Hatvan autó tizennyolc tonna betonba öntve
Armand Pierre Fernandez Nizzában született, társaival együtt jegyzi az 1960-as újrealista kiáltványt. Az irányzat többek között a hétköznapi tárgyak dekonstrukciójára, a banális újraértelmezésére épít, a valósághoz való viszonyunkat boncolja. A művészettörténet a pop-arttal rokonítja, néhol neodadaizmusnak is nevezi.
Arman (egy nyomdai elírás óta használt művészneve) technikái között a colére (tárgyak darabokra szedése, majd újra összeállítása) ésa combustion (tömegtermékek összeégetése) is szerepelt, ám az egyik legismertebb műve, a Hosszútávú parkolás (Long Term Parking, 1982) akkumuláció: hatvan darab, főleg francia autót halmozott egymásra, habarcsul 18 tonna beton szolgált. A szobor 18 méter magas, a francia Jouy-en-Josas-ban található, aki az összes autótípust beazonosítja benne, kap egy virtuális vállveregetést. Arman volt az első kortárs művész, akivel partnerséget kötött a Renault.
Szintén Arman és szintén akkumuláció a libanoni Honvédelmi Minisztérium mellett felállított A béke reménye (Hope for peace, 1995) című szobor, ami a Hosszútávú parkolás sémáját követi, ám a személyautókat 78 darab különféle harcászati jármű és tank helyettesíti.
Arman a Menyhárt-skála közepén helyezkedik el.