Második rész

Nem tudom, mennyi itt az új olvasó és hányan vannak tisztában azzal, miről is szól a Rulettkerék-projekt a Totalcaron belül, amelynek immár a harmadik részéhez értünk. Akinek nincs meg, annak itt egy kis agytágító, bevezetésül.

Nos, így már talán mindenkinek világos, miről is van szó, de sosem késő elismételni, mit is keres(t)ünk pontosan. Az első részben leírtuk, de látszott, hogy sokan nem olvasták végig és gyorsan küldözték a linkeket aranyosan és kedvesen, de sajnos addigra mindent láttunk és ismertünk már, hiszen mire eljutunk a szűk metszetig, addig hetek-hónapok is eltelnek. Márpedig tudtam, már tavaly novemberben, hogy rajtam a sor. Volt időm felkészülni és folyamatosan rajta tartani a szemem a hirdetéseken. És nem csak azokon, melyeket az olvasók beküldtek, mert könnyen megtalálhatóak, hanem azokon is, amelyeket nem találnak meg csak páran, hiszen – és ezzel bárki szembesülhet, aki egyszer is keresett már a Jófogáson –, az ország lakóinak nagy része borzasztóan sötét az internethez, de a hirdetés-feladáshoz biztosan. Nem csoda, hogy léteznek internet-kávézók, ahol a pultosnak fizetnek ezer forintot a nepperek azért, hogy rakja fel a hirdetésüket.

Így lehet, hogy a keresőbe bizony zokszó nélkül bele kell írni a quattro helyett a kotró-t, az összkerékhajtás helyett az ösz kerékhajtás-t, de az sem mindegy, hogy 4x4-et, 4WD-t vagy 4 wd-t írunk. Az igazi Jedik rákeresnek a családi kedvenc szabadszavasra vagy az eladó autóm-ra is. A létező legváltozatosabb módon és címekkel képesek felrakni a hirdetéseket a felhasználó, aztán persze csodálkoznak, hogy hónapokig nem tudja eladni az ezerhármas Swiftet és nem érti, miért. Ilyenkor jellemzően az a gond, hogy szeretett kisautóm vagy kedvenc kisautóm címmel van meghirdetve, arra pedig a szabadszavas keresőben kevesen keresnek rá. Ha pedig a típust nem adja meg, akkor nem hozza a találati lista sem.

De nem én, hiszen Bandival végigjártuk már ezt az utat és – minden túlzás nélkül állíthatom –, hogy igazi kereső-mesterek lettünk. Szóval köszi, kedves mindenki, de papír nélküli Jaguar XJ (egy vagyon, mire magyar szinkronja lesz), motor és váltó nélküli BMW-bódé vagy külföldi papíros Audi nem kell, de nem fér bele a 400 ezres keretbe az sem, hogy összkerekes hajtásláncot dobjunk egy 850-es Volvo alá. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy a dobjunk az nem úgy van, hogy lecsavarozzuk innen és felcsavarozzuk oda.

Szóval most, a miheztartás végett (és mert sokan nem olvasták figyelmesen), ismételjük át a feltételeket (bővebb infóhoz pedig pillázz jobbra, ott az első cikk)
- maximum 400 ezer forintos vételár (tehát minden, ami lealkudható idáig, szóval 500 ezres hirdetett ár körül)
- érvényes vizsga, törzskönyv, magyar papírok
- hátsó vagy összkerékhajtás
- erős, többhengeres szívómotor

Nagyjából ennyi, de már ez is keményen beszűkíti a kört, elhihetik. Első körben rámentünk az összkerékhajtásra, mert komoly terveink vannak és – ekkor még –, úgy gondoltuk, hogy ez a legfontosabb tulajdonság. Jobban belegondolva persze elég lenne egy hátsókerekes autó is, de ha összkerék van, az a biztonságosabb megoldás. Később aztán ezen a feltételen annyit módosítottunk, hogy hátsó hajtással vidámabb lesz a történet, de ne rohanjunk előre.

Rengeteg autót adtunk-vettünk már, talán többet is, mint kéne és ezzel visszautalok a kereső-Jediségre, mert bár rengeteg tippet kaptunk, mégsem szúrta ki senki a legkézenfekvőbb megoldást, pedig ott volt és van most is.

Abban biztosak lehetünk, hogy olcsón összkerékhajtást és sok lóerőt csak az Audi ad. A Subaru – bár csábítóak az ék-Legacyk és a gömbölyű Impreza kombik – eleve kiesett, mert hiába a tartós hajtáslánc, de a négyhengeres szívómotorok sajnos gyengék, mint a harmat. Hathengeres ennyiért nincs, ráadásul a quattro is legalább olyan tartós, pláne a Torsen-időszakból. Márpedig a régebbi, hosszmotoros Audik alatt csak olyan van.

Igen, akadt pár E34-es BMW is, de azzal úgy voltunk, hogy annyira kézenfekvő lenne, amennyire nem szeretnénk, na meg nincsenek illúzióink a hazai állományt illetően. Ide valami más kell, BMW-ből van elég. Omega? Persze voltak olyanok, akik rögtön jöttek a nektek nem való Opel, nektek szar BMW való-szöveggel, de a helyzet az, hogy háromliteres Omegából egy eladó van érvényes papírokkal, az is 500-ért, automatával és egyikünkben sem mozdított meg semmit.

Így jutottunk el Szegedre, hiszen ott hirdették magát a csodát, a balzsamot, a mindenre gyógyírt jelentő gépet. Igaz, hogy akkor még a 100-asok között (most már az A6-oknál találni), nem ott, ahol kell: az S6 Avantoknál.

Bizonyám, 499 ezer forintért egy eredeti, kései C4-es S6-os? Azonnal rámozdultunk, felhívtam a kereskedést, ahol hamar kiderült, hogy Sanyi Totalcar olvasó és kapizsgálta, hogy miért is érdekel ez minket. Elmondása szerint eddig csak a csereberélő gyerekek nézték meg, akiknek bőven elég kifizetni a 172 ezres illetéket, de egy Swiftért vagy Golfért cserébe beleülnének egy V8-as Audiba. Sanyi barátjáé az autó, pénzért adná, nem csereberél, ezért is van még ott. Az ár – ésszerű keretek között – képlékeny, a belseje viseltes, de a váltója tavaly júliusban lett felújítva, a motorja jó, nem füstöl, fék-futómű van alatta. Harcos-karcos, de működik.

Hmm...nem kellett sokat gondolkodnunk. A váltó még szerencsére nem Tiptronic, hanem a négysebességes ZF 4HP24A, amit 450 Nm maximális nyomatékig méreteztek, ugyanez (mínusz egy kihajtás, ezért az A-betű) van sok korabeli BMW alatt is, egy vagyont rá lehet költeni, de ha meg volt csinálva, akkor kisebb rizikó, mint a Tiptronic. A motor pedig a 4.2 V8, lánykorában 290 lóerővel, négy vezérműtengellyel és természetesen csodás hanggal. Plusz odajön a tulajdonos is, ő elmesél majd mindent. Meg voltunk győződve róla, hogy elhozzuk és kész, indulhat az őrület, ezért a videóban igyekeztünk nem spoilerezni.

Mindenképpen Sanyi javára kell írni azt, hogy igazat mondott. Ez azért még mindig nem törvényszerű az autókereskedők esetében, de itt nem volt vakítás. Ez tényleg egy gyári S6, ott van benne a motor, alatta a hajtás, tavaly júliusban újította fel tulajdonosa a váltóját másodszor (elsőre elrontották a szakik), így szép 320 ezer forintot költött egyedül erre az alkatrészre. Új a hűtő, jók a fékek, fékcsövek, látszott, hogy itt elkezdődött valami, aztán elfogyott a lendület.

Így is volt, a tök rendes tulaj elmondta, hogy van autója elég, erre sokat költött, de nem ez volt az életcélja, most egy Toyotával jár, ezt pedig eladná annak, aki végigviszi.

Körbejártuk, megnéztük, persze a klímapanel itt is cirkuszol, mint minden korabeli Audiban, a klasszikus helyeken (gépháztető éle, csomagtérfedél, díszlécek alatt) már megindult a megindulni való, de nincs katasztrófa, négy kilóért elvihetjük. Így meg pláne más.

Beindítjuk, szépen, egyenletesen és finoman jár a motor, halk súrlódó zaj ugyan hallatszik, de képtelenség megállapítani, honnan jön pontosan. Lehet a vezérlés egyik görgője, de lehetnek a kopott veztengelyek is. Felejtsék el a mestert, aki ennyiből megmondja a tutit, hiszen minden fém alkatrész viszi a hangot, nagyon egyértelmű gondnak kell lenni ott, ahol ilyen kis neszből megmondják a hibát.

Nem fárasztanék senkit minden részlettel, vállalható volt az autó, vonalban állt, megfelelt volna. Volna, ha a próbaúton nem szembesülünk azzal, hogy valahogy nem érződik erősnek.

Félreértés ne essék, itt nem az elkényeztetett autós újságírók fanyalognak, sokkal inkább azok, akik tudják, mit kéne lépnie egy 4.2 literes, szívó V8-nak. Még automatával és összkerékhajtással is.

Ez valahogy nem ment. Érződött, hogy fent megindul, de korántsem nagyon. Ez anno 7,3 alatt volt százon, de most nem tudott annyit, mint az öthengeres Marea. Ez még nem jelent okvetlenül nagy bajt (bár jelenthet azt is), simán lehet, hogy az összeszakadt katalizátor teszi, de a gyanút erősíti, hogy a jobb oldali hengersornál alapjáraton is kifújt, ami komoly fojtást is feltételezhet hátrébb. Viszont az is lehet, hogy kopottak a vezérműtengelyek, ráadásul az olajbetöltőt letekerve sem kezdett ingadozni az alapjárat, pedig ilyenkor a motor falsot szív a kartergáz-visszavezetésen keresztül. Jelzem, ezek csak feltételezések voltak, biztosat nem lehet mondani alaposabb vizsgálat nélkül, de ez a rizikó pont elég volt ahhoz, hogy adjunk egy esélyt a többi, kinézett autónak is.

A finom hangú S6 Avantot eltettük tartalékba, mert jó esély volt rá, hogy jobb állapotú autót nem találunk. Megegyeztünk abban, hogy ha bármi mást választunk, akkor hívok és jelzem. Ez azóta meg is történt, magyarán: nem vettük meg az S6 Avantot 4 kilóért.

Eltelt két nap, korán reggel útra keltünk megint, ezúttal elkísért minket a Közélet-rovat ifjú padavanja, János is, aki újabban nálunk gyakornokoskodik. Nem úgy tervezte, hogy messzire megy, de aztán persze minden máshogy lett. Ugyanis az történt, hogy...

Minden adott volt, ahogy a nagykönyvben meg volt írva: a nagydumás, helyenként furcsán felkacagó nepper, egy pláza mélygarázsának legalsó szintjén hetek óta álló autó és a hirdetés, amely már első blikkre sem akart párhuzamba kerülni a valósággal.

Narancssárga index 94-es autón, ami ráadásul 320-as? Hmmm...eleve nehezen elképzelhető konfig, hiszen nem stimmelt az évjárat a külcsínnel és a motorral vice versa. Pedig...

Az autón kétcentis por, alatta hatalmas olajtócsa, mert csúszik a váltója, a hátsó, többrétegű szélvédő repedt, a fűtéscsövek ledugózva és nincs benne klíma. Plusz az üvegekben rendszámgravír, amelynek nem volt köze ahhoz, ami az autón volt. Ettől függetlenül egy Lang W140-es egy pillanat alatt szíven üti az embert, bónusz, hogy én hatalmas rajongója vagyok és a mai napig úgy gondolom, hogy ehhez próbál visszatalálni azóta is a márka inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Még így, porosan, elfeledve, a villogó neonfényben is – nincs rá jobb szó, elnézést – odabasz. És nem azért, mert valamikor ezek heti szinten robbantak fel és lőtték szitává a bentülőket, nem is azért, mert a mai napig a bűnözőkkel, suttyókkal és kivagyikkal társítják (pedig azok már rég újabb S-ben ülnek), egyszerűen ez a forma Bruno Sacco mesterműve. Tökéletes. Karakteres és hatalmas.

De hiába járt finoman a motorja, hiába működött benne szinte minden (kivéve persze a fűtést), nem tudtunk vele menni egy métert sem és hát – ahogy Bandi pontosan fogalmazva megállapította – a szituáció kicsit zűrös volt. Tudtuk, hogy ez kell, de nem mertük meglépni, papírkutyák voltunk. Ettől függetlenül nagyon akartuk. (És igen, azóta már tudjuk, hogy bizony nem minden bálnában volt klíma gyárilag.) Továbbléptünk, mert nem tűnt egy kerek történetnek. Semmi nem volt bizalomgerjesztő: sem a hely, sem az autó, sem az eladó. Pedig ez tökéletes lett volna ahhoz, amire kell. Na meg, mégis csak egy rendes autó. 380 ezerért pláne. Friss vizsgával.

Folytattuk utunkat, mert a kéziváltós A8 hívott minket Miskolcon. Aztán beütött a ménkű.
Ezt is elmesélem holnap. És akkor minden kiderül.