Szovjet showman

A műszerfal maga az eklektika. Középen a polgárian elegáns szürkés-kékes-krómos Chevy kormány, kétoldalt mellette a GAZ műszerei, amin például a maszlo hőmérséklete olvasható le. Középen a kapcsolótábla a rengeteg lámpához kell.

- Simán nappali világosságot lehet vele csinálni. Vagy 10 000 wattnyi lámpa került rá. Kell a sóhoz. A műszerfal jobb szélén a GAZ ékes cirill betűs használati segédlete leledzik 4 szegecs által felerősítve. A mesebeli hangulatot talán csak az eltört szélvédő rontja.

- Eredeti ablak nem volt, egy ilyet találtunk hozzá. Méretre szabtuk flex-szel, aztán betettük a helyére. Sajna kicsit heves volt a mozdulat, de az ekkor keletkezett töréseket jól tartja a ragasztó. Azért rövidesen szerzünk hozzá egy rendeset. A Bigfoot az első időkben GAZ sokkal kisebb kerekein gördült. Az még egész emberközeli magasságban való utazást tett lehetővé. A most látható szinthez a szintén szovjet T-150-es traktor kerekei segítik.

- Alig van bennük levegő. Az autót a kerék szerkezete önmagában is megtartja. A bal első profilból flex-szel még ki is kellett vágni, mert beért a fékcsövekhez. Egyszer el is törte őket, pont amikor mutatvány volt, és valami japán autón taposott a Bigfoot.

No igen, az üzembiztonság. Ifjúkorom emléke, mikor zöld egyenruhában, mint híradós katona egy hasonlóan GAZ 66-ra épülő rádiós autóval kellett a megbízható kommunikációs láncot tartani a törzsfőnök és a dandárparancsnok között, a járművünk mindig kitett magáért. Jól érezhetően komoly háborús tartalékokat terveztek bele. A mi gépezetünk hosszabb ideig hat hengerrel működött a beépített nyolc helyett, de így is a terepek ördöge tudott lenni.

-Igen, ilyen nekünk is volt - erősít meg az élményemben a tulaj. Ha megy mind a nyolc henger, egészen megtáltosodik. Igazi gond nem volt vele. Nagyon masszív szerkezet. Itt van például a hátsó kardán. Ez kap rendesen, amikor lapítunk. Ezt éri el a még épen maradt fémszerkezet az autókból. Meg lehet nézni, csak néhány felületi karcolás van rajta.

Az egész autó szürreális képződmény, pláne itt Kőbányán, lazán leparkolva a járda szélére. Ezt csak fokozza a szemmel láthatóan érvénytelen kanadai rendszám. Van rá esély, hogy egy ilyen csodával a forgalomban is találkozzak?

- Közlekedni próbarendszámmal szoktunk. Rendőr állított már meg, de semmi gond nem volt. Megvan a forgalmi is, külön az aljához, meg a tetejéhez. Itt a városban mindenhová a saját lábán megy. Ha vidékre hívnak, tréleren utazik a bigfoot.

Gyors kört teszünk a sarok körül. Ez a nyerteseknek való autó. Mit nekem egy hosszított limó, vagy egy másként vállalkozók által különösen preferált német prezstízsjárgány! Az embert a tökéletes sérthetetlenség érzése fogja el. Mennyei, pont mit az Olümposzon, csak persze hangosabb, jobban ráz, és villámok helyett csak keresőlámpák fényével lehet terrorizálni az ala(n)ttvalókat. Megfizethetetlen érzés.

- Pár százezerért bárkinek összerakunk egy ilyet - szállít le gyorsan a földre a tulaj. Persze neki kell hoznia az alvázat, és rá a karosszériát. Na meg minden alkatrészt, amit csak mondunk. Azon felül jön az összeg. Akkor akár egy hónap alatt is meglehet egy ilyen bigfoot. Nem vészes, nem igaz?