Delta Kommandó: A Duna-delta olimpikonjai

Az Olguta-csatornát elhagyva egy Olympic feliratú csónakot szúrtam ki az egyik lipován halászfalu kikötőjében. A névválasztás feltehetőleg nem véletlen: Mila 23-nál járunk, ez a település - meg a környező vidék - a lélekszámához képest rengeteg olimpikont, sőt olimpiai bajnokot is adott Romániának. A falu neve magyarra fordítva huszonhármas mérföldet jelent, ennyire fekszik ugyanis a tengertől, tengeri mérföldben számítva.

Mila 23 talán leghíresebb szülötte Ivan Patzaichin, akinek nevére a magyar sportrajongók is nagyon jó emlékezhetnek - bár nem túl nagy örömmel. A most 67 éves kenus négyszeres olimpiai bajnok, ebből kettő nekünk már csak azért is fájdalmas, mert a legendás Wichmann Tamást legyőzve állhatott fel a dobogó legfelső fokára. 1968-ban kenu kettesben, 1972-ben pedig kenu egyesben sikerült neki. A település kikötőjében olvasható Patzaichin visszaemlékezése a kezdetekre: négyéves lehetett, amikor egy reggel nagyapja csónakjában ébredt a Duna-delta közepén. A ringatózás olyan volt, mintha csak repülne - ez az érzés határozta meg az egész életét, emiatt kezdett kenuzni. Szülőhelyéért ma is sokat tesz, de arra ő sem képes, hogy megtartsa a deltát olyan érintetlennek, amilyen régen volt.

Más műfajban ért el komoly sikereket Afanasie Sciotnic. A szintén Mila 23-ban született kajakozó egy ezüst és egy bronzérmet nyert az olimpiákon, emellett pedig kilenc világ- és kilenc Európa-bajnoki címet is magáénak tudhat. Tizenhat évesen kezdett ismerkedni a sportággal, eleinte nagyon nehezen találta az egyensúlyt, de tisztában volt azzal, hogy a kemény edzés meghozza eredményét. Napi tíz kilométert evezett a deltában, szorgalma kifizetődött.

Nem csak a férfiakra lehet büszke a falu. Agafia Constantin 1984-ben, Los Angeles-ben lett olimpiai bajnok a női kajak négyessel. A kislányt két tulcsai szakember fedezte fel a hatvanas évek végén - később ő is elkerült Milából, de élete legszebb időszakának tartja az ott töltött éveket. A delta településeinek mindig megvolt a maga életritmusa, a telet például azért imádták a gyerekek, mert a befagyott Dunát teljesen a birtokukba vehették. Házilag barkácsolt korcsolyákkal siklottak - ebben többek közt Agafia bátyja is ügyes volt.

A 23-as mérföldtől Sulina irányába hajózva találjuk Crișant, Haralambie Ivanov szülőhelyét. Az ötszörös világbajnok, olimpiai ezüstérmes Hari már hatévesen egyedül mászott be egy csónakba, halálra rémisztve édesanyját, aki már csak akkor vette észre, mi történt, amikor fia átért a túlsó partra. Nem sokkal később már egyedül javította a hajókat.

Ha lehet, még eldugottabb helyen, Crișantól délre fekszik Caraorman - az apró falu szülötte a kétszeres olimpiai bajnok, egyszeres ezüstérmes Toma Simionov. Ő sportközvetítések hatására döntötte el, egyszer nagy kajakozó lesz: első hajóját furnérból készítette saját kezűleg. Hihetetlen büszkén evezett vele az iskolába, a tanítás végére azonban teljesen elázott a hajó. A fiatal srác nem adta fel, másnap újrakezdte, és igyekezett valami tartósabbat alkotni, ezúttal már acéllemezből.

A kikötői dicsőségtablón huszonöt név szerepel. Köztük - a fentieken túl - a 2011-ben elhunyt Serghei Covaliov is, aki ugyancsak Mila 23-ból indulva lett olimpiai- és világbajnok. Persze, mondhatjuk, hogy a hatvanas-nyolcanas években, amikor ezek a sportemberek versenyeztek, még teljesen más volt minden. Talán igen, az viszont biztos, hogy az ő karrierjüknek elég erős üzenete van. Azt mutatják, hogy Európa legeldugottabb szegleteiből, szerény körülmények közül indulva is vezet út a legjobbak közé. Csak elszántság és szorgalom kell hozzá, az viszont elengedhetetlen.