonnyal sok embernek
okozna örömet, ha inkább a használtautó-kereskedelemben kamatoztatná
tudását.
De a furcsa és misztikus kör itt még nem zárul le, hiszen mint
szlovák címert a kettős kereszt,
úgy díszíti emlékezetes történeteit a „Hogy lett nekem Turbo S-em”
című krimi. A sokat szellőztetett Bentley-vásárlás után – megunva a
bulvárfotósok támadásait – valami civilizáltabbra, nem túl feltűnőre
vágyott. Erre a célra egy tökéletesen alkalmas Porsche Cayenne Turbo
S-t választott. Illetve dehogy választott, szó szerint hozzávágták.
Elmondása szerint
az autó nem az övé és csak egy barátjától kapta kölcsön, aki
használtan jutott hozzá Németországból. És bizony, ezúttal is
igazat mondott, hiszen mint a rendszám alapján kiderült, az autó egy
Zsolna melletti kis falu pékségének könyvelőjéé, aki tényleg baráti
áron jutott hozzá, és még barátibb szeretettel adta kölcsön vezérének.
Hogy igazát bizonyítsa, pár hét elteltével be is mutatta a vételi
szerződést, mely szerint a használt Cayenne Turbo S-t jutányos áron,
két héttel a németországi hivatalos bemutató előtt vásárolta.
Eddig
azt hitték, hogy a gyári tesztautókat ízekre szedik vagy
összepréselik? Pedig ezek szerint nem. Elég pusztán ügyesnek lenni.
Azóta már azonban a félelmetes Cayenne is a múlté, mára csak egy
snassz, kispolgári aranyszínű S8-ban látni az önjelölt népvezért,
akinek a „Tankokkal Budapestre” című zenés kabaréja a tények tükrében
új értelmet nyert. Hiszen ki tudja? Lehet, hogy valakinek lesz raktáron
T72 ócsóé'?
Osztrák elfogók, cseh hazai
Sógorék keményen ráhajtottak a
zöldhullámra. Úgy tűnik, nagytakarítást tartanak az utóbbi években,
hiszen szemetüket kamionok viszik a környező országokba, mérgező
anyagaikat vízi úton szállítják, ráadásul 2006-ban kötelező érvényű
rendeletet is hoztak arról, hogy
kormányzati célokra kizárólag részecskeszűrővel szerelt
dízelmotoros autókat lehet használni.
A kormányzati autópark tökéletes fantáziátlanságot mutat,
hiszen többnyire E és S osztályú Mercedesek, 750 és 740i-k,
valamint
Volkswagen Phaetonok és elvétve egy-két A8 alkotja a flottát. Üde
színfoltot talán csak a helyben gyártott Chrysler Voyagerek
jelentenek, amelyek amolyan VIP-busz funkciót töltenek be
önkormányzati szinttől a parlamentiig. A rendőrség kötelékébe több
mint 4500 járőrkocsi és motorkerékpár tartozik. Schengenbe való
belépésünk óta szinte minden sarkon találkozni velük.
Mivel aktívan foglalkoznak a 160 km/h-s sebességlimit
bevezetésével, hosszú próbaidőszak után vásároltak két vagonnyi
911 Carrerát. A
325 lóerős, jóformán kétszemélyes sportautókkal szinte biztosan nem
fognak senkit befurikázni az őrsre, így
minden bizonnyal helyben kivégzik a szabálysértőt.
Porsche-témában nem újoncok már, hiszen az 50-es években 356 kabrió
(!), míg a 60-as években 911 targa is szolgálta már őket.
A teljesség kedvéért tegyünk említést Csehországról is, ahol a
német feketeségbe két kis porszem is került. Elsőként egy olyan
szerződés, amely
a Škoda Autóval köttetett, és kötelezi a minisztériumokat a
Superbek
használatára. Ennek következtében a cseh remek és az Audi A8L
(szinte kizárólag 4,2 V8) adja a kormány és a hivatalos szervek
egész autóparkját. A második porszem pedig a rendkívül öntudatos
környezetvédelmi miniszter
Lexus GS450h -ja.
